Veronika rántottája

Újabb kölcsönrecept, azaz újabb finomság, a magvas rántotta.
A serpenyő alján magvakat pirítunk: lenmag, szezámmag, napraforgómag... Jöhet minden, mondjuk, amik leestek a magvas zsömléről vagy kenyérről.
Ha a magvak megpirultak, ráöntjük az elkevert tojásokat, majd kevés póréhagymát vagy friss zöldhagymát karikázunk rá, és a szokásos módon megsütjük a rántottát.
Hogy még egészségesebb legyen sok zöldséggel, azaz feldarabolt paradicsommal, paprikával, rukkolával, medvehagymával, uborkával... tálaljuk és esszük.

Lila torony

Újabb rendezvény, ezúttal a Goethe Intézet évadzáró piknike, ahol volt arcfestés, így újabb világítótornyot kértem a kezemre. Bár volt nálam minta, most nem volt szükség rá, a festő tudta, milyen egy világítótorony. (Sőt Gus Pike és a Váratlan utazás jutott róla eszébe :-) A torony festésekor egyedi megoldást választott a fény megjelenítésére, valamint a lámpaházhoz még korlátot is festett.
Nekem csak a színt kellett eldöntetni. Épp lila szoknya volt rajtam, így olyat kértem, ami megy ehhez, és lett lila a világítótorony.

A torony annyira tetszett, hogy próbáltam megmenteni: fürdéskor és éjszakára nejlonzacskóba csomagoltam a karom. Kissé elmosódott, a minta fele a zacskón maradt, de azért a kezemen ott maradt még egy napot - és aratott sikert egy boltban is.

Csatmasni

avagy egy újabb elem, az elkészítendők listájáról, ami kész.
A kupac azonban nem csökent, mert a szalag egy esküvői tortáról van...
Az íves a menyasszonyé lett, az egyenes saját célra készült.

Új beszerzés: semmi, mivel volt otthon csat alap, tű, cérna
Eredmény: elegáns, de masnis csat

Emőke rögtönzött vacsorája

Avagy idegen tollakkal ékeskedem - már megint. De annyira finom volt! Muszáj megörökíteni, hogy ehessünk még ilyet, vagy legalábbis valami hasonlót. Legalább egy gyenge utánzatot...

Hozzávalók:

• kifőtt tészta (épp spagetti volt)
• 2 hagyma
• 2 dl tejszín
• 2 tojás
• mozzarella
• kevés reszelt sajt
• kakukkfű - egy kis emőkés fűszer (Köszi a kiegészítést!)

Egy nagy serpenyőben - amiben majd az összes tészta elfér - kevés vajat olvasztunk. Rádobjuk a kockára vágott hagymát és üvegesre pirítjuk. Belerakjuk a tésztát, ráöntjük a tejszínt, ráütjük a tojásokat, belerakjuk a mozzarellát, megszórjuk a reszelt sajttal, majd időnként megkavarva megsütjük.

Végül megesszük, és hálásan gondolunk Emőkére és a nyaralásra, ahol ezt először ettük.

Részeges karfiol

Abból főztem ami otthon volt, így készült a részeges karfiol - sörrel.
Nem vagyunk nagy alkoholfogyasztók, így a fél literes sör fele megmaradt... Kellett hát vele valamit kezdeni. Először lefagyasztani akartam, hogy majd húshoz hozzáadom, de végül a rakott karfiolban kötött ki.
Az egy fej karfiolt rózsáira szedtem, a szára puhább részeit karikákra vágtam. Az egészet beleborítottam egy vajjal kikent tepsibe, sonkakockákat szórtam közé, majd nyakon öntöttem.
A nyakleves:

• 2 kis pohár tejföl
• 2 egész tojás
• kb. 2 dl sör
• kevés só

Végül mozzarellát vágtam a tetejére és megsütöttem.
A sörtől kissé különleges íze lett.

Zsákok 2. - Virágokkal

A tippelésre varrt zsákok nagyobb része lányoknak készült, ahol szabadon felhasználhattam a csipkéimet, szalagjaimat, kiélhettem virágmániámat. Ez utóbbiból többféle született. Van, amelyiket végig varrógéppel varrtam, van, ahol kevertem a technikákat és a géppel varrott szár és levelek mellé horgolt virágot öltögettem kézzel.

A horgolt virágok közül a fehér a jól ismert japán virág átalakítása, míg a lila nem is virág, hanem igazából csillag. Ezt az kapja, akitől megtanultam horgolni - újra és felnőtt fejjel.
A Facebookon ennek a horgolt virágosnak lett a legnagyobb sikere. Ugyanis kiraktam a kisebb zsákok csoportképét, jelölve, tagelve, hogy melyik zsák kié, valamint a nyertesnek lehetőséget ajánlva, hogy választhat díszítést a nyereményére. Aztán nem csak ő, hanem többek is elkezdtek választani dekorációt...

A csigavirágos Siptár ihletettségű. Azt annak az ismerősömnek varrtam, akivel ha találkozom, akkor az egy egyikünkön, vagy mindkettőnkön Siptár póló/szoknya/nadrág/ruha van.
A mintát ceruzával előrajzoltam, majd a virágok "hímzéséhez" a varrógép sima egyenes öltését használtam, gyakran megállva, folyamatosan forgatva az anyagot. Hogy jobban látszódjon, erősebb legyen, többször is végigmentem ugyanazon a szakaszon.

