Noszvajkoszorú

Tavaly egy kellemes októberi hétvégét Egerben töltöttünk, azon belül a szombatot Noszvajon, a birsünnepen. Itt nem csak sétáltunk a faluban, a kastélyban, hanem finom birslekváros süteményeket kóstoltunk. A birs - leszámítva pár konyhai felhasználási kísérletet - számomra mindig csak sajt volt, ami finom, de kissé túl tömény és túl édes. Itt azonban a gyümölcsöt lekvárként is hasznosították: buktába és mini pitébe töltötték. Szimpatikus döntés volt, mert a sütemények finomak és különlegesek lettek a kissé fanyar lekvárral.

A mindenféle programok között kézműves foglalkozás is volt, amihez lelkesen csatlakoztam. Őszi koszorút lehetett készíteni: kartonpapírból kivágott körre ragasztottuk a színes papírokból kivágott levélformákat.
Mindenki rajzolt, vágott, majd rajzolt és vágott. Aztán jött egy apuka, aki tömeggyártásra állt rá: összehajtotta a papírt, rajzolt, majd kivágott 5-6 db levelet egyszerre. Hamarabb készen is lettek, a gyerekei sem unták meg.

A koszorú bekerült az őszi dekorációink közé, emellett felidézi egy nyaralás emlékét.

Szülinapi szappanfőzés

Augusztus végén a szülinapon egy vasárnapra esett. Bizonyos furcsa jelek* után rájöttem, hogy a Férj által szülinapi buliként emlegetett esemény nem azt jelenti, hogy valahogy ünneplünk kettesben. Nem, ez valami más lesz.
Aztán becsöngettek. Megjött egy ismerős, hatalmas kosárral és kiderült, hogy szappant fogunk főzni. Később jöttek többen is, összegyűltünk, kitaláltunk, szagolgattunk. Végül vörös agyaggal színezett, fahéjas szappan készült.
Természetesen világítótorony formájú is.

Volt torta is, meg kaptam mindenféle apróságot, és ismét kiderült, hogy remek Férjem van. Nem csak meglepetés, hanem kézműves szülinapot szervez nekem.
* az árulkodó jelek:
Szombaton nyugis napot tartottunk, elmentünk sétálni, meg egy közeli cukrászdába sütizni, fagyizni. Nézegettük a tortadíszeket, tortákat, Férj rákérdezett, hogy melyiket is szeretem, az Esterházyt?
Férj leürítette az étkezőasztalt, és láthatóan nem csinált semmit és nem kezdett bele semmibe, és engem sem kérdezgetett, hogy mit is csinálunk délután. Csak hagyta, hogy matassak a varrógéppel, ő pedig olvasott. Aztán befutott egy telefon, amire ez volt Férj reakciója: nem baj, a többiek is később jönnek. És amikor már nem titkolt semmit, akkor nasikat kezdett kirakni müzlis tálakba.

Neszesszerek

A kezem újbóli használatba vételével párhuzamosan elkezdtem nyüstölni a varrógépet, mert ezzel egyrészt alkotok valamit, és még a csuklóm is kímélem a törés után. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg á-csak-5-perc-kell-neki javítanivaló gyűlt össze, a kupacolódó anyagmaradékokról, varrásra előkészített anyagokról, összegyűjtött szalagokról, gombokról nem is beszélve. A kezdjük a kisebb dolgokkal alapján a maradékoknak estem neki, kis neszesszereket, tárolókat varrva.


Mivel a kiindulás mindig a fecni, így nem igazán születik két egyforma, sőt mivel varrás közben alakul a forma, nincsenek meg a méretek, szabásminta sem. De ez nem jó, így az egyik névnapi ajándékba készült neszesszernél terveztem kicsit. Ha szabásminta nincs is, legalább az megvan, hogy mekkora anyagból készült, és nem kell mindig újra kitalálnom.

