Rakott krumpli kicsit másként

Avagy újabb gyorsan összedobható ebéd. Rövid nyaralásból jöttünk haza, így megint csak abból gazdálkodtam, ami otthon volt, de a hirtelenjében összedobott, talán leginkább rakott krumplira emlékeztető étel nagyon finom lett!
Amiből kiindultam:

• 3-4 szem nagyobb krumpli
• 1 közepes méretű cukkini
• 1 fej vöröshagyma
• kevés kolbász (3-5 cm hosszú volt összesen, kb. ennyi szelet is lett belőle)
• kb. 10 dkg sajt

Megpucoltam pár szem krumplit, majd karikára vágtam őket.
Egy mélyebb tepsi aljára halmoztam, sóztam és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje.
Betoltam a sütőbe és kb. addig sütöttem/főztem, amíg nagyjából megpuhult.
A víz nagy részét leöntöttem róla, majd cukkinit kockáztam hozzá, kolbászt és hagymát karikáztam rá, és sajtot csíkoztam a tetejére.
Nem akarok gasztrobloggerként feltűnni és újra alkotok ám, bár egy része félkész, másik része pedig ajándék lesz, így hamarosan visszatérek az eredeti címhez és tematikához, mutatok hagyományos értelemben vett kreatívságot is, nem csak a konyhai bejegyzéseket szaporítom.

Manósipka és dárdacsat

Még a nemezelt fényképezőgéptokkal egy időben kezdtem el egy nemez csat készítését. A foglalkozásvezető javaslatára hengeres alak készült, amit belülről mindenféle színűre raktunk össze és nemezeltünk, ezt karikákra vágva varrtam volna a csatra. Aztán annyira kemény és jó alakú lett, hogy nem volt kedvem a bizonytalanhoz, maradtam a biztosnál, és egy az egyben rögzítettem a hengert egy franciacsat-alapra. Ebből lett a dárdacsat.
Aztán belefutottam még egy nemezelésbe valamelyik hétvégén, így ott elkészült egy hasonló henger, csak kisebben. Ezt azonban már feldaraboltam: a középső, legnagyobb részből készült egy medál, míg a 2 végét fellógatva manósipka fülbevalóm lett.
A képen épp a dárdacsat és egy fél manósipka látszik.

Felemás iga

avagy a virsli és a lestyán találkozása.

Valami gyorsat akartam főzni a következő napok ebédjére, így tegnap este is maradtam a jól bevált tészta+szósz kombinációnál. Paradicsomos és milánói szószt túl sokat ettem az utóbbi időben - na meg a hűtőt is kinyitottam, így sajtos - tejfölös - virslis verzió készült. Ehhez tömlős sajtot kinyomtam a fazékba, felöntöttem és elkevertem vízzel, karikáztam bele virslit és tettem még hozzá tejfölt, keményítővel pedig besűrítettem. Fűszerként került bele só, újhagyma karikára vágva, valamint lestyán. Ez utóbbi tasakja kissé meglódult, úgyhogy gyakorlatilag csak ezt érezni benne, de finommá és különlegessé tette a mai ebédemet.
Viszont jó lenne egyszer végre eljutni oda, hogy receptet pontosan követve (!) főzzek, ez eddig még nem sikerült...

Kendő

Folytatom a horgolást. Lelkes lettem, örülök neki, hogy értem a szöveges leírásokat és a rajzokat! Másodkéz butikban sikerült fonalakat is vennem, így alapanyagom is van. A terv egy kendő. Olyan szürkés, de mégis színes, többszínű. Az itt található leírás alapján japán virágokból készül, azaz készült, amíg nem lett túlságosan meleg, azóta inkább újra olvasok a vonaton. Összehasonlításként 1 hét munkába járás és kevés otthoni idő alatt elkészül 13 japán virág vagy kiolvasom a Harry Potter 5. kötetét.

Horgolás

A hétvégén sor került az egyszer már elmaradt horgolós alkalomra a gyülekezetben, így újra és rendesen megtanultam horgolni, azaz már nem csak a láncszem nevét tudom, hanem tudok hamispálcát, rövidpálcát, 1, 2, 3 és 4 ráhajtásos pálcát is horgolni. A mintadarab egy virág volt, amiben szinte minden szerepelt. A délelőtt után teljesen belelkesültem, így a szokásos bonyolítsuk, ami egyszerű alapján még aznap este elkezdtem horgolni egy papírzsebkendő-tartót - csak úgy, fejből, minta nélkül. És egész jól sikerült, úgyhogy a minta:

• horgoltam 15 láncszemet
• a 15 láncszembe horgoltam 15 egyráhajtásos pálcát
• hamispálcával körbeöltöttem az egészet , így lett egy ovális formám, az alja
• 2 ráhajtásos pálcákat öltöttem minden hamispálcába
• innentől spirálisan haladtam, amíg el nem értem a kellő magasságot (időnként kihagytam egy-egy szemet, mikor túl bőnek éreztem a bugyort
• visszafordultam és 2 ráhajtásos pálcákkal folytattam, de rövidebb sorokkal
• mikor elég nagy lett a fedele, a ráhajtója, hamispálcákkal körbehorgoltam az egész bugyort
• zárásként pedig a tanulóvirág került rá, láncszemekből kapcsot készítve

