Csillár

Elköltöztünk, az új helyen a szobában nincsen csillár, csak egy üres villanykörte.
Volt otthon egy kevés peddignád, valamint egy emlékkép a fejemben, így lett az új lakásban csillár is.
Fogtam egy lufit, felfújtam, majd a nád szálaival körbe-körbe tekergettem, hasonló alakzatot hozva létre mint a fokhálózat a földgömbökön. A szálakat egy fölötte, egy alatta rendszerben fűztem, de sajnos, túl szabályos lett, így Férj is besegített és kissé kacskaringózta a szálakat. Került bele a batikoláskor a főzővízben megfestett szálból, valamint a rövidebb maradékokat is jól fel lehetett használni fonás közben. A legnehezebb talán a villanykörtére rögzítés volt, de sikerült és azóta érdekes mintát fest a falra.
Eddig csak a fotók feltöltésével voltam elmaradva, most már az elkészítésükkel is, ugyanis a fotógép nem működik az utóbbi időben. 

Narancscsillag

Lezajlott a költözés, megvolt az első megfázás is az új lakásban, megettük az első narancsokat és lassan kezdek karácsonyi hangulatba kerülni.
Az utolsó kettőről jutott eszembe, amikor a héjakat elkezdtem kirakni száradni és illatosítani, az a tavaly sikert aratott ötlet, hogy az adventi koszorúkra nem csak narancs-, citrom- és almakarikák kerültek, hanem szárított narancshéjcsillagok.

Hiszen ha a gyümölcsöt inkább megenni szeretnénk, akkor a héjából is lehet kivágni sütikiszúróval mindenféle formákat.

• Ehhez a gyümölcs héját 6-8 gerezdre érdemes késsel bevágni, 
• majd a héjcikkeket egyben lehúzni. 
• A lehúzott héjcikkelyből sütikiszúróval lehet kivágni a mintákat (nem egyszerű, kicsit kell vele küzdeni). 
• A kieső mintákat érdemes felhúzni egy fogpiszkálóra, hogy könnyebben lehessen majd rögzíteni a koszorúra (kb. 4-5 minta elfér egy fogpiszkálón), 
• majd ezen a fogpiszkálón megszárítani a héjakat. 

Ha elég széles a cikkely, akkor nem csak a kieső mintát, hanem a negatívját is lehet használni dekoráláshoz. Száradás közben érdekesen csavarodik és jó illatot áraszt, az egyes gyümölcsök héja pedig eltérő színű, úgyhogy rögtön különbözőek is lesznek kicsit.

I30

Hát ez is bekövetkezett, betöltöttem a 30-at nyár végén. Tavaly Férjnek volt több napos Á30 fesztiválja, így idén én következtem az I30-cal. A napjához közeli hétvégén épp esküvőn voltunk tanúk, meg mindenki nyaralt, így a fesztivál is tolódott. Aztán egy szeptemberi kedd este bringás vásárra indultunk a Ferenciektől a Fővám térre. De a bringás vásárig már nem jutottunk el. A fesztivál keretében ugyanis festést kaptam a Made by You-ban. Mikor beléptünk már ott vártak a barátaink és közösen festettünk :-)
A többiek mindenfélét alkottak: ceruza- és cukortartót, bögrét, én meg persze világítótornyot. Egy mini szusi tálra rajzolt férj tornyot, majd ezt festettem meg, hogy legyen mibe tenni a teából kiszedett filtert.
Az edényke még égetés előtt:

A szülinaphoz torta is jár, így a kapott csokigombócokból összeálló torta:

