Nincs-itthon-a-férjem tészta

azaz egyedényes tészta kukoricával. 

Hozzávalók:

• 1/2 kg gomba (csiperke)
• 1 konzerv kukorica (250 g)
• 1 marék sós mogyoró
• 1/2 csomag (25 dkg) tészta
• 1 fej hagyma
  

 Elkészítés, a nagy 3 literes fazekamban:

• egy kevés olajon megpirítom az apróra vágott hagymát - na ezt a lépést épp kihagytam, mert nem volt itthon hagyma, amikor rögtönöztem az egészet, szóval enélkül is működik
  
• rádobom a kisebb darabokra vágott gombát, kissé megpirítom
• hozzáadom a kukoricát, azzal is pirítom kicsit
• beleteszem az apróbb darabokra tördelt tésztát - épp tojás nélküli spagetti volt. Mehetett bele ez a tojás nélküli is, mert úgyis gyakorlatilag gombalében főtt, intenzívebb lett az íze, és önmagában ezt nem annyira szeretem.
• a gomba amúgy is eresztett levet, szóval csak annyi vizet adtam még hozzá, ami majdnem ellepte - mehet bele esetleg a kukoricakonzerv leve is
• beledobtam a marék sós mogyorót
• a tészta főzési ideje után lekapcsoltam az egészet, majd még beszívta a maradék vizet is, emiatt kissé féltem, hogy nagyon szétfő a tészta. Hát, al dente nem lett, hanem olyan igazi, klasszikus magyaros. Szóval a vízből tényleg csak annyi kell, hogy ne lógjanak ki a tészták belőle. Inkább kicsit kevesebb, mint több.

Az egésznek szürkés színe lett, amiben világítottak a sárga kukoricaszemek, és meglepetésként jöttek a mogyoródarabok.

Kevésbé szénhidrát-gazdag változatban is elkészítem majd, mert finom lett. Mondjuk gomba-répa-brokkoli. 

Az édeskömény-borsó-virslikarikák verziót túl sokáig ettem, és az nem is lett annyira jó. Túl konzervborsó íze lett, szóval legközelebb nem üveges, hanem csakis fagyasztott borsóval próbálkozom.

Mozarellás-szezámmagos rizottó

Ha a rögtönzött főzés során valami finom sikerül, mindig eszembe jut, hogy jó lenne megjegyezni. Végül is erre legyen itt ez a blog. Legutóbb az otthon lévő maradék zöldségekből és rizsből készült valami, aminek jó lett a fűszerezése, egyszerű volt, és kevés munkával készen lett. Neve nincs, legyen Mozzarellás-szezámmagos rizottó. 

Hozzávalók:

• 1 fej lilahagyma
• 2-3 szál répa
• 1 hatalmas édesburgonya
• 2 szem krumpli 
• 1,5 dl barna rizs 
• fűszerek: rozmaring, kakukkfű, zsálya, só
• szezámmag
• találáskor: mozzarella
  

Elkészítés: 

• a hagymát kevés olajon üvegesre pirítottam
• a meghámozott és nagyjából egyforma kockákra vágott zöldségeket megpirítottam az olajon
• megszórtam a zöldfűszerekkel, ezzel is kissé pirítottam
• mikor már kissé illata volt, akkor belekevertem a rizst
• felöntöttem a mozzarella levével, ketchupos és mustáros edényekből kiöblített vízzel, meg sima vízzel, hogy éppen ne lepje el
• végül szórtam bele szezámmagot is, majd miután felforrt, elzártam alatta a gázt, és hagytam fedő alatt megpuhulni a rizst
• tálaláskor a melegítés előtt tettünk rá egy kis gerezd mozzarellát, ami kissé megolvadt, és extrább ízt adott neki
• munkahelyi ebédként az üveg aljába előbb a mozzarellagerezd került, így csak borítani kellett, a mozzarella mégis a tetején volt
   

Austen kisasszony-szütyő

Több olyan kötet is megjelenik, amelyen hímzés vagy azt imitáló minta szerepel. Már régóta motoszkált bennem a gondolat, hogy lehetne valahogy az olvasmányhoz kapcsolódva alkotni, elkészíteni ezeket a borítón szereplő mintákat kissé átgondolva, újraalkotva.

