Karanténkonyha

A karantén kilencedik hetének közepén járunk. Kilencedik hete dolgozunk itthonról, és járunk csak hetente-kéthetente bevásárolni. Korábban is általában én főztem, a heti 5 napból 4-en átlagosan mindketten itthonit ettünk bent is. Viszont szinte csak hétköznap, mert hétvégén gyakran volt valami program, azaz nem itthon és itthonit ettünk. Az nem változott most sem, hogy csak egytálételek vannak, két fogást nem szoktam főzni. Viszont mostanában gyakrabban van leves. Normál időben maximum hétvégén főztem levest, és 90%-ban húslevest - jó sok zöldséggel, amiből aztán hamis vadas és csomagolható ebéd lett a hétköznapokra. Levest nem vittünk ebédre, mert nehéz csomagolni, igazából önmagában kevés, nehéz melegíteni és nehéz biztonságosan szállítani. Szóval a leves marad itthoni étel.
Esterházy Péter ápr. 14-én lett volna 70 éves. Ebből az alkalomból a PIM közös gulyásfőzést és -evést hirdetett, mivel Esterházynak ez volt a kedvenc étele.
Az ötletet remeknek találtam - már egy hónapja mindenki otthon főz, kezd elfogyni a lelkesedés. A megemlékezés mellett mindenki kap ötletet a következő olvasmányához és az ebédhez. Megfőztem hát életem első gulyáslevesét.

Kb. 70 dkg csontos tarjából, pár szem krumpliból és répából finom ebédünk lett 3 napra. Ez pedig lavinát indított, a tartalmas levesek lavináját. Azóta elkészült egy adag frankfurti, most fogyott el a második adag gulyás (ezúttal kb. 35 dkg sertéslapockából), és tervben van még a palócleves is.

A karanténban még az első héten letudtuk a tészta és üveges szósz kombinációt, sokat eszünk sült csirkecombot együtt sült zöldségekkel, volt főzelék: borsó, zöldbab és lencse. A lelkesedésem vegyes, így a második héten volt, hogy csak konzerv halat és kuszkuszt ettünk ebédre. Voltak kalandjaink: terveztem tarhonyás húst, ki is olvadt a hús, amikor szembesültem, hogy nincs is itthon a kamra állandó lakója, a tarhonya. Ez pedig nem az a helyzet, amikor egy zacskó tarhonyáért kiszaladunk a boltba, főleg nem délelőtt, mert akkor nem is lehet csak az időseknek. Az új ebédünk (konzerv) gombával felturbózott mustáros hús lett jázmin rizzsel, ami olyan jól sikerült, hogy bekerül a repertoárba.

Ami változott a karanténfőzéssel:

• reggel gyakran nem igazán vagyunk éhesek, így többet eszünk joghurtot és müzlit
• vannak meleg reggelik, azaz tükörtojás
• nem esténként, hanem délelőtt főzök, így jobban oda kell figyelnem, hogy mikor mit rakok oda (és emiatt ettünk egyszer kuszkuszt a félkész gersli helyett)
• csak bevásárlólistával megyünk boltba, amire hét közben folyamatosan gyűjtjük a tételeket
• elhasználtuk a csomagolásmentes boltból felhalmozott készleteket, és zacskóban vettük a szárazárut

Ami viszont nem változott:

• egytálételek vannak
• 2-3 napig is esszük ugyanazt, azaz kb. csak 2-3 naponta főzök
• lelkesen használom a fagyasztót: onnan szedem elő a húsokat; oda teszem, ami nagyobb adag, kimaradt
• egyszerre több kenyeret veszünk, aztán a fagyasztóból folyamatosan vesszük elő, ahogy kell

Szóval 2020-ban először

• főztem gulyáslevest
• készítettem csipetkét

Frissítés:
Az első gulyás lett a legfinomabb, amit nagyjából ez alapján főztem (persze a sütőben megsütős mizéria nélkül): https://streetkitchen.hu/receptek/igy-keszul-a-tokeletes-gulyasleves/

Régens hímzés - második felvonás első szín

A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehet teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:

• Régensség (1795-1837): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/03/regens-himzes.html
• Viktoriánus kor első fele (1838-1870): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/06/a-viktorianus-kor-elso-fele.html
• Viktoriánus kor második fele (1871-1901): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/10/a-viktorianus-kor-masodik-fele.html
• Edward-kor és az I. világháború (1901-1919): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/12/a-szazadfordulo.html  
• 20-as és 30-as évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/03/a-20-as-es-30-as-evek-himzett.html
• 40-es és 50-es évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/07/a-40-es-es-50-es-evek-konyvjelzoje.html

A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
A hímzést még az előző szakaszban kezdtem el, de akkor az idő és az alapanyag hiánya miatt félbehagytam a 19. század elején ismert Győr megyei párnaminta főmotívumát.

