2011. február 21., hétfő

Házasság

"Nem kell márványpadló, sem gyémántnyakék, csak te kellesz!"
Nemrég sokadszorra újranéztük ezt a filmet, de ez az idézet nem csak azért került ide, mert akár ez is lehetett volna az esküvői meghívónkon, hanem mert a házasság hete és szívecskés Valentin nap volt nemrég.
A múlt szombatot egy házaspári csendesnapon, a most hétvégét pedig a lakásba bezárva, én betegen töltöttem. Mind a kettő formálta és formálhatja a házasságunkat. Szombaton inkább az elmélet volt, és az elhangzottak vagy igazak ránk (barátok is vagyunk, végül is abból lettünk házaspár), vagy inkább a munkahelyemen érzem fontosabbnak és nagyobb problémának (konfliktuskerülés). Most hétvégén inkább a gyakorlat volt terítéken: mit kezdünk egymással 2 napra bezárva 30 m2-re? És hogyan éljük meg mindezt?
Férj nagyon jól, nekem van még mit fejlődnöm...
Kaptam teát, gyógyszert, reggelit, épp csak el kellett indítanom a mosást, a mosogatóban nem állt halomban a mosatlan. Szóval gondoskodtak rólam, ez nagyon jól esett! Hogy mennyire tudtam mindezt kifejezni, nem tudom.
Aztán tevékenykedtünk közösen is: fejtettünk rejtvényt, társasoztunk, beszélgettünk. Eközben azonban sikerült néhányszor beszólnom Férjnek, amit nem kellett volna...Úgyhogy kicsit tudatosabbnak kell lennem:
  • betartani az ígéreteket
  • jobban odafigyelni Férjre
  • megkérdezni mindig, hogy mi van vele
  • nem akarni megoldani a problémákat, amikről mesél
  • elrámolni a cuccaimat
  • kifejezni, hogy szeretem
  • gondolkodni a beszéd előtt
  • nem természetesnek venni, ami annak tűnik
De leginkább az volt és van bennem mostanában, hogy mennyire hálás vagyok, hogy együtt vagyunk, hogy már csak jó sztoriként emlegetem azt a pillanatot, mikor az első randinkon zuhogó esőben próbálok telefonálni Férjnek, vagy valakit keresni a Margitszigeten, aki látta. A másik gondolat ami ezzel kapcsolatban nem hagy nyugodni az a bizonytalanság, ami a kapcsolatokról él az emberekben. Én sem tudtam hogy működnek ezek a dolgok, van amit jól el is rontottam akkor, kellett idő, amíg feldolgoztam hogy együtt vagyunk, megtanultam másként szervezni az életem, hiszen már nem csak önmagamra kellett tekintettel lennem. Mindezt egy ismerős kérdései kapcsán (mi volt az, hogy összejöttünk? mindig ilyen közvetlenek voltunk egymással? honnan tudtuk, hogy ő?).

2011. február 18., péntek

Tél végi nass

a kandírozott-fahéjas dió, ami hétfő este készült először, de nem utoljára!
Theia blogján olvastam a receptet, aztán az otthoni dióból rögtön készül egy dupla adag, aminek pusztításába Férj rögtön bele is fogott.
 A lényeg (az alaprecept):
  • végy 10 dkg diót/mandulát/mogyorót - épp mi van és pirítsd meg serpenyőben
  • tégy egy fazékba 0,5 dl vizet, amibe belekeversz 8 dkg cukrot és 1 cs. vaníliás cukrot, valamint 1 kiskanál fahéjat
  • ha felolvadt a cukor beleöntöd a megpirított magvakat a cukorszirupba, és folyamatos kevergetés mellett elpárologtatod belőle a vizet
  • addig kell kavarni, amíg a cukor olyan zsemlemorzsaszerű állagot vesz fel, és megjelenik a magvak felszínén
  • a cukros magvakat sütőpapírra öntve kész is van, és már csak a kihűlésre kell várni
A recept azt írja, hogy a sütőpapíron válasszuk szét a magvakat, de egyáltalán nem ragadtak össze, így erre nem volt szükség, ez tetszett! Lehet, hogy a narancshéjakat is megpróbálom majd így kandírozni.
Nagyon finom lett! Aki nem szereti a fahéjat, sima cukorral is jó lehet, de kakaóporral is el tudnám képzelni.
Mi már túl vagyunk az esküvőn, ahol akár köszönőajándéknak is jó lehet (ha vki szereti az ilyet), de szerintem pohárba, kis üvegbe, celofánba csomagolva gasztroajándékként biztosan készül még belőle nálunk.