Rakott káposzta

A legtöbb rakott káposzta sajnos csak nevében tartalmaz káposztát. A menzai verzióban nagy réteg rizs, rajta kevés darált hús és még kevesebb káposztalevél. Az otthoni, gyerekkori verzió egy kicsit jobb, de még mindig nem az igazi, hiába van az alján és a tetején káposztalevél, az ízén alig érezni.
Úgyhogy a szénhidrátcsökkentés és az egyszerűség jegyében kihagytam belőle a rizst. Fogtam egy fej káposztát, feldaraboltam, majd a 3/4-ét egy tepsi aljára halmoztam. Erre tettem az előzőleg megpirított darált húst (kb. 35-40 dkg-ot), majd ráhalmoztam a maradék káposztaleveleket is. Kb. 2-3 dl vizet öntöttem alá, majd fóliával letakarva az egészet a sütőbe tettem, addig amíg a káposzta megpuhult, -párolódott.
Ez az alap, de most volt otthon pár szem megenni való krumpli és alma, így kockára vágva ezeket is a nagyobb káposztahalomra raktam. Most addig sült, amíg megsült/főtt a krumpli is.
Egyben nem marad, szépen nem lehet szeletelni, de finom lett.

Qiuche helyett burek

Egyszerűsíteni szerettem volna egy kicsit a quiche elkészítésén, na meg a költözésnek köszönhetően épp nem tudtam melyik dobozban keressem a tészta receptjét, így a hétvégén bolti leveles tésztából készült. Finom lett, csak nem quiche, hanem burek... Annak viszont tökéletes. Csak darált hússal és a tetején is tésztával.
A tölteléket viszont majd egy másik sós piténél is szeretném bevetni, így emlékeztető, hogy épp mit dobáltam bele:

• mini mozzarella
• gomba (üveges/konzerv)
• olívabogyó
• sonkakockák
• nyakon öntve 1 pohár tejfölbe kevert 1 tojással

Szükségből erény

avagy kényszermegoldások a lakásunkban, amelyek beváltak és szívesen tovább vinném őket:

• karnisból törölközőtartó a fürdőszobába
• fürdőszobaajtón lévő csavarra felmosó akasztása
• gázcsőgaléria - műanyag palackoknak, ajándéktasakoknak
• alátétek könyvtámasszal való megtámasztása a konyhaszekrényen, a fal mellett
• zacskós termények (rizs, árpagyöngy stb.), tészta... levágott tetejű tejes- vagy üdítős dobozban tárolása
• konyhaszekrény = szekrény, ami a konyhában van (függetlenül attól, hogy azt könyvespolcnak vagy éjjeliszekrénynek árulták a boltban)
• az előző lakó leleménye az elromlott lehúzó javítására:  dugó

Marcipános keksztekercs

... avagy újabb spanyolviasz-bejegyzés.
Sokszor érzem azt, hogy amit itt leírok, arra előttem és rajtam kívül 325.257.000 ember is rájött. Így ezek a bejegyzések inkább emlékeztetők magamnak. Most is egy ilyen következik.
Az egyik receptfüzetemben szerepelnek a Mini pingvinminyonok. Ehhez vettem még fehér marcipánmasszát, ezzel vontam volna be a minyonokat, és lett volna fehér hasa a pingvineknek. Aztán a minyonok nem készültek el, túl macera lett volna, meg nem is néztek ki pingvinnek. Így lett egy nagy tálca kókuszgolyó. A marcipán meg megmaradt, a lejárati ideje pedig vészesen közeledett. Valamint a munkahelyi buli ideje is. Időm nem nagyon volt a sok munka és dobozolás mellett, így csak valami egyszerű sütire gondoltam. Első gondolatom a kókuszgolyó volt, aztán a keksztekercs, végül ez utóbbi valósult meg, de a fehér krém helyett a fehér marcipán került bele. Ettől a süti egyszerűbb és különlegesebb lett.
Elkészítés:

• a szokásos, jól bevált kókuszgolyó recept alapján sötét színű masszát készítünk (jól felhasználhatók hozzá az önmagában már nem olyan finom lekvárok)
• kinyújtjuk a marcipánmasszát (próbáljuk szögletesre, minél nagyobbra)
• kinyújtjuk a sötét masszát is, lehetőleg a marcipánlappal egyező méretűre
• ráfektetjük a sötét lapra a marcipánlapot
• az egészet feltekerjük
• felszeleteljük
• és fogyasztásig hűtőben tároljuk.
• (a maradék, leeső, sötét, kekszes masszából kókuszgolyókat készítünk)

Én épp fehér marcipánnal készítettem, de lehet vadítani színes, színezett marcipánnal is.
Kép sajnos nincs, mert túl finom volt és elfogyott.