2018 márciusában idáig jutottam, aztán valamikor hímeztem még hozzá, az augusztus végi nagy pakolásban előkerült félkészen, a fonal pedig a táskámba, hogy valami hasonlót találjak. Most, amikor újra elővettem a hímzést itt tartottam.

A régi, nagymamám készletéből származó fonallal azonos kéket nem sikerült találnom, de hogy kevésbé legyen feltűnő az átmenet, amíg lehetett, vegyítettem a régi és az új fonalszálakat.

Az előző szakaszban hímzett motívum és a most kész lett főmotívum alapján ilyen lehetett a párna mintája.

És, ha már a félkész hímzést fejeztem be, visszatértem az eredeti tervhez: szütyőt varrtam belőle. A minta elég nagy, így a zsák is hatalmas lett. Karantén idején nincs elég hosszú kék szalagom, így egyelőre kétféle behúzóval. De a zsákot is kétféle kék anyagból varrtam, az eleje anyós régi vászonnadrágjából, az oldalai és az alja Férj régi ingéből készült.

És azért első szín, mert ez mégiscsak egy korábban elkezdett hímzés, szóval, ha júniusig lesz még időm, akkor az 1995-ős Büszkeség és balítélet főcímében szereplő zsákot is kihímzem majd.

Karád

Pont egy hónapja volt, ami nem tűnik messzinek, de most mégis az. Tömeg volt és nyilvános rendezvény - ez a karantén és otthoni munka negyedik hetében már furcsa.

"2020. március 7. szombat - Somogyi Nap a Hagyományok Házában
https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/somogyi-nap 

  A Karádi Hagyományőrző Hímzőkör Egyesület interaktív kézműves foglalkozása és kiállítása, gyerekfoglalkoztató és kiállítás a híres karádi fehérhímzésről
        Helyszín: Borbély Jolán terem"

Az interaktivitás annyit jelentett, hogy lehetett hímezni és a gyerekeknek a hímzésmintákból színezővel készültek. Természetesen hímeztem. Eredetileg szív alakú tűpárna lett volna belőle, de nem varrtam össze a két réteg anyagot sűrű pelenkaöltéssel, és nem vágtam körbe, hanem csak körbeöltöttem. Aztán neszesszert varrtam belőle - kiegészítve Férj régi barna farmernadrágjából vett darabokkal.
De hoztam haza színezőket is, mert a karádi fehérhímzés motívumai gyönyörűek, ezek vannak a képen a neszesszer alatt.
A hímzést nem a rendezvényen, hanem csak itthon fejezetem be -  ez volt az első karantén alatti félkész-felszámoló projekt.

A tüskével a lyukhímzéshez lehet roncsolás nélkül kilyukasztani az anyagot. A helyiek ezt használják olló helyett. Valamilyen növény termése, és eredetileg hántolt is. Nagy kincs, az idősek kissé titkolják, hol szedik, és mindenkinek van sajátja. Tűt és tüskét is csak úgy adnak oda, ha előtte megszúrják a megajándékozottat - hogy ne legyen köztük viszály.  Én is csak ezután kaptam meg :-)
Ők glédisz tüskének hívták, a neten rákeresve inkább glédics lesz az, azaz a tövises lepényfa tüskéje (Gleditsia triacanthos).