Jane Austen mindössze hat regény írt, ebből életében csak négy jelent meg, de ezek feldolgozásai, folytatásai, újragondolásai, az életéről készült regények megtöltenének egy teljes könyvtárat. Az egyik legutóbbi, amelyik magyarul is megjelent, Gill Hornby Austen kisasszony című regénye. És ennek magyar kiadásán keresztszemes hímzés szerepel.

Hirdettem hát a molyon egy ezzel kapcsolatos kihívást: Olvassuk el a könyvet, majd alkossunk valamilyen keresztszemes hímzést a magyar borító alapján - mert az angol is nagyon szép színes ám, csak ott inkább laposöltések szerepelnek. 

 A mintát kockás papírra rajzoltam át, 74x74 öltés méretű lett. Itt vetettem el az eredeti ötletet, hogy könyvjelzőt hímzek belőle, annak túl nagy. Akkor legyen belőle valami táskaféle, szütyő. Van zöld selymem, zöld aidám, azt lehetne kombinálni. Végül a szütyő csak a zöld selyemből készült, a kongré szálait kihúztam a hímzésből, és abból lettek a bojtok.

 Nagyjából itt tartottam, amikor a kihívás egy másik résztvevője megosztotta az általa készített mintát. Abban viszont nem kettő, hanem három szín volt... A kisebb virágok közepén egyetlen öltés sárga, a nagy virág közepén több. Újabb színt nem vittem a hímzésbe, de legalább a nagyobb virágba került még pár öltés.

A négy elemet összevarrtam, került bele bélés, összehúzónak pedig vettem 4 méter szaténszalagot - ezzel ez lett az egyetlen beszerzés ehhez a kézimunkához.

 A formánál leginkább ez a lila kézitáska volt az inspirációm, a Los Angeles County Museum of Art gyűjteményéből, 1800-1825 közötti francia táska. 

Kép forrása, és részletesebb leírás a múzeum oldalán: https://collections.lacma.org/node/214021

A kész kézitáska talán picit túl nagy méretűre sikerült, de amíg elkészül a hozzá illő ruha, addig a félkész kézimunkák lakóhelye lesz.

Zsáknaptár

Ha használom a varrógépet, akkor a legtöbb esetben egy zsák vagy neszesszer az eredmény. Varrtam már sok bevásárlózsákot, táskarendszerezőt, szendvicszsákot, projektzsákot, maszkzsákot. De mindig marad annyi, hogy egy korábbi, 2019-es adventi naptárnál ezeket használtam. 

Mert adventi naptár bármi lehet, amiben apró meglepetések vannak :-)

Csak belehalmoztam a zsákokat a kosárba, amelyekbe egy mozdulattal el lehetett helyezni az aznapi meglepetést, csokit vagy egyéb apróságot. És az sem volt feltűnő, ha épp nem volt benne 24 zsák csak 16, mert 8 ajándékot még nem szereztem be :-)

A kosár is saját fonás.

Adventik

2020-ban az ismert karanténos és vírusos helyzet miatt a gyülekezeti adventi kézműves délután nem a hagyományos formában, közös alkotással valósult meg.  A lelkésznő öntötte gyertyákat és különböző dolgokat lehetett kérni: terméseket, koszorúalapot, díszeket. Ezekből azután otthon mindenki összeállította a saját koszorúját.

A miénk színes lett, mert a maradék gyertyákból kértem, 

Anyós névnapi ajándékba készített kosárkoszorúján nem volt semmi zöld, mert az előző évi ezüstfenyő alig bírt két hetet, utána újat kellett tenni bele, annyira potyogott, így csak zöld termésekkel borítottam be  az oázist. Apró gömbökkel, 4 piros gyertyával és hurkapálcára ragasztott beszúrókkal díszítettem.

Remélem, idén lehet majd személyesen és közösen készíteni a koszorúkat!