 A sárga pamutcsipke-szalagot turiban szereztem, jóóóó sooook és szép, így zsákra is került belőle.

A nyereményre végül ezekből a díszekből, azaz a csipkéből és a virágokból készült a díszítés.

Bagolypárna

Születésnapra ajándék is jár. Az ajándék pedig nálam kézzel készült. Főleg, ha az ajándékozott ezt igényli is. Mostanában, hogy nálunk van egy varrógép, pedig szívesen készítem az ajándékot ezzel.
Így készült el a bagolypárna.

Mivel rengeteg minta van a neten, nem azokat használtam, hanem terveztem egy sajátot.

1. Kb. így nézzen ki.
2. Kb. ilyen alakot rajzoljak a félbehajtott anyagra.
3. Valahogy így záródjon.

A párnának előbb a belseje készült el, szivaccsal töltve, majd a mosható huzata, kockás anyagokkal baglyasítva. Az alap sima lepedővászon, a barna egy szoknyám, a fekete egy felső maradéka, a piros Tilda-maradvány.
A színes rátéteket sűrű és sok cikkcakk-öltéssel varrtam fel, így szegni sem kellett.
Az apró terv mellett eredeti méretben, papíron csak maga a párna szabásmintája van meg. A szárnyakat és a szemeket, orrot, csak az anyagra rajzoltam, így pontosan ugyanilyen párja nem lesz.A szivacstörmelékkel töltött belső párnát lezártam. A külső huzatra nem gombokat varrtam, hanem hátul átlapólós, azaz részben fedi egymást a két réteg anyag, így záródik. (Talán a terven látszik, hogyan.) Így mosható a huzat, és akár át is öltözhet Bagoly úrfi.

Diplomatorony

avagy a gigantikus fali kulcstartó világítótorony.
A történet régen kezdődött, még a világítótorony-mániám kezdetén. Megláttam ezt a tornyot, valamint egy kisebb testvérét egy boltban. Ha arra jártam, mindig szemeztem vele, nézegettem, de nem vettem meg. Mivel közeledett az egyetem vége, azt mondtam, hogy majd, ha meglesz a diplomám, akkor megveszem. Aztán az egyetemnek vége lett, elkezdtem dolgozni, leadtam az utolsó szakdogámat is, de nyelvvizsgahiányos voltam, így a diplomára még várnom kellett.
Közben zajlott az élet, ritkábban jártam a bolt irányában, meg is feledkeztem róla. Időközben a nyelvvizsgám is sikerült, vártam hogy az egyetem kiadja a papíromat.
Ekkortájt egyik nap Férjjel sétáltunk, nála sok csomag, az egyik egy vászonszatyor. Mikor megérkeztünk, megkérdezi, hogy nem is érdekel, mi van a nagy vászonszatyorban.
Ez volt, a diplomatorony!
Elment és megvette! Mert persze neki is megmutattam...

Azóta költözött velünk néhányszor, ami kissé megviselte: a legelső albérletünkből való kiköltözéskor leesett, és eltört az ajtaja. Megragasztottam, így jelenleg épp az előszobában őrzi a kulcsokat -és emlékeztet egy kellemes sztorira.

Zsákok 1. - Horgolótűtartó

Miután eldöntöttem, hogy minden tippelőnek varrok egy kisebb zsákot, jött a neheze, a milyen és mekkora kérdése. Addig gondolkoztam, hogy a legelső végülis nem zsák, hanem egy horgolótűtartó lett.

Fogtam egy kb. A/4-es méretű anyagot. Miután az egészet beszegtem, az egyik hosszabb oldalára egy sárga szalagot varrtam. A szalag egyrészt kiemeli, hogy hol kezdődik a tartó tartó része, másrészt kicsit meg is erősíti a szegélyét. A sárga szalagtól indulva ferdén keskeny, színes szaténszalagokat varrtam az anyaghoz, hogy ne csak sima fehér legyen. A téglalap széleit visszahajtottam és levarrtam, ezzel rögzítve a záródást megoldó szalagokat is. A beszegett téglalap kb. 1/3-át felhajtottam, majd 1,5 cm-enként csíkokat varrtam rá, hogy az így keletkezett helyre kerülhessenek a ceruzák, tollak, horgolótűk.

A záródáshoz először félbehajtjuk a tárolót, majd a hajtott résztől kezdve feltekerjük, a végén a zárószalagot áttekerjük rajta, majd masnira kötjük.

 Leírva pár sor, kitalálni és megvarrni 1,5-2 óra, mialatt Férj kiolvasott egy könyvet.

Gyűrűpárna - a legelső és legdíszesebb

Már korábban írtam a saját készítésű gyűrűpárnákról. (hímzett organza, a miénk és egy gyöngyös)
A folyamat ezzel a darabbal kezdődött. Bogarásztam a neten, leskicceltem a típusokat, majd alkottam egy sajátot:
keresztszemes anyagra fehérrel a pár keresztnevének díszes kezdőbetűit hímeztem, majd fehér pamutcsipkét varrtam köré, fehér gyöngyöket a betűk alá és fölé, végül két szaténszalagot a gyűrűknek.
Most kicsit soknak tűnik ennyi díszítés. Talán gyöngy nélkül... Vagy kevesebb gyönggyel... Vagy egyszerűbb betűkkel...
És ebben még csak sima tömőanyag volt, nem levendula.