"Tojásfestés Balogh Ildikóval (hímestojás festő, Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész) és Galabár Zoltánnal (hímestojás festő) – a somogyi tájegység jellegzetes motívumaival"

Tojást is festettünk, méhviasszal.  Férj is, ő festette a kép jobb oldalán lévő tojásokat. Én eltértem a klasszikus motívumoktól, és a második tojásom már meglepő módon világítótornyos lett :-)
A  méhviaszt egy nagyon elmés szerkezettel oldották meg: egy falapon volt egy teamécses, erre rácsavarozva egy meghajlított kanál, annak mélyedésében olvadt a méhviasz, pont a láng fölött. Az olvadt viaszba hurkapálcába szúrt fémfejű gombostűt mártogattunk, ezzel festettünk. A megdermedt viaszú tojásokat meleg tojásfestékes lében áztattuk kicsit. Itthon a festett tojások egy részét nyersen hasznosítottam, a többit megfőztem. A főzés során leolvadt a viasz, és eltűnt a pirosság és a minta is.


Éhesek sem maradtunk, mert

"14:00-14:45: gasztronómiai bemutató Antal Andreával, aki helyben sütött gánicát és kelt kukoricaprószát készít nekünk kóstoló jelleggel"

A gánica gyakorlatilag dödölle, amit tejföllel és pörccel kínáltak, kelt prószából potyogtatott meggyszemeset és belekevert túrósat kóstoltunk. Mindkettő finom volt.

Így bár kissé korán, de idén sem maradtunk húsvéti rendezvény nélkül.

Új helyzet

Harmadik hete itthonról dolgozunk, félbeszakadt a fonó kurzus, elmaradt a kosárfonás, frusztrál, ha ki kell mennünk boltba. Az ajándékba kapott időt pedig igyekszem a félkész és egyéb kézműves dolgokra fordítani.
Az egyik első ezek közül: zöld fonal

A fonós kurzuson kártolódobon színeket és anyagokat kevertünk, Ketten voltunk a kártolónál, és a dobnyi gyapjút elfeleztük. A fűzöld alapszínbe kevertünk sárga, narancssárga, lila és kék szalaggyapjút, fehér selyemszálat, lila száriselymet. A jobb felső sarokban, a zöldes csomó az, amelyet kikevertünk - a többi szöszről is írok majd később.

A kép jobb felső sarkán lévő zöldes csomóból font fonal gyönyörű színes lett, feltűntek benne helyenként az egyéb színek és árnyalatok. Szerettem volna, ha ebből egy hosszabb kész fonalam is lehetne.
Mivel az egyágú fonalnak kissé sárgás összhatása volt, és volt itthon kétféle zöld gyapjúm, így belevittem egy kis csavart, nem önmagával cérnáztam, hanem ebből fontam a másik ágat.

 A kétféle zöld gyapjút egy online kézimunkaklub keretében fontam fonallá. A világ különböző pontjairól gyűltünk össze olvasni, és kézimunkázni szeretők, és az internet segítségével közösen horgoltunk, kötöttünk, hímeztünk, fontunk - na meg persze beszélgettünk.

A kétféle fonal

A kész egyágú fonalakat lufis pálcára húztam a kézi orsóról, így lehetett őket tárolni, és a cérnázáshoz is tekeredett, ahogy kellett.  De csak egy darabig...
A kétféle zöld gyapjúból font fonal sajnos kevésnek bizonyult, előbb elfogyott, mint a színes kártolt.  És itt kezdődtek a bajok. Mivel csak egy orsóm van, levettem róla a már kész fonalat, fontam még hozzá a kétféle zöldből. Sikerült a zöld fonalvégeket kézzel összesodorni, de hirtelen kevés lett a két kezem: volt a két lufis pálca (a maradék sárga és a már elkészült fonal), az orsón lévő újabb zöld fonalat ceruzára húztam át, mert az orsó kellett a cérnázáshoz. Így a végén a két egyágú fonalat Férj segítségével sikerült készre cérnázni. Ekkor már csak kb. 3 cm volt a különbség, és ekkor már a zöld javára.

A korábbi, kisebb mennyiségű fonalakat dobozra tekerve készítettem, de ekkora fonalmennyiségnél ez kevés volt, túl rövid és tömzsi lett a tekercs.
Mivel motollám, motringkészítőm nincsen, karantén idején pedig azt használjuk, ami itthon van, fogtam hát Férj műhelypumpáját. A felső része elforgatható az aljához képest, így előáll a kívánt szerkezet, a fonal rátekerhető, rajta is marad, de később könnyen leszedhető, a második kör után már nem mozdult el a pumpa feje sem. Legközelebb kicsit beljebb kezdem majd az első köröket, és tökéletes lesz.  