Mákos-citromos keksz

 

Van nekem régről egy receptem, boltból elhozható, margarint reklámozó szórólapon. Omlós almatorta néven fut, és bár így még sosem sütöttem meg, a leírt tészta nagyon jó kekszalap.  Legtöbbször kis gombócokat sütöttem belőle, amelyek mélyedésébe lekvárt kanalaztam. Most kicsit megvariáltam, került bele darált mák, 1 citrom részelt héja és leve - bár ez utóbbi kevésbé érződik az ízén. Mivel nincs benne sütőpor, próbáltam rá pecsételni, de azt kirúgta, a kész süteményen nem látni a mintát. És most épp elem sincs a mérlegemben, bögrével mértem (sima, egyenes falú, kb. 3 dl-es reklámbögre volt).

Hozzávalók:

• 1 kocka margarin (25 dkg)
• fél bögre kristálycukor (a recept szerint 12,5 dkg)
• 1 tojás
• 40 dkg liszt: most 1 bögre búzaliszt, 1 bögre zabpehelyliszt és 1 bögre darált mák
• 1 mokkáskanál só
• 1 bio citrom lereszelt héja és leve

Elkészítés: 

• A hivatalos recept szerint: a puha margarint habosra kell keverni a cukorral, és a tojással, majd összekeverni a liszttel is és hűtőben pihentetni kb. 1 órát.
• én későn olvastam el az elkészítést, így csak összekevertem mindent, és egynemű tésztát gyúrtam belőle, ehhez kellett még egy kevés víz, majd még egy kevés liszt. De a hűtőben pihentettem.
• Jól aláliszteztem, majd épp csak annyi tésztát vettem elő, amit éppen kinyújtottam, szaggattam.
• A margarin papírjával kikent tepsibe tettem, majd addig sütöttem, míg kissé megpirult.

A minta nem látszik, a citrom nem annyira érződik, de kellemes mákillat lengte be a lakást, és finom lett a keksz. 

 

 A tálaláshoz használt tálcát nemrég fontam, idén ez lesz mindenkinek a karácsonyi ajándék.

Amikor gyapjút festettem otthon

 2020 év elején kezdtem el a fonó kurzust, amely a vírus miatt tavasszal félbeszakadt. Pont az volt az utolsó alkalom, amikor gyapjút festettünk. Ez sokáig piszkált, végül miután találtam ételfestéket, otthon is nekiálltam. Mondván a kupaccsökkentésbe is belefér, ha egy nagy szatyor nyers gyapjú helyett csak egy kis gombolyagot kell tárolnom. És nem csak kisebb helyett foglal, hanem akár bármikor el is használhatom. 

Az első festés folyamata:

a sima fehér bundagyapjút a fazékba tekertem

 beáztattam ecetes vízbe, amibe a melegítés után ételfestéket csepegtettem

 kicsit piszkáltam, hogy jól beszívja a gyapjú a festéket, majd a vízben hagytam kihűlni

a száradás több napig tartott, még a fűtési szezonban, a fűtőtesten is

 a másik oldala, itt jobban látszik a mély sötétzöldből előállt neonzöld szín

aztán megfontam (a fonalból ez a szakasz volt a kedvencem, a lila)

és összesodortam egy gyári kék fonallal

mert kellett valami, ami egységessé teszi ezt a hosszú színátmenetet, és finomítja a nagyon élénk színeket a fonalban

44 méter lett.

A fazékban maradt még festékanyag a gyapjú kihűlése és kiemelés után, így egy újabb darab nyers gyapjút festettem meg benne. A zöld másodszorra már nem lett olyan vad.

Ezt is ugyanazzal a gyári kék fonallal cérnáztam össze, így kb. 37 méter lett. 

És azóta is csak állnak, mert még nem találtam ki, hogy mihez is lehetne felhasználni. És arra is várnak, hogy újra megtanuljak kötni. Mert a kötéshez kevesebb fonalra van szükség, szóval azzal látványosabban lehetne felhasználni. Mindenesetre addig is kisebb helyet foglalnak :-)

Piros rolágokból font kékes fonal

A fonó kurzuson többször kártoltunk, a kis kézi kártolót használva kicsi, pirosas rolág készült, kék, zöld és sárga színekkel.

Hamar megfontam, össze is sodortam önmagával, aztán megálltam, és így, alig több mint 3 méter fonalként állt még egy darabig. 