2011. február 8., kedd

Vasárnap

Utálom a vasárnapot! - fakad ki Laura Ingalls, mire édesapja egy mesét mond a nagyapjáról:
„Amikor Nagyapó még kisfiú volt, Laura, a vasárnap nem vasárnap reggel kezdődött, mint most, hanem szombat este, amikor a nap lenyugodott. Akkor mindenki abbahagyta a munkát, a játékot.
Ünnepélyes volt a vacsora. Utána Nagyapó édesapja felolvasott egy verset a Bibliából, és mindenki némán, mozdulatlanul hallgatta. Aztán mindnyájan letérdeltek és édesapjuk hosszú imádságot mondott. Amikor elhangzott az – Ámen! -, felkeltek, ki-ki fogott egy gyertyát, ment lefeküdni. Egyenesen ágyba bújtak, nem volt játék, kacagás, de még beszélgetés sem.
Másnap hideg reggelit kaptak, mert vasárnap főzni sem volt szabad. Utána ünneplőbe bújtak és elmentek a templomba. Gyalogszerrel, mert a lovakat befogni is munka – márpedig vasárnap nem volt szabad munkát végezni. Lassan, ünnepélyesen mentek, egyenesen maguk elé néztek. Nem volt szabad tréfálkozni, de még mosolyogni sem. Nagyapó és két testvére ment elöl, édesapjuk, édesanyjuk pedig mögöttük.
A templomban Nagyapónak meg a két bátyjának két teljes óra hosszat kellett nyugodtan ülnie és hallgatnia a prédikációt. Jóformán fészkelődni sem mertek a kemény padban. Még a lábukat sem merték lóbálni, sem a fejüket forgatni, hogy az ablakot, a falakat vagy a templom mennyezetét nézegessék. Mozdulatlanul kellett ülniük, és a szemüket egy pillanatra sem vehették le a prédikátorról.
Istentisztelet után lassan hazamentek. Beszélgethettek út közben, de csak halkan, és nem volt szabad mosolyogni sem. Otthon hideg ebédet ettek, amit előző nap főztek meg. És egész hosszú délután során egymás mellett ültek a lócán, és a katekizmust olvasgatták, míg csak le nem ment a nap és vele elmúlt a vasárnap. ...”
Végre!!
Szinte hallani a gyerekek megkönnyebbült sóhaját.
Nem tudom hogyan is kellene megtartani a vasárnapot, de hogy ebben a leírásban nem sok van a vasárnap valódi lényegéből, az ünnepből az biztos.
Nincs kialakult rendünk a vasárnapra: az egyetlen fix, hogy 17-re megyünk istentiszteletre. A többi spontán alakulni szokott: társasozás, teázás utána, esetleg múzeumozás előtte, vagy családi ebéd. Igyekszünk odafigyelni, hogy vasárnap van, de semmi szabály, vagy szokás nincs benne. Amíg ketten vagyunk ez szerintem nem baj, de ha majd többen leszünk, jó lenne valami fix rendet kialakítani. Még nem tudom, hogy ez pontosan miből is fog állni. Ehhez még bölcsességre van szükségem. De olyat szeretnék, ami után nem a végre felszabadult sóhaja hangzik el.

2011. február 2., szerda

Nemezgolyók

Lifegő, csörgő nemezgolyók, azaz az új kedvenc fülbevalóm.