Szóval, az alábbi, tollak tárolására is alkalmas méretű neszesszer az alábbi varrásráhagyás nélküli anyagból készült.

Kiindulás, a fecni, azaz a bordó, virágmintás anyag: 19 cm széles, 9 cm magas.
Az egyik oldalához 4 cm magas, 19 cm széles, a másik oldalához 29 cm magas, 19 cm széles anyagot varrtam.
Az alja kialakításához a nagyobb, 29 cm-es anyagrészen a fecni után 2 és 8 cm-rel bemértem 3 - 3 cm-t mindkét oldalon, majd az azonos oldalon lévő jelöléseket összekötöttem, így 3x6 cm-es téglalapokat kaptam.
A 29 cm magas anyagból készült a tároló fedele is. Az anyag fecnitől legtávolabbi végétől lemértem 2 cm-t az ív kialakításához. Az anyag végétől 2 cm-re húzott vonalra a két szélétől indulva bemértem 6,5 - 6,5 cm-t, valamint kimértem az anyag közepét is, azaz 9,5 cm-nél is bejelöltem az anyag eredeti végén. A 6,5 cm-ektől indulva a középen lévő jelölésig megrajzoltam az ívet. Az ív magassága így 2 cm lett.
Amikor kész voltam mindezt kiszabtam még egyszer. A pontos méreteket itt nem tudom, mert a már összevarrt anyagot rajzoltam körbe (a két varrás miatt valószínűleg kb. 1 cm-rel rövidebb anyagot, mintha összeadjuk az eredeti értékeket).


A külső részt keskenyebb, a belső részt szélesebb varrásráhagyással varrtam össze. Először a két oldalát, majd az alját, utána az ívet és a fedél két oldalát az oldalvarrásig. Kifordítás után végül egyszer visszahajtottam és levarrtam a neszesszer szájánál lévő anyagokat. Miután elrendeztem a belső tasakot a külső anyagban, összeillesztettem a szájánál lévő anyagokat, és azokat egymáshoz varrtam. Így bár látszik, és kívül van a külső varrás, anyagszél nem csúfítja a képet, a több réteg anyag pedig még tartást is ad a neszesszernek.
Utoljára következett a gomblyuk, és a gombként szolgáló fagolyó felvarrása.

Leírni hosszabb és bonyolultabb, mint megvarrni :-)

És tárolhatunk benne mindenfélét: papírzsebkendőt, körömlakkokat, ceruzát, tollat, apró folyamatban lévő kézimunkát, kézkrémet és ajakápolót, töltőt, fülhallgatót - ha táskarendszerzőként használjuk. De állhat a polcon, szekrényben. Ha a két réteg anyag közé nejlonzacskót varrunk, vízálló lesz, így uzsonnás tasaknak is alkalmas lehet.

Egy péntek délután...

... sétálni indultunk Férjjel a környéken. Vicces helyen lakunk, kertes házak mellett, 10 percre a metrótól, de teljesen olyan érzés, mintha nyaralóövezetben lennénk. De nem csak a környezet olyan nyaralós, hanem az emberek is, akik például kiülnek a kertjükbe olvasgatni, vagy grilleznek a teraszon. Szóval elindultunk egy ilyen "nyaralós" sétára, és útközben találtunk egy kilomtalanított szekrényt. A hátlapját hazavittük, és mindenfélét fűrészeltünk belőle. A kartonszerű vékony préselt falemezt könnyű volt lombfűrésszel is alakítani. Elsősorban persze világítótornyok készültek, de vágtam ki csipketartó lapos orsókat, ajándékcsomagra való teáscsészét és szíveket is.
Hogy a fűrészelés ne koszoljon a lakásban, kiültünk a belső udvarra, vittünk sámlikat, dörzspapírt, könyvet, majd a szabadban vacsoráztunk. Szóval alkotó mininyaralás keletkezett belőle.
Aki kidobta a szekrényt, biztosan nem gondolta, hogy ennyire örülünk neki, és ilyen jó programunk lesz. Mire beesteledett, az egyik hátlapot teljesen feldaraboltunk, smirgliztük, már csak a festésre várnak az elemei, a másikat pedig kezelhető méretűre aprítottuk.
Két szívecskét rögtön fel is használtuk, és másnap a nászajándékra került belőle.