Aztán egy hétvégén elővettem, és legalább háromszor újrahorgoltam, és lebontottam. Az eredeti tervhez, a papírzsebkendő-tartóhoz nem volt elég a fonal.

Végül egy neszesszer ráhajtó fedelének dísze lett belőle, ennyire elég egy tenyérnyi szösz.

 

A horgolásnak nincsen konkrét mintája, freeform módra, szabadon horgoltam, az volt a cél, hogy valami félkör legyen. 

Szoknya 1895-ből

 2021 nyarának elején meghívót kaptunk egy történelmi esküvőre, ahol a dresszkód vagy kényelmes hétköznapi viselet, vagy II. világháború előtti öltözet volt. 

A menyasszony és a vőlegény római ruhát viseltek, így először ebben gondolkoztam: valami lepedőt vagy nagy anyagdarabot  magunkra tekerünk, és kész. Nekem még bőr sarum is van. Azonban mindketten szemüvegesek vagyunk, kontaktlencsénk nincs, egy szemüveges római pedig illúzióromboló...

A ruha, amit szívesen hordanék később is, az egy empire stílusú, Jane Austen korát idéző, emelt derekú fazon lett volna. Viszont ehhez férjnek is korhű öltözet kellett volna... 

A következő szeretett korszakom a századforduló. Egy hosszú szoknya, blúz és mellény, ahogy az 1985-ös filmfeldolgozásban Anne a biciklijét tolja, miközben Gilberttel sétál. 

 Igen, ez az a kép, amit annyira szeretek, hogy még keresztszemes mintának is elkészítettem: https://kreativsagok.blogspot.com/2015/12/csodalatos-karacsonyuk-volt.html

Valami ilyesmi lebegett a szemeim előtt, főleg, hogy egyszer beöltöztünk a Ráth György Múzeumban, és férjnek elég volt felvennie egy keménykalapot és egy mellényt a modern inghez, nadrághoz, és máris korhű volt. Mellénye pedig mindkettőnknek van. 

Már csak a szoknya hiányzott, de ekkor mondták, hogy elérhető egy 1895-ös szabásmintákat tartalmazó könyv, az alapján megszerkesztettük a szabásmintát.

https://archive.org/details/keystonejacketdr00heck/page/82/mode/2up

Férjem tud angolul, én meg varrtam már szoknyát, így a kettőből megpróbáltuk összerakni. Ő ült a gépnél, én térdeltem és rajzoltam a földön, és először örültem, hogy van inch beosztású szabócentim, amit eddig mindig csak kerülgettem. De kellett hozzá a 3 méteres fém mérőszalag is. A szabásminta azt írta, hogy nincs akkora szabócenti, ami a szabás különböző pontjaihoz kell, de a mérőszalaggal megoldottam :-)

A szoknya gyakorlatilag egy több darabból álló, több szeles szoknya. 

A legkisebb bőséget, a K pontig szerkesztettük meg, az 1-es elemet félbehajtott anyagból szabtam, hajtása a B-C vonalon volt. A 2, 3, 4 elemeket 2x szabtam ki, zsebet csak a bal oldalra, a 2 és 3-as elem közötti vonalra varrtam.  A két 4-es elem összevarrása előtt bevarrtam az angolul placketnek nevezett, a cipzárt helyettesítő takarást. A derékbőséget a 4-es elemek ráncolásával lehet beállítani, azokon minimum 4-4 hajtás legyen. 

Ez volt az elmélet, aztán elkövettem pár alapvető hibát. mintha még sosem varrtam volna semmilyen szoknyát.

• nem lehetett észrevenni, de az anyagom kissé bársonyos, nem ugyanúgy esik rá a fény, ha szemben szabom az elemeket. Így kicsit csíkos, de legalább szimmetrikus lett a szoknya.
  
  
  
  
  
• nem mértem le csak nagyjából, hogy kijön-e az anyagomból, természetesen nem, így a 3-as elemek aljára toldást kellett varrnom.
  