A karácsonyi kreatívról maradt néhány fülbevaló-akasztó, amiből én is kaptam, így a katalógusszekrény Félkész ékszerek fiókjában várakozó 2 nemezgolyóbis kikerülhetett onnan.
Egy jó-lesz-még-valamire drótdarabra ráhúztam mindkét nemezgolyót (nem volt egyszerű, kissé keményre gyúrtam a labdákat), egyforma hosszúra vágtam a drótdarabokat, aztán fogókkal kampóssá tettem a végüket, hogy ne csússzon le a drótról, és rá tudjam rögzíteni az akasztóra. Ezzel kész is lett egy új fülbevaló, ami könnyű, így egy hosszú nap végén sem bántja a fülemet, és viccesen lifeg-himbálódzik-csilingel a fülemben.
Mostanában megszerettem ugyanis a hosszabb drótdarab végén ülő füldíszeket. Ezeknél a golyóbisoknál még praktikus is, hogy lentebb, bőven a nyakamban himbálóznak, mivel így nem ütődnek nekem.

2011. február 1., kedd

A blog hatása

Már egy ideje tervezem ezt a bejegyzést megírni, aztán a tegnapi nap eseményei felgyorsították ezt a folyamatot.
Úgyhogy, íme:
Megkaptam életem első blogdíját! Köszönöm, Ili!
És 4 kommentet kaptam 1 bejegyzéshez, ami rekord!

Azt tudtam, hogy pár ismerős olvassa a blogot, hiszen volt aki emlegette, anyukám pedig az alapján főzött, ami receptet felraktam, valamint kaptam tőle mérleg-hozzájárulást, mivel elege lett abból, hogy csak mérőedényem van, és lekváralapanyagokat bolti mérlegeken mérem le ;-) De ennél több nem nagyon volt, így a szülinapi nyereményjáték után megírtam az én-is-csak-halmozom-az-elektronikus-szemetet bejegyzést. Aztán nemrég lett még egy rendszeres olvasóm, akit eddig nem ismertem, most pedig a díj. Szóval, köszönöm!

[Hamarost eleget is teszek a feltételeknek, ígérem! És igyekszem nem egy hét alatt közzétenni egy bejegyzést, ami az átlagtempó mostanában...]

2011. január 27., csütörtök

Régi - új fűszerpolc

Azaz újabb lomtalanított bútor a lakásunkban, ahol egy csillárt és egy minikomódot leszámítva csak olyan bútorok találhatók, amik másoknak már nem kellettek.
Ez is ilyen: Férj szüleinek lépcsőházába rendszeresen pakolnak ki mindenféle nekik-már-nem-kell-dolgokat. Onnan származnak a dekorációs cég papírjai, a rádió, és most ez a fűszerpolc is.
Végleges helyét a konyhafalon találta meg - viszonylag hamar (kb. 1 hónap hányódás után).
A polcán pedig van:
 - kézi szedésű meggyszár- és  csipkebogyótea
 - világítótornyos cukortartó (ami elköltözött a másik konyhai polcról)
 - világítótornyos sószóró
Ezt Rügen szigetén vettük, nyáron, Németországban. Volt egy piros testvére is, de sajnos ő nem bírta az utazást és összetört.
 - fémdobozban gyümölcs- és fekete teák.

A fűszerpolccal egy 5 literes pezsgő faládáját is kidobták, abban kazettákat tárolunk.