Virág batikolása

Vettem egy kardigánt, jó volt a fazonja, a színe, minden, csak épp voltak rajta foltok is. Így aztán befestettem. Ha pedig befestettem, akkor befestettem még mást is, valamint közös festést hirdettem. Részemről a kardigán mellé bekerült a fazékba egy póló is. A pólót azonban nem csomózni szerettem volna, és így márványossá tenni, hanem virágot batikolni rá. A férceléstől féltem, hogy nem látszik eléggé, így a kötözésen gondolkoztam, gondolkoztam, gondolkoztam és rájöttem! A virág minta pedig az alábbiakból állt össze: középre egy üres celluxtekercs került, köré pedig hengeres dobozok Így középen kerek, oldalt pedig kissé hosszúkás szirmai vannak.
A kötözött póló:

És a kész mű:

Fűszeres túróval töltött gombafejek

Rögtönöztem tegnap este, finom lett és még emlékszem a mennyiségekre, úgyhogy még most leírom.
Hozzávalók:

• kb. 80 dkg gomba (először vettem fél kg gombát, majd találtam hatalmas fejű gombákat, abból vettem 2 db-ot, az a 2 kb. 30 dkg volt...)
• 25 dkg túró
• 1 kis pohár tejföl
• 1 kiskanál só
• fűszerek (a hagymás petrezselyemolajból került bele kb. 4-5 kiskanálnyi, sok zölddel, kevés olajjal)

A gombák tönkjét kitörtem és félreraktam gombakrémnek, a gombafejeket megpucoltam, majd egy tepsi aljába  raktam őket egymás mellé. A túrót összekevertem a tejföllel, sóval és fűszerekkel, majd a gombafejek mélyedéseibe halmoztam. Kevés vizet öntöttem a tepsi aljába és megsütöttem. Nem tudom meddig sült, mert közben főztem mást is, mosogattam, rámoltam, de kb. 30-40 percig.
Nagyon finom lett!
A krém egy kicsit sok lett ennyi gombához, de ez függ a gombafejek számától és méretétől is és krémbe kerülő ízesítőktől is, de nagyon finom volt mártogatósként is a sült krumplihoz.

Szükségszósz

Hirtelen ez lett a neve annak a szósznak, amit a z otthoni maradékokból hirtelen összedobtam. Volt otthon:

• fagyasztásból felengedett maradék húsvéti sonka
• kevés tubusos sajtkrém (kb. 1 ek.)
• kifőtt tészta

Viszont nem volt otthon tej, így besamelt, és carbonara spagettit nem tudtam készíteni, csak valami hasonlót. Kicsit megsütöttem a sonkakockákat, majd pici vizet öntöttem alá, erre szórtam lisztet, amit kicsit megpirítottam, felöntöttem vízzel és belekevertem a sajtot. Fűszerként a végén ment még bele bazsalikom és oregano. kb. 5 perc alatt kész is lett.
A végeredmény egész jó és ehető lett, a sajttól pedig nagyon finom volt a szósz, úgyhogy készül még majd ilyen - többféle sajtból, sonka nélkül is.

Egy darab lécből

készült 4 világítótorony, a 4 világítótoronyból pedig egy zacskótartó.
A képen éppen még félkészen, csak félig lefestve, még lakkozás és szögelés nélkül, a 2011-es karácsonyfa alatt.
Az alap egy lomtalanított fenyőléc volt, amit 4 részre vágtunk, majd az egyik végéről levágtunk 2-2 háromszöget kialakítva ezzel a tetőt. Aztán jött a tervezés - ceruzával és a festés - akrilfestékkel, végül a lakozás és szögelés.
Csak a tornyokat szögeltük hozzá az alapul szolgáló fadarabhoz, az oldalai nincsenek egymáshoz rögzítve, ettől kissé gyenge, de a zacskókat megtartják. És egy világítótornyos, hasznos tárgy díszíti a hűtőnk tetejét.
Jó lenne a sorozatot még folytatni, mondjuk

• világítótorony oldalú zsebkendőtartó
• világítótorony alakú polc
• világítótorony alakú polcvég, könyvtámasz
• ... 

2015: A lakás másik, már nem a hűtő tetején lakik, de a zacskótartó még mindig hasznos és használatban van. A háttérben látható késtartó pedig talán szemlélteti a méretét is.

Mesepapucs, avagy nosztalgikus nemezelés

A jó idővel egyre több program van a városban, egyre többet lehet alkotni is. Így volt ez szombaton is, ahol egy nemezelésbe futottunk bele - és ragadtam ott órákra. Készült egy dárdacsat, valamint a finom sajtok műanyag dobozát felhasználva nemezelt tok a fényképezőgépnek. Ez kicsit úgy néz ki, mint egy mesebeli papucs. A tok jelenleg még csak félkész, szükséges még rá gombokat is nemezelni meg valamilyen zsinórt.

A nemezelést pedig egy olyan lány vezette, akivel valahonnan ismerősnék tűntünk egymásnak. Gondolkoztunk: táncházak, könyvtárak, végül az egyetem lett a megoldás. Jó volt kicsit nosztalgiázni, visszagondolni azokra az időkre.