2012. február 27., hétfő

Sima hosszú ujjúból virágos rövid ujjú

Ez a bejegyzés kicsit visszatekintés 2011-re, amikor is megfogadtam, hogy nem veszek új ruhát. Mivel
  • egy csomó ruhám figyel még a lányszobámban is, mégis azokból sem hordok mindent, ami most velünk van
  • csak időszakosan kapok fel ruhákat, akkor azokat többet hordom, aztán hónapokig elő sem veszem (nem, nem a télikabátról és gyapjúzokniról van szó)
  • alig férnek el az összehajtogatott pólók kupacai a szekrényben
  • kétszer annyi helyet foglalnak a ruháim, mint Férjé
  • van, amit megvettem, és az első pár héten hordtam, aztán semmi, pedig nincs baja, jó
  • mindig rengeteget gondolkozom, hogy mit vegyek fel a sok párhuzamosan jó dolog közül
Mivel új ruhát nem vehettem magamnak, de nőből vagyok, vágytam valamilyen új cuccra. így Férjnek és anyukámnak vettem pár dolgot, valamint körbenéztem a szekrényben. Így akadt kezembe egy sima, zöld, hosszú ujjú, pamut felső, amit valamikor még az egyetem elején vettem másodkéz butikban. Mostanában nem nagyon hordok hosszú, szűk fazonú és vékony felsőket, lévén, hogy a munkahelyemen nagyon meleg van, ezek pedig pulóverként sem az igaziak, mert túl szűk a fazonjuk. Szóval egy ilyen zöld akadt a kezembe. Fogtam és levágtam az ujját, a levágott anyagból pedig virágokat szabtam ki, és elszórtan a pólóra varrtam őket. Ennyi.
A megmaradt rövid ujjat a varrógép cipzárvarró öltésével, sűrű cikcakkal beszegtem. A virágokat kézzel varrtam rá, először csak középen rögzítve, később erezetet is kaptak.
[fotó majd jön]
Ezzel bár a kupac nem csökkent, de a helyfoglaló darabok igen :-)

2012. február 22., szerda

Eddig

Eddig csak arról írhattam, hogy én hímzek, varrok, fűzök gyöngyöt a vonaton, de tegnap délután már egy vasutast láttam hímezni, majd ma reggel egy másik vasutast kötni!

2012. február 20., hétfő

Puliszkát főztem

Az eddigi életemből kimaradt a puliszka, legelőször az egyetem végén, 23 évesen ettem. Akkor kerestem valami receptet, próbáltam megfőzni, de szörnyű lett, még az udvarunkra bejárók kóbor macskáknak sem ízlett. Aztán nemrég újra belefutottam a receptjébe, így ez lett a gyors szombati ebédünk. Szerintem előkerül még az asztalunkon a későbbiekben, más variációkban is.
Az alaprecept:
  • 6 dl tejet 6 dl vízzel összeforralni
  • belekeverni 25 dkg kukoricadarát
  • folyamatos keverés mellett puhára főzni
  • sóval és borssal ízesíteni
  • a végén belekeverni 1 kiskanál vajat *
Ennyi. Kicsit olyan, mintha tejbegrízt főznék, ami sárga, viszont ez látványosan megdagadt, jóval több lett a megfőtt massza mint a tej+víz. Ebből a mennyiségből viszonylag sűrű lesz - főleg mikor már kihűlt - ha hígabbra szeretnénk, akkor több tej/víz és vaj hozzáadását javasolják.
Mi tejföllel és pirított sonkakockákkal ettük, önmagában, főételként, mert ezeket kellett a hűtőből eltüntetni, de gondolkozom és keresek további variációkat is.

* Még egyszerűbb elkészítési mód: forrald fel a tejet, vizet, majd keverd bele a kukoricadarát, amint újra felforrt, kapcsold le és menj el házicsoportra. Mire hazaérsz a puliszka megfőtt, és nem kellett percekig fölötte állnod és kavargatnod.

2012. február 17., péntek

Hagymapörkölt virslivel

Volt otthon pár virsli, amiből másnapi, elvihető ebédet szerettem volna a maradék főtt rizshez. Gondolkoztam, hogyan is lehetne, mert valamilyen szószos, karakteres feltétre vágytam a rizs mellé. Aztán a vonaton kigondoltam, otthon pedig megfőztem:
  • kevés hagymát olajon üvegesre pirítottam, majd lehúzva a tűzről tettem rá pirospaprikát
  • felöntöttem vízzel, és sok hagymát karikáztam bele
  • félig megfőztem a hagymákat, majd virslikarikák kerültek bele, és az egészet készre főztem
Finom lett, és a virsli tényleg csak jelzésszerű volt a sok-sok hagyma mellett. Szerintem fog még készülni ilyen - nemesebb hússal is.

2012. február 3., péntek

Csomagoljunk!

Például szaloncukrot vagy törölközőt.