2011. január 13., csütörtök

Új év, jó reménység, Jóreménység


Idén picit furcsán, nem teljesen elcsendesedősen, rohanósan telt a karácsony. 23-án még dolgoztam - így fogadalom: jövőre a karácsony előtti héten nem dolgozom!! - aztán 27-én újra. Ha nem is fizikailag a munkahelyemen, csak távban és csak délután, de akkor is.
A 2010-es év összegzése, átgondolása így kissé elmaradt.
Sok minden volt idén: láttunk egy csomó tornyot, aludtunk 5 országban, 2 nap alatt eltekertünk Szegedre, pót-diplomaosztóm volt, volt nagy kudarc és nagy öröm. Szóval zajlott az élet, rohantak a napok, és sokszor nem volt idő feldolgozni őket, mert jött a következő.
Reméljük, hogy 2011 kevésbé lesz rohanós. Évindítónak itt egy képeslap a Jóreménység-fok világítótornyáról, Dél-Afrikából, amit lelkészünk hozott még 2010-ben egy konferenciáról. Jelképezze ez a reménységünket az évben!

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Zsolt 90:12
Napjaink olyanok, mint a szabvány méretű bőröndök, egyesek mégis többet tudnak beletenni, mint mások. Azért van ez, mert ők tudják, mit pakoljanak be. Mindenki 24 órát kap, de nem mindenki kapja ugyanazt érte. A bölcs emberek folyamatosan kiértékelik, hogyan töltik idejüket és megkérdezik maguktól: A legjobban használtam fel az időmet?

2011. január 5., szerda

Ezt olvastam 2010-ben

Mivel már be is fejeztem az első 2011-es könyvem, itt az ideje, hogy az oldalsávban lecseréljem a feliratot 2011-re, és számot vessek a 2010-es olvasmányokkal.
Szóval fordított időrendben, a számok növekedése pedig a befejezés sorrendjét mutatja:

39) Lélekfrissítő (a tavaszit és a nyárit, amiben világítótorony is van)
38) Bacskai Bálint: Jobb nektek, ha én elmegyek! Beszédek a Szentlélekről (élőben jó és gyakran rögtönöz, vajon milyen könyvben?; jó, bár más, de JÓ!)
37) Charles Dickens: Karácsonyi ének (csak egy szörnyű filmfeldolgozást ismertem, így karácsony előtt-alatt-után elolvastam; tetszett és még világítótornyos idézet is van benne ;-)
36) Vicky Myron, Brett Witter: Dewey a könyvtár macskája (egy macska, aki könyvtárban élt, ezzel híressé téve azt, bővebben a szakmázóban)
35) Holly Webb: Cirmi az éjszakában (esti mese a furcsán meghízott cicáról)
34) Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban (a tegnapi esti mese, amiből lehet, hogy a munkahelyi karácsony vagy a következő évi könyvtári nap felolvasott műve lesz) - a melókarácsonyon az utolsó mondatát olvastam fel
33) Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár (valami könnyedre vágytam munka után a vonatra, és Férj ezt hozta, lányként pedig amúgy sem olvastam Kertész Erzsébetet; kissé népnevelő, nagyon idealisztikus, de ajánlható könnyed olvasmányra, nosztalgiára vágyó lányoknak, asszonyoknak, anyáknak; Vera néni utolsó nagymonológjáért pedig kár...)
32) Békés Pál: A Félőlény (egy gyerekkorban kimaradt klasszikus pótlása; szörnynek lenni nem nehéz, nem szörnynek lenni az nehéz)
31) Szerb Antal: Utas és holdvilág (molyos várólista + munkahely polcainak metszete)
30) Jane Austen: Meggyőző érvek (nagyon szeretem, és miután Férjjel megnéztük, újraolvastam)
29) Jim Hohnberger: Ellenállhatatlan szerelemben (ingyen volt, de egy nagyon jó könyv a házasságról)
28) Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról (gerincműveltség pótlása, hiszen eddig az írót és a címét tudtam)
27) Lucy Maud Montgomery: Avonlea-i krónikák 2. (végre megjelent!, csak lassan , csepegtetve olvasom; hááát nem ez lesz a kedvenc Montgomerym... Sajnos :-(((
26) Fehér Béla: Zöldvendéglő (semmi indíték, épp ez akadt kezembe otthon a polcon, semmit sem tudok róla, ingyenkönyv volt; érdekes, de nem túl maradandó)
25) Holly Webb: Cica az erdőben (Férj hozta, esti mese volt, Pamacs kalandjainak folytatása, aranyos)
24) Jaroslav Hašek: Švejk (már régóta érdekelnek a derék katona kalandjai; kár, hogy félbeszakadt, kíváncsi lettem volna a végére. Újabb könyv, amiből megint a háború volt erősebb.)
23) Békés Pál: Lakótelepi mítoszok (eddig csak arc volt, nem olvastam tőle, és ez volt meg munkahelyen a polcon; molytali miatt kezdtem el olvasni, jó volt, kedvenc a Kivonulás)
22) Festina Lente István: Kis köpeny könyv (stílusgyakorlatok egy páli levélrészlet alapján; az elején kevésbé tetszett, aztán egyre jobban, nagyon jó a tipográfiája is!)
21) Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem (a Karinthy-életrajza jó volt, és ez akadt a kezembe; a novellái nagyon brutálisak, de jó, az életrajzban pedig több helyi utalást is találtam, ami új volt)
20) Lucy Maud Montgomery: A Mesélő Lány (ezzel lett teljes a magyar nyelvű LMM-gyűjteményem, így újraolvasom)
19) Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (sokan és jókat írtak róla, mintha Anne Shirley és Judy Abbott rokona lenne a főszereplő, így ezt olvasni kell; nem!, a háború sokkal erősebb volt, mint a kellemes részek, és kicsit összedobottnak érzem: volt sok jó ötlete, de annyira mintha nem dolgozta volna ki őket)
18) Spiró György: Feleségverseny (tömegközlekedős olvasmány, a magyar szakos hiányosságok bepótolása; utópia a jövő Magyarországáról, ami felsővezeték-szakadás közben inkább jelen, mint jövő....)
17) Debbie Macomber: Napsugár út 92. (a világítótorony miatt elkezdett amerikai könyves teleregény -elvileg- utolsó kötete)
16) Darvasi László: A könnymutatványosok legendája (eddig csak a könyvtároskisasszony elcsábítását olvastam tőle, de erről a regényéről egy időben sokat és jókat hallottam)
15) Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának! (egy ismerősnek a regény angol fordításáról szólt a szakdolgozata, és csak én nem tudtam miről szól, most bepótolom; jó volt, tetszett!)
14) Donald Miller: Kék, mint a jazz. Vallás nélküli gondolatok a keresztény lelkiségről. (Lelkészi ajánlásra, legalábbis valaki emlegette, hogy ő emlegette, Férj meg jókat nevetett rajta, mikor olvasta.)
13) Tove Jansson: Muminpapa és a tenger (világítótornyos könyv és egy kis nosztalgia)
12) Holly Webb: Cica a hóban (egy esti mese, amiben az akvarellrajzba ezüst zselés tollal rajzolnak könnycseppeket, és szelektíven gyűjtik a szemetet ;-)
11) Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról (mikor Férj olvasta, beleolvastam, és jónak tűnt)
10) Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik (a Nemzeti Színházban láttam a Szigligetet, amit ő fordított, azaz inkább átdolgozott, és nagyon jó volt, nézzük milyen magyarul; tetszett a szerkezete, ahogy ugrált az időben és a párbeszédeket nem a szokásos párbeszéd formában jelenítette meg, hanem folyó szövegben)
9) Lázár Ervin: Napló (szeretjük Lázár Ervint és a kacsákat)
8) William P. Young: A viskó (mondtak már róla jót és rosszat is, kíváncsi lettem; szerintem sem regény, sem teológiai mű, csak egy ember gondolatai Istenről, szenvedésről és a Szentháromságról)
7) Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub (a legjobb benne egy idézet volt a könyvtárosokról, valamint a végén írók véleménye Austenről)
6) Alan Bennett: A királynő olvas (Férj jókat derült rajta, így én is elolvasom hogyan fedezi fel az angol királynő az olvasást és a könyveket)
5) Charlotte Brontë: Villette (tömegközlekedős [újra]olvasmány; a mi könyvtári példányunk koszos, az otthoni nehéz, így Férj kivette nekem a 2 kötetes, könnyű és tiszta kiadást; a végén teljesen kiborultam, annyira pesszimista)
4) Luisa May Alcott: Jo néni kincsesládája (otthoni fotelbebújós olvasmány, amivel lassan haladtam, mert naponta csak 1 történetet olvastam)
3) Barabási Albert-László: Behálózva. A hálózatok új tudománya. (kötelező irodalom a konnektivizmusról/hoz)
2) García Márquez: Szerelem a kolera idején (én most nem éreztem benne azt a nagy átütést és hatást, amit mások...)
1) Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál (sokadik újraolvasás)