Új hobbi

2020 februárjában belefutottam egy fonótanfolyamba. És bár sokáig gondolkoztam, hogy kell-e ez nekem. Most, hogy végre elnemezeltem, felszámoltam az évek óta itthon dekkoló gyapjúkészletet, a kallódó fonalak szisztematikus fogyasztását elkezdtem, meg egyáltalán kell-e nekem egy újabb hobbi, amibe belevágok, ahelyett, hogy elmélyülnék a meglévőkben, vagy csak befejezném az itthoni félkész és tervezett dolgokat. De csak nem hagyott nyugodni, próba szerencse alapon jelentkezés nélkül elmentem az első alkalomra és befértem. Aztán azon egy kissé elbizonytalanodtam megint, de végül úgy döntöttem, hogy belefér időben, így belevágtam.
Úgyhogy a gyapjúfonalas, szöszös bejegyzések fonoda címkével jönnek ide a blogra.

Íme az első egyágú fonalam, amit én farkasoltam és kártoltam:

Emőke táskája

Az egyik legtöbb dicséretet kapott táskám az egyedi és újrahasznosított Desiqual táskám volt.

Amikor ezt hordtam, sokan megdicsérték, aztán hamarosan szóba került, hogy én varrtam. Így történt, hogy amikor Emőkével találkoztunk, tőle nem csak dicséretet, hanem rendelést is kaptam egy táskára.

Azaz férjen bele az A/4-es mappa, legyen két rekesze, legyen 10 cm széles a füle, legyenek belső zsebei, 20 cm mély legyen a táska.
Otthon, aztán nekiálltam, és alkottam. A végeredmény ilyen lett:

A táska többszörösen újrahasznosított anyagokból készült.

• A sötétbarna anyag egy régi nadrágom volt, amelynek szűk szárát, még a nagymamám régi otthonkájának anyagával bővítettem, és így hordtam boldogan, egészen addig, amíg rám nem nyitottak egy kocsiajtót, miközben bicikliztem. A legnagyobb kár a nadrágomat érte, a térde kiszakadt, így varrós alapanyag lett belőle.
• a drapp előlap Férj régi nadrágja volt
• a pántja Férj másik nadrágjának derékrésze
• a bélése Férj régi inge volt
• a zsebek
• egy esküvői dekorációból kimaradt anyagból
• régi pólóból
• a bélésként is használt régi ingből készültek.

A záródáson sokat gondolkoztam, hogyan és mint lehetne. Mivel ez volt az első több rekeszes táskám, és csak közben találtam ki, hogyan és mit is szeretnék (és tudok) megvarrni, kissé spontán megoldásként született a lehajtós fedél, a díszes gombbal. (Volt olyan fázis, amikor megfordítható, kétféle stílusú, színű táskában gondolkoztam, cipzárral záródva a tetején.)

Zsebek - a béléstől eltérő színben, hogy könnyebb legyen megtalálni őket, pakolni beléjük. A tolltartó zseb a táska mélységét adó oldalába került, a másik rekeszbe pedig a kulcstartó karabiner.  Ez utóbbi a terven és a kért zsebek között nem szerepelt, de a saját táskámon a személyes kedvencem lett: egy hosszabb pánt, a végén a kulcsnak való karabinerrel. Ajtózár nyitásához elég csak kihúzni a táskából, nem szükséges leakasztani, van elég hosszúsága, hogy a pánt végén is lehessen használni. A kulcsot a pántról leakasztani csak akkor szoktam róla, ha táskát váltok, és megszűnt a keresgélés - mind az ajtóban, mind indulás előtt.

Lassan készült, így közben Emőke beszerzett egy menő hátizsákot, de ezt az általvetős táskát is hordja azért.