Bordó esküvői készlet

Az egyik egyetemi volt évfolyamtársam augusztus közepén férjhez ment. Tavasszal említette először, én pedig bőszen felajánlottam, hogy varrok gyűrűpárnát, segítek, amiben kell. Aztán május végén eltörtem a csuklóm, július elejéig gipszben volt a jobb kezem. Augusztus elejére már kezdem visszakapni a kezem, ha nem is működik tökéletesen, de újra tudok két kézzel gépelni, jobb kézzel egeret használni.
Még a tavaszi levelezés kapcsán kérdezgettem, hogy milyen színű meghívót terveznek, milyen lesz a dekoráció, megmutattam milyen gyűrűpárnákat készítettem eddig. Színek akkor még nem alakultak ki, és leginkább a pamutcsipkés-gyöngyös-monogramos párna tetszett neki. Hááát, a törés miatt ebből kb. csak a varrást tudtam megvalósítani, így a meghívó színeiből kiindulva, a csipkét megtartva varrtam a gyűrűpárnát.

Aztán a lánybúcsún felmerült, hogy nincsen szütyő, így az is készült.  Ezzel kevésbé vagyok elégedett: kör alapon jobban mutatna, és kicsit alacsonyabban, kisebbként. Így, ha szütyőnek a nagy napon kicsit nagy, az esküvői képeslapokat, emlékeket még rejtheti.

A menyasszony ruhája nem hófehér, hanem törtfehér, ekrü volt, így a szütyőt és a gyűrűpárnát is nem a hófehér selyemből, hanem egy régi szoknyám ilyen árnyalatú béléséből készítettem.
A szütyő a mostanában bevált formát kapta, azaz négyzet alapra egy téglalap, a téglalap tetején visszahajtás, annak oldalán gomblyuk az összehúzásnak. A külső réteg a selyem, belül fehér vászon, rávasalható közbéléssel megerősítve (csak erre tudtam vasalni...), díszítésnek pedig a gyűrűpárnánál is használt csipkés szalag. A behúzás adott volt (a szoknya felhajtása), és a táskajelleget erősítve mindkét oldalra került 1-1 gomblyuk, két szalagot fűztem bele egymással ellentétesen, így összehúzható, kézre akasztható, könnyebben nyitható.
Ez volt a második varrásom, ahol két réteg anyagból állítottam össze a tárolót. Készen lett, megvarrtam, de az összevarráshoz legközelebb ezt a sorrendet használom majd:

1. a külső rész oldalait összevarrni, ekkor rávarrni a szalagot, sőt bele az oldalvarrásba
2. a bélés oldalait összevarrni
3. a két réteget összeilleszteni, a külső részt visszahajtani, levarrni a házat a behúzáshoz, egyben hozzávarrni a bélést a külső anyagréteghez
4. a külső rész alját hozzávarrni csak a külső részhez
5. a bélés alját a háromnegyedig összevarrni, majd kifordítva az utolsó oldalát is (ezt is csak önmagához varrni)

A szütyőbe átadáskor lila és fehér oganzavirágokat rejtettem (ehhez hasonlókat), amik a nagy napon a menyasszony haját díszítették.

Aztán a nászajándékot is a bordó szín jegyében csomagoltuk be: mintás szalagból masni, bordó szalag, és két szívecske*. És mivel a menyasszony könyvtáros, könyv alakú dobozba rejtettük a borítékot.




*A két szívecskének azonban története van, de az már egy következő bejegyzésben olvasható.