2010. december 29., szerda

Gasztroajándék - 2010

Idén a családi ajándék almalekvár lett. Nem ez volt az első gasztroajándékunk, hiszen volt már a korábbi években: trüffel, házi bonbon, házi teakeverék, festett bögrében, idén pedig lekvár. A lekvár is házi, az üvegek pedig festettek.
A lekvárt, ami Mákos-fahéjas-vaníliás almalekvár lett, egy decemberi hétvégén főztem Démétér receptje alapján - kis változtatásokkal:
 - az almának csak a magházát vágtam ki, nem hámoztam meg
 - a felvágott almákat nem locsolgattam citrommal, hanem egy nagy tál vízbe tettem, hogy ne barnuljanak meg
 - az almákat nem reszeltem le, hanem csak a durván kockára vágott darabkákat nagyjából megpároltam, majd összeturmixoltam
 - vaníliarúd helyett 2 nagy tasak vaníliáscukrot tettem bele
 - fejre állítani sem szoktam az üvegeket, csak rögtön megy az előkészített fénymásolópapíros-dobozba = szárazdunszt.
Az üvegeket egy november végi hétvégén festettem, amivel egyben kipróbáltam az üvegfestékeket a karácsonyi kreatívhoz. Az üvegekből született: pöttyös, rombuszos, négyzetes, színátmenetes, de a lekvárral teli üvegeken annyira nem érvényesültek, hiszen a lekvár is eleve mintás volt: úszkáltak benne az apró mákszemek.
A lekvár pedig finom lett és sikert arattunk vele!

2010. december 21., kedd

Várólistacsökkentés - 2011

Mióta fent vagyok a molyon, azóta már követni is tudom, hogy mik azok a könyvek, amikről hallok, és szeretném őket elolvasni. Hiszen ott a várólistára lehet gyűjteni a könyveket, aztán gyűjteni és gyűjteni, és néha pedig olvasni is. Eddig. Ugyanis most játékot hirdettek, aminek lényege, hogy 2011-ben 12 könyvet kell(ene) elolvasni, amik legalább 6 hónapja várnak erre. Lobo felhívása a blogjában itt, a csatlakozott személyek és játék állása pedig itt.
Én is csatlakoztam, és a könyvek, amik a polcomra kerültek:

1.) Spiró György: Koccanás
2.) Gárdonyi Géza: Ida regénye
3.) C. S. Lewis: A varászló ünokaöccse
4.) C. S. Lewis: A végső ütközet
5.) John Bunyan: A zarándok útja
6) Barabási-Albert László: Villanások
7.) C. S. Lewis: Keresztény vagyok
8.) Lev Tolsztoj: Anna Karenina
9.) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
10.) Máthé Angi: Mamó
11.) Cserna-Szabó András: Puszibolt
12) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A lista vegyes: vannak benne egyetemi tartozások (1) és emlegetések (8), gimis emlegetések (2), baráti emlegetések (7), molyos rajongások (10) és  könyvben emlegetett könyvek is (5).
Azt észrevettem, hogy mióta fent vagyok a molyon jobban követem, hogy miket is olvastam. Például elnézve az idei listát egy csomó mindent már elfelejtettem volna, aztán "jé, tényleg!" ott van.