  
  
  
  
• hagytam varrásráhagyást meg minden, de felvéve kicsit rövid lett, a színazonos anyagom a derekához jobban kellett, így a toldásból varrtam hozzá még egy csíkot az aljára.
• nem hittem el, hogy elég neki a 80-as tű, először 100-assal varrtam, túl ráncos lett, szóval gyakorlatilag kétszer varrtam meg.
  

Zseb, placket, derékpánt nélkül, a ráncolásokat csak letűzve a varrás gyakorlatilag pár óra alatt készen volt. És meglehetősen anyagtakarékos a szabásminta, ha olyan anyagból készül, aminek sem a felülete sem a mintája nem meghatározó.
Az már csak a lakodalmon derült ki, hogy a placketet érdemes a nyílásnál hosszabbra és minél szélesebbre szabni, mert hajlamos kifordulni nagyobb mozgásoknál - táncoltunk benne. 

Hozzá egy fehér, gombolásánál kissé zsabós blúzt és igazi múlt századi kiegészítőket viseltem: 1995-ben váltottam az általános iskola és a hatosztályos gimnázium között, a mellényt akkoriban varrta anyukám, a brossomat pedig még általánosban tűzzománcoztam.
Férj sima szövetnadrágot, fehér inget, szürke mellényt, és a dédnagypapája láncos, felhúzós zsebóráját viselte.

A toldás maradék anyagából összedobtam egy kis szütyőt is táskának. 

Videók az 1895-ös szoknyáról, -hoz:

Bernadette folyamatvideója - kis hiányokkal: https://www.youtube.com/watch?v=za40PYeJU6c

Cathy Hay videója a zsebről is: https://www.youtube.com/watch?v=jcMf5m1gYtQ
a zseb a 8 percnél indul

Hímzés 1907-ből

 azaz inkább 1907-es minta inspirálta hímzés. 

 Újabb szakaszához érkezett a molyos kihívás*, újra meghatározott korból olvastam és alkottam. Most szintén könnyítettek, a megadott korszakokból egyet választottunk, és az abban az időszakban keletkezett, valamint akkor játszódó művek olvasása mellett akkori kézimunkát készítettünk. A korszakot a kézimunka döntötte el, valami szecessziós kanyargást és burjánzást szerettem volna készíteni.:

Edward-kor és az I. világháború (1901-1919)  

Óz egyik kötetét, valamint Tarzan kalandjainak kezdetét olvastam, aztán a kézimunkánál elakadtam. Azaz emlékeztem, hogy van egy keresztszemes újságom Róth Miksa mozaikjával, de egyrészt nem találtam a mintát, másrészt rájöttem, hogy úgysem használnám semmire. Akkor pedig legyen valami olyan, ami használható - ha nem is nekünk, de egy történelmi hagyományőrzéssel foglalkozó ismerősünknek. 

Ő adta az igényt: legyen borítéktáska, amibe leveleket tehet, valami szíves-galambos mintával. A Tolnai Világlapjának jelent meg Házi Kincstár címmel melléklete, amely a háztartással kapcsolatos cikkek mellett hímzésmintákat, ruhaterveket is közölt, amelyekhez a pontos szabásmintát, leírást pedig a kiadótól lehetett megrendelni - a mellékletben megjelent kép alapján. (Érdekes kérdés, hogy ezek a rendelhető szabásminták vajon megvannak-e valahol, őrzi-e őket bármelyik könyvtár.) Több lehetséges mintát is elküldtem, végül egy hímzett növényi indára esett a választás. Pontosan nem sikerült követnem, de az hosszúkás dobozon lévő ovális hímzés volt a kiindulás.

 A kész borítéktáskát 57x25 cm-es anyagra hímeztem, egy régi lenvászon nadrágra, Venus fonalakkal. A bélést és a színanyagot géppel varrtam egymáshoz, de kifordítás után az oldalait kézzel öltögettem össze. 

 Végül nászajándék lett belőle, ebbe tettük a borítékot és a képeslapot. Az esküvőre pedig 1895-ös könyv alapján szerkesztett szabásminta alapján varrtam szoknyát - de ez már egy későbbi bejegyzés története.

 *A kihívásra készült korábbi munkákat és az egyéb, nem "modern" leírás alapján készült munkákat a régi-minta-alapján címke alatt lehet megtalálni itt a blogon.