Félkezes alkotások

Lassan újra alkotok, bőszen nyüstölöm a varrógépet, de abban az időben sem voltam teljesen tétlen, amikor jobbkezesként a jobb csuklóm zöld gipszben pompázott. Főleg az első napokban hiányzott nagyon, hogy tétlen vagyok, és ekkorra esett Óbudán a Korok napja nevű rendezvény, ahol kipróbáltam a bal kézzel festést, és a fél kézzel kosárfonást. Bár ez utóbbit inkább három kezesnek kellene nevezni, mert Férj két keze volt, ami helyettesítette a hiányzó egy kezemet. Ő fogta a készülő kosarat, tartotta szorosan az előző szálat, míg én a kettős gyűrű aktuális szálát vezettem. Együttműködés volt a javából, akár házasságra felkészítő feladatként is el tudnám képzelni :-)

A balkezes, fél kezes lét alatt hihetetlen volt szembesülni azzal, hogy a világ mennyire kétkezes, és azon belül is mennyire jobbkezes.

Rengeteg, addig természetesnek számító mozdulat előtt kellett elgondolkoznom, sőt néha segítséget kérnem.

Lelassultam, átértékelődött sok minden, más dolgok lettek fontosak, másként tekintek a körülöttünk lévő világra.

Blogszünet

A következő időszakban a blog szünetel egy kicsit - legalábbis friss alkotásokat nem fogok mutatni. Ugyanis eltört a csuklóm. Természetesen a jobb, mert jobbkezes vagyok. Így a kreatívságok kimerülnek az eddig hétköznapinak számító cselekvések megoldásában. Alkotni nem tudok. Talán keresztszemezni tudnék, ha lenne állványom, amire a hímzést rögzíthetném, és valaki befűzné a tűbe a szálat. Szóval így maximum a felnőtt kifestő maradna, de az is csak bal kézzel. Nem tudom, hogy bírom majd az alkotás nélküli heteket...

Talán lesz időm behozni a blogon az elmaradásokat, úgyhogy
Retrospektív üzemmód: START.

Játszótérre avagy parkba / Az adekvát medve barna

A Terézvárosi Gyermekkönyvtár 2016 januárját a medvék hónapjává nyilvánította, és a mindenféle könyvtári medvés programok mellett az olvasók medvéinek szépségversenyt rendezett. Megkértem anyukámat, hozza el a gyerekkori medvémet. Azt nem találta, így varrtam egy medvét. Őt.

Előszedtem a polcomon régóta tárolt szabásmintát, vettem drapp és sötétbarna műszőrmét bébi plüsst, majd két reggel megvarrtam a medvét.
Persze ez nem ment probléma nélkül: éhes volt, és megevett egy tűt, valamint az egyik lábát közvetlen a hónaljába varrtam, így ha nem ül, akkor balettozik.
Ennek ellenére vagy pont ezért, sikere volt. Az egyik ismerősöm kért is egy medvét. Kérését pedig szívesen teljesítem, mert bár csak 80 cm sötétbarna és 40 cm drapp anyagot vettem, alig fogyott belőle, így még legalább 5-6 medvéhez elegendő anyagom maradt.
A második medvénél már tanultam az első hibáiból:

• rendszeresen megtisztítottam a varrógépet az anyagból hulló szöszöktől
• ha több réteg anyagot varrtam, kézzel emeltem rá a talpat, és nem erőltettem a gépet

• külön kitömtem a pofiját és a pocakját

• az arcát még akkor kihímeztem, amikor még nem voltak rajta a kezek és a lábak
• külön kitömtem és levarrtam a végtagjait
• nem akartam egy varrással végigmenni a teljes testén, hanem csak darabonként varrtam be a kezeit és a lábait

Így született a Balettmedve után a Kis-nagyfülű Medve, aki szemeit a homlokán hordja.**