2019

Avagy évösszegzés a 2019-es boldogságmorzsákkal és az idén először listával:

2019-ben először:

• voltam Zalaegerszegen, Zadarban
• voltam tüntetni
• voltam újra a világítótoronynál, ahol nászúton voltunk
  voltam a világítótoronynál, ahová majdnem nászútra mentünk
• nyaraltam több napig, melegben a tengerparton
• nyertem bringás táskát
• nyertem a kerékpárosklub tagsági akciójában 
• bicikliztem hóban és latyakban
• kaptam állatot karácsonyra
• lettem nevelőszülő - papíron, és ehhez is kapcsolódik egy csomó először, például voltam gyerekotthonban 
• ettem dödöllét
• vettem fel hitelt
• jártam közjegyzőnél
• adtam el a legtöbb könyvet a molyon, és volt az első olyan meghiúsult eladásom, hogy megbeszéltük, találkoztunk, majd közölte, hogy mégsem kell a könyv
• kaptam pénzt kézműves dolgaimért 
• horgoltam amigurumit
• beszéltem kötetbemutatón
• stoppoltam a férjemmel és stoppoltam külföldön (és stoppolt a férjem először)
• kirakóztam múzeumban majd' 8 órát
• kaptam bögrét, aminek a füle világítótorony alakú 
• festettem falat és konyhaszekrényt

2019. január

• hóesésben turisták között sétálni a Vár oldalán
  múzeumozni Budán
• munkahelyi ebédek közben nagyokat nevetni
• Ady-emlékest a Vigadóban

2019. február

• hogy megőrizték a boltban hagyott kenyerünket
• budaörsi mininyaralás
• kalapok a Ráth György villában
• madarak a madáretetőnknél
• IKEA-sütikupont elhasználni

2019. március

• nosztalgiás ücsörgés az ELTÉ-n
• lufit kapni a Mickey egértől
• nyíló ibolyák 
• verskávézni
• munkaterápia
  és esti séta Budakeszin
• a szezon első bringás reggelije Óbudán
• Kockásfülű Nyulat látogatni

2019. április

• vonatút Zalaegerszegre
  a táj Székesfehérvár után
  vonat mellett kanyargó patak
• Zalaegerszeg
• nyugis nyaralás 
• sok napsütés
• 2 perc után világítótornyot találni 
• hogy a falumúzeum házai már nyitva voltak
• kecskeetetés
• az idei első fagyi
• saját büfé
• Gébárti-tó
• a talált szegfű illata
• dödöllét enni :-)
• sok-sok rétes
• Eiffel Műhelyház
• kortárs operák
• premiersütik
• vonatra mászni
• Könyvfesztivál 
• jászberényi fél napos mininyaralás

2019. május

• pihenős napok
• 11 év
• végül bringás reggelit találni a szakadó esőben
  bringás uzsonna
• meglepetés bringás reggelit találni 
• kosarat fonni a Tabánban
• gyűrűpárnát varrni az unokatestvéremnek
• világítótornyos ágyneműhuzatot látni
• gyereknapi plüssmosás

2019. június

• bekötött doktori
• kötetbemutató a Margitszigeten
• nosztalgikus zajzenekar
• rozsdaléversenyt nyerni
• ferencvárosi séta
• sütikupont nyerni
• Piac Éjszakája
• banánérlelés
• avokádóhalom
• világítótornyos anyagot kapni

2019. július

• textilzsákokat varrni és használni :-)
• Zadar
• torony a szállás mellett
• stoppolni
• sok hab a reggeli kapucsínón
• főtt étel-szerű reggeli
• baracksüti
• torony tövében fürdeni
• felmenni a toronyba
• 5 nap 5 torony
• Kollár-Klemencz a Ferenc téren
• könyveket és egyéb tárgyakat eladni 

2019. augusztus

• forró csokizni otthon
• Podersdorf újra
• IKEA-alvóbár
• szülinapi piknik
• pólóra rajzolni
• sok-sok pozsonyi kifli 
• növényt ültetni

2019. szeptember

• Pozsonyi Piknik
• hennatorony a kezemen
• védett helyen lenni a nagy esőben
• remek ruhákat találni
• babkasütés és toronycsempe
• pólófestés a CEU-n 
• Maki
• rekeszmászás az Óbudai Pikniken
• főzés Fűszeres Eszterrel

2019. október

• kő-papír-ollóval sült krumplit nyerni a Zingben
• toronycsempét és otthoni mozgó járólapot készre ragasztani
• bábszínházi séta
• bringás táskát nyerni
• zöld piknik az Akváriumban

2019. november

• Pompi&Co.
• sok helyről újsághírt kapni
• adventi alkotás

2019. december

• torony az adventi naptárban
• örmény vacsora
• Misztrál-koncert Óbudán 
• CEU Mikulás
• kuponnal forró csokizni 
• toronyfülű bögrét kapni
• ajándékkészítő műhelyek a Hagyományok Házában
• 8 órát kirakózni múzeumban