A szürke ötven árnyalata

Nem olvastam a könyvet, ami ezzel a címmel jelent meg, de annyian olvassák mindenféle buszokon-villamosokon-metrókon-vonatokon, hogy ez jutott eszembe arról a kendőről, amit japán virágokból horgoltam. Alapvetően szürke, de színes. Összesen 15 db virágból áll, amelyeket 2 sorba rendeztem el, így inkább sál lett belőle mint kendő, de a kord blézeremhez pont jó.
A maradék fonalakból pedig horgoltam egy színes virágot kitűzőnek, hogy teljes legyen a készlet.
A képen épp a téli kabátomon és téliestíve látható, a kendő-sál kiegészítve egy lila sállal. A kitűző-virág aljára pedig egy lila filckorongot varrtam, mert enélkül kissé összeesett és kunkorodott a virág.

Búcsúkosár

Nyáron a bezárás és a kötelező szabadság alatt ketten voltunk bent ügyeleten. A második hét vége felé egy beszélgetésnél felmerült, hogy mit is szeretnénk még tanulni, munkatársam említette a kosárfonást, én pedig mondtam, hogy majd a következő nyáron, ha majd újra együtt ügyelünk, akkor megtanítom. Ebből végül nem lett semmi, mert az említett munkatárs munkahelyet vált, a héten dolgozott utoljára. Így a kosárfonást végül nem tudom megtanítani, de búcsúajándékként egy kis ceruzatartó kosarat készítettem neki.
Aljkaróm nem nagyon volt otthon - csak a szögletes kosár aljáról levágottak, ami volt az is rövid volt, és némelyik végig kettéhasadt, így 6 helyett csak 5 karóból készítettem az alját (2 hasítottba 3 keresztben). Az alj megfonása után beszúrtam az aljkarók oldalaihoz 2-2 vesszőt (nem mindegyikhez pont 2-t, próbáltam arányosan elosztani), ebből hármasgyűrűt készítettem (2 előtt, 1 mögött le), majd meggyökkentve ebből lettek az oldalkarók. Az oldalát berakással fontam, az egyes rétegeket 3 szálból font hármasgyűrűvel zártam le, majd copfszegéssel szegtem. Az ovális kosárnál a könyv leírása alapján dolgoztam, az nem lett olyan szép, most a rajzok és a hármas párok kialakulása után a hajfonás alapján fontam, ez már majdnem olyan lett, mint kellene lennie, már csak a befejezésre kell rájönnöm. A karókat továbbra sem tudom irányítani, nem tudom a kosarat pont úgy formálni, ahogy szeretném, de már egész kosárszerű valamit kaptam. Szóval van remény!

Kosár

A Millenáris Pikniken többször is jártunk a nyáron. Kaptunk piros pokrócot, vizet, piknikkosarat, játékokat, kártyát stb. A tollast és a pokrócon ücsörgést próbáltuk ki, kellemes volt. Olyan nyaralás érzés, bár a munka után voltunk.
Többször voltak kézműves foglalkozások is keddenként és szerdánként. Az utolsó előtti kosárfonó alkalomra sikerült eljutni, amit tanfolyamszerűen, a szülőknek hirdették. Egy kerek és egy ovális aljat készítettem, valamint kaptam vesszőket a befejezéshez.
Az ovális kosárral aztán rengeteget szenvedtem otthon, száradtak és törtek a vesszők, nehezen tudtam őket beáztatni, vagy csak a fele ázott, vagy kiugrott az összetekert vessző a lavórból, vagy csak úgy állt a vessző és nem az következett, aminek kellett volna. Végül egy álmatlan hajnalon egész sokat haladtam a kosár oldalával, majd tegnap este megfontam a szegélyét is, bár szegény kosárka így is sok sebből vérzik.

Először a konyhaszekrényben lakott, a tasakos mindenfélék között próbált rendet tartani, most a varrós dolgok, kisebb anyagmaradékok laknak benne - így már jobban érzi magát. Pont olyan hosszú, amilyen széles a polc :-)