**Jókai: Aki a szívét a homlokán hordja

Lila biciklihez

... lila üléshuzat dukál. És mivel az én biciklimről van szó, ezért világítótornyos üléshuzat jöhet csak szóba.
Így kezdtem csak úgy fejből, minta nélkül horgolni egy lila-fehér világítótornyot. Az alap láncszemsorra különböző hosszúságú pálcákat horgoltam, hogy kissé ferde, háromszögszerű alapot kapjak. Aztán erre jöhettek a további átlós csíkozású sorok. Alulról fölfelé haladtam, annyi csavarral, hogy a legelső, fehér sor kezdés után kimaradó szálára lila pálcákat is horgoltam. Az egyes sorokban azonos hosszúságú, egyráhajtásos pálcák követték egymást, míg a lámpaház alatti lila sorban újra egymás mellé kerültek különböző magasságú pálcák.
A lámpaház sárga egyráhajtásos pálcák soraiból, míg a világítótorony teteje újra eltérő magasságú pálcákból készült.

Miután a torony készen lett, és nagyjából világítótorony alakkal rendelkezett, elhelyeztem a térben, azaz horgoltam szárazföldet, tengert és eget is.
A háttér megalkotásánál próbáltam követni a bicikliülés jellegzetes alakját - több, kevesebb sikerrel. Végül lila láncszemeket horgoltam a legutolsó sorok pálcáira, így adva magasságot a huzatnak. A legutolsó lila sorban a legkeskenyebb részen összehorgoltam, a széles felén pedig időnként láncszemekkel helyettesítettem 3-4 pálcát, bújtatót alakítva ki a gumiszalagnak.
Végső lépésként két réteg pólóanyagot férceltem a horgolt világítótornyos biciklihuzathoz, hogy melegebb és tartósabb legyen.
Bevált, kényelmes, könnyen leszedhető és felrakható, csak....
....
... a mintát leggyakrabban gombának nézik vagy hőlégballonnak...

Bögrepulcsi, avagy megrendelés egy

A 30. szülinapi sál horgolásához ezt a bolyhos fonalat használtam fel, és ez tetszett meg annyira egy ismerősnek, hogy rendelt belőle egy bögrepulcsit. Szerencséje volt, még maradt a motringban lilának, horgolva azonban bordónak kinéző fonalból. És még volt pár napom a Molyon az ajándékba kapott pro tagságomból, így az ott futó Olvass és gyárts! kihíváshoz fel tudtam tölteni a képet. Szóval így összekötöttem a kettőt, és egy kreatív könyvből horgoltam a bögremelegítőt.

A minta a kötet legutolsó mintája alapján készült, Egyszerű horgolt minták 2. minta névre hallgat. Tényleg egyszerű: a kezdő láncszemsor minden 2. láncszemébe 3 pálca, majd minden 4. láncszemébe 1 pálca. A 2. sortól kezdődően pedig az 1 pálcákra 3 pálca, míg a 3 pálcák középső elemére kerül 1 pálca.*
A fordulást és a sor befejezését nem írja le pontosan, csak annyit ír, hogy egyráhajtásos pálcáknál 3 láncszem a sormagasítás, így kissé hullámos lett a széle, de ez pulcsinál, összedolgozásnál úgysem látszik, és ő is körbehorgolja a végén.
A mostani színes, szagos könyvekhez képest egy teljes más világ ez a kötet. Rövid, tömör leírások, ami feltételezi, hogy tudsz kötni és horgolni, és nem ez az első darabod.
Az 1., 2., 5. és 6. sorban egyráhajtásos pálcákkal, a 3., 4. sorban kétráhajtásos pálcákkal horgoltam a mintát, de a bolyhos fonal sajnos annyira adja ki.
*Azt hiszem ez az a mintabonyolultság, amit csak szöveges leírás és a minta közepét ábrázoló fekete-fehér fotó alapján megértek, mivel mintarajz és szöveg alapján tudok leginkább horgolni.