AjándECOzás

A molyon HeySunny szervezett ajándékozós eseményt, amelyen a könyv mellé valamilyen, a hulladékmentességhez kapcsolódó eszközöket, termékeket is küldtünk egymásnak. Az esemény neve frappánsan AjándECOzás lett.
Amit kaptam, Amelie1990-től:

• egy könyv a kívánságlistámról: Jean Webster: Patty a kollégiumban
• mosószappan - ez különösen hasznos, Férj ingnyakaihoz
• kiszúróforma -  az otthoni, és így csomagolás nélkül szállítható sütikhez
• üvegbe csomagolt finomságok:
• mézeskalács - már a karácsony jegyében
• nádcukor - a csomagolásmentes boltól, kimérősen
• tea: csokis - a csomagolásmentes boltból, kimérősen, filter nélkül, komposztálhatóan - igazi hulladékmentes, semmi nem marad utána :-)
• többször használható, visszazárható dobozokban nassok - szintén a csomagolásmentes boltból, kimérősen:
• csokoládéba mártott joghurtos meggy
• kakaóporba forgatott mandula
• tejcsokoládés mandula

És kinyitva a nasis dobozok - amikor még nem tűnt el nyomtalanul a tartalmuk:

A csomagban különösen tetszett az üvegbe csomagolás. Bár a mindennapokban rendszeresen használom itthon tárolásra vagy ebédcsomagolásra a befőttesüvegeket, az általam küldött csomagban pont ezért nem küldtem semmi ehetőt, mert nem tudtam miben.
Amit viszont küldtem:

• bevásárlózsákok
• vászonból a péksüteményeknek 
• tüll-vászon kombinációban a zölségeknek, gyümölcsöknek
• könyvtasak - régi nadrág felhasználásával, szivaccsal bélelve
• a színes papírba csomagoltam: levendulaszappan
• vegyes kerti magmix - a szürke papírtasakban
• irodai hulladékpapír felhasználásával készült virágmagokat tartalmazó virág forma - a kék organatasakban
• pólófonalból makramézott karkötő fagyöngyökkel
• fülbevalók
• a fekete régi biciklibelsőből
• a színes teatasakból
• apró tépőzáras tároló, amelyben a bevásárlózsákokat lehet a táskánkban magunkkal vinni.

Az apróságok közelebbről:

A könyvtasak eleje

és hátulja - őszi hangulatú vászonnal, hőlégballonos nyúllal, összegömbölyödött sünnel, mosolygó rókával:

A könyvtasak már egy továbbfejlesztett verzió. A saját magamnak varrt első tasakot nagyon szerettem, a szivacs megvédi a könyvet, a tasakban nem gyűrődik a borítója, a nadrágzsebbe lehet mindenfélét pakolni: jegyzetpapírokat, tollat, olvasás közben a könyvjelzőt stb. Azonban amikor olvastam, kivettem a könyvet a tasakból, a tokot tehettem vissza a táskámba, vagy csaphattam a hónaljam alá. Egyik sem volt túl kényelmes, egyik sem volt az igazi. Így erre már varrtam kis füleket, amelyekbe a pánt végén lévő karabinereket lehet akasztani, a pántot pedig a vállunkra. Így a könyvtasak akár önálló táskaként is használható, és addig van hová tenni, amíg olvasás közben a kezemben a könyvet tartom. De a pánt lecsatolható, ha nincs rá szükségem, akár a tasak zsebébe is eltehetem.

Világítótornyos karácsony

Mielőtt a 2019-es adventi koszorút közzéteszem, pótolom az előző évi koszorúkat, és a karácsonyFÁnkat.

Anyós szokásos névnapi ajándéka, az adventi koszorú. Hiába használtam ezüstfenyőt, sajnos nagyon hamar hullani kezdett, így após kb. a második gyertyagyújtásra újraalkotta.

A mi adventi díszünk világítótornyos lett.
Már egy korábbi évben az asztaldíszünk fő eleme négy kerámia beszúró volt. Férj már akkor poénkodott, hogy tegyük bele a négy világítótornyos beszúrónkat. 2018-ban aztán meg is valósítottuk. Még 2014-ben, a wismari kiránduláson vett tornyokat állítottuk bele (abból a bejegyzésből úgyis kimaradtak): https://kreativsagok.blogspot.com/2015/03/rostocki-emlekfogas.html

Maga az asztaldísz ennyi volt: egy fonott kosár közepén egy hatalmas gyertya, körülötte fenyőgallyak, a négy világítótornyos beszúró, és pár akasztós dísz a gallyakon.

2018-ban először volt valódi karácsonyFÁnk. Házasságunk eddigi 10 éve alatt mindig csak gallyakat állítottunk egy vázába. A gallyakat anyukám vágta le a kertjében álló ezüstfenyő utcára kilógó ágairól.
2018 nyarán azonban kivágatta a fát, mert elöregedett és kezdett veszélyessé válni a nagy viharokban. Már épp azon gondolkodtam, hogy honnan lesz gallyunk, meg is állapodtunk, hogy elég az adventi kosár fenyőgallyai, nem szükséges más, amikor dec. 23-án délután hazafelé sétálva találtunk egy fenyőfát. Az egyik közelünkben árusító árus a maradék fáit nem hazavitte, hanem egy félreeső sarkon otthagyta. Mi pedig hazacipeltük. Aztán vödörbe állítottuk, mert talpunk az nincs.
A karácsonyfadíszeink elegendőek voltak a kicsit több mint egy méteres ezüstfenyőre is. A sok-sok mindenféle dísz közé természetesen világítótornyos díszek is kerültek, hiszen mégiscsak a miénk volt ez a fa.

Hímzett és keresztszemes világítótornyok

Még az utolsó héten

...sikerült befejeznem az utolsó őszi dekorációt, a horgolt tököt.

 Szeptember elején kezdtem, a kupaccsökkentés jegyében, a feldarabolt, műszálas, nyekergős vintage fonalból, amelyből az ötvenes évek hímzése is készült. A minta egyszerű, egy sima láncszemsorra ráhajtás nélküli pálcák kerülnek, így előáll egy kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles téglalap. Annyi benne a csavar, hogy a pálcákat nem mindkét, hanem csak az előző sor hátsó szálába kell ölteni. Két szállal horgoltam, de így is csak egy vékony 3-as tű volt megfelelő a fonalakhoz. Ezért is készült el ilyen sokára, mert sok-sok öltés adta ki a szükséges méretet.

Miután kész lett a téglalap, a maradék fonallal, zsákvarró tűvel összevarrtam a rövidebb oldalait. A sok-sok fonalvég belülre került, összeférceltem, majd összehúztam az egyik hosszabb oldalt, kitömtem szivaccsal, majd a másik hosszabb oldalt is férceltem, összehúztam. Végül átöltöttem a tökön, összehúzva kissé a tetejét és az alját.
A szárához mindössze kb. másfél méter zöld fonalra volt szükség. A kezdő láncszemsorra egyráhajtásos pálcákat horgoltam 2 sorban, végül összehorgoltam egy hengerré. Pár egyráhajtásos pálcasorból még egy levél is kijött a fonalból, sőt még kanyargós kacsokra is jutott belőle.
Utolsó lépésként pár öltéssel hozzávarrtam a szárat a tökhöz.

A tökhöz nem csak a fonal újrahasznosított, hanem a tömőanyagként használt szivacskockák abból a már elhasznált mosódiós labdából vannak, amellyel mostanában mosni szoktam. Így semmi új nincs benne.
Az inspiráció ez a videó volt, ennek lépéseit követtem (kivéve a szárnál): https://youtu.be/8kBSmcIcPM0 
A minta egyszerű, bármekkora méretű tök készülhet belőle, és vastagabb fonalból hamar elkészül.

A szintén újrahasznosított és kupaccsökkentős parafa tök hamarabb elkészült. A kicsi tökhöz most 2-3-2 arányban használtam a dugókat, és mindegyiket befestettem, az elkészítés leírása itt található:  https://kreativsagok.blogspot.com/2015/11/tok-parafadugokbol.html
Két parafatök készült, az egyiket egy munkatársam kapta, aki említette, hogy éppen őszi dekorációt készít, és lelkesen törekszik a hulladékcsökkentésre.
A nálunk maradt parafatök pedig az utolsó novemberi hétre horgolt társat kapott.