Mindig is tetszett, amikor amerikai filmekben az ajándékokat mindenféle dobozokban adják át egymásnak, és abba csomagolnak. Aztán nálunk is megjelent az egyszerűsített csomagolás, az ajándéktasak. De ez nem az igazi, mert ennél látszik, hogy mi van benne, és fél perc beletenni, és még masnizni sem lehet igazából, ha pedig be is csomagoljuk az ajándékot, akkor nem lehet szép csomagolást készíteni neki, mert bele kell férnie a tasakba.
Az utóbbi időben aztán gyűjtögetem otthon a dobozokat és mindenféle mintás csomagolópapírokkal vonom be őket, és ezek lényegülnek át ajándékdobozzá. A fogkrém dobozában például nyakláncokat lehet átadni, míg a pattogtatni való kukorica doboza rejthet ruhadarabot, csokit, kisebb könyvet, több apróságot. A nagyobb joghurtos edénybe pedig a házi szaloncukrok kerülhetnek, míg a nagy italos doboz pont 2 törölköző befogadására alkalmas.
A bevont dobozoknak talán több esélye van, hogy kibontás után nem a kukában landolnak, ha pedig mégis, akkor ők is, a csomagolópapír is, legalább kétszer használatba kerültek.

Mivel a joghurtos doboznak nem volt teteje, csak a masni nem igazán fogta meg őket, így Férj ötlete alapján celofán került rá.

2012. február 2., csütörtök

Kencék

Vendégségbe megyünk ma este, ahol a program pirítósra kent krémek és kencék elfogyasztása lesz beszélgetéssel és babahangokkal kísérve.
A krémeket mi visszük, lesz zöld, sárga és barna.
A zöld: brokkolikrém. Ehhez megfőztem fél kg brokkolit kevés vízben, összeturmixoltam, majd fokhagymaporral és margarinnal pürésítettem. 
A sárga: tojáskrém. A tojásokat megfőztem, kissé feldaraboltam, majd villával elkevertem a margarinnal és egy kevés sóval.
A barna: gombakrém. Megpucoltam kb. negyed kiló gombát, és kis darabokra vágtam. Ezt rátettem a közepes fej vörös- és 3 gerezd fokhagymára, amit előzőleg üvegesre pároltam kevés olajon. Miután a gomba levet eresztett, majd elforrta, botmixerrel összeturmixoltam. Végül tettem bele margarint és egy kevés sót, valamint nagyanyóstól kapott szárított gombaport és kenhető állagúra kevertem.
Érdemesebb nagyobb mennyiséget készíteni, mert kicsit pepecselős azért...
Mindegyik nagyon finom lett, talán a gombakrém a legkülönlegesebb. Ezentúl gyakrabban fogok ilyen krémeket készíteni, és kikísérletezem majd a nem morzsálódós peanut buttert is!

2012. január 17., kedd

3 év csonkjaiból

2012 a változások és talán a döntések éve lesz. Októberben költözünk, így már elkezdtem gondolkozni, összeszedni és tudatosan csökkenteni a 3 év alatt felhalmozott dolgainkat. Mivel ez volt az utolsó karácsony ezen a helyen, az adventi koszorú, karácsonyfa és karácsonyi dekor elemei már bedobozolva várják az indulást. A szétszedett adventi koszorú alapanyagai is bekerültek a dobozba: parafadugót húztam a gyertyatüskére, összegyűjtöttem a drótokat, terméseket, masnikat, majd a maradék gyertyákat betettem a katalógusszekrény megfelelő fiókjába. Azaz csak betettem volna, abban ugyanis már nem volt hely, mivel 3 éve gyűjtögettem benne a maradék mécseseket, gyertyacsonkokat...
Így aztán fogtam egy nagyobb konzervdobozt, amiben vízfürdőben megolvasztottam az egész fiók tartalmát, majd tejesdobozokba öntöttem az olvadt viaszt, rövid dermedés után pedig keskeny gyertyákat állítottam bele, végül (miután megszilárdult) kiszabadítottam a papírból.
Az eredmény: 2 nagy alaktalan zacskó helyett 3 gyertyatömb, ami kisebb, szabályosabb, hasznosabb, valamint 1 kiürült fiók.

Bár a vékony gyertyákat már a kissé kihűlt viaszba állítottam, megolvadtak annyira, hogy állandóan fel- és eldőljenek a gyertyában, de Férj megoldotta, hogy a csipesszel fogott kanócok ne legyenek ferdék: a csipeszbe drótot fűztünk, amit vagy a doboz oldala vagy a szótárak a megfelelő magasságban és egyenesen tartottak.

2012. január 10., kedd

Tojáslepény

...avagy mit főzzünk, ha alig van otthon valami, de mégis valamit enni akarunk.
Még karácsony előtt vettem gombát és fejes káposztát. A párolt káposztát mint önálló köretet Férj anyukámnak köszönhetően megszerette, így a káposztából az készült, a gombát pedig tölteni szerettem volna. De csak volna, ugyanis az elkészítésre csak most hétvégén került sor, így a gombát inkább már nem ettük meg. Igen ám, de addigra a káposzta meg már párolódott, a hűtőben pedig már a mindig ott lévő virslit sem találtam. De volt tojás és tejfől, amivel eredetileg a gombákat töltöttem volna, így végül ezt sütöttem össze serpenyőben.
Kb. 1 kis pohár tejfölt elkevertem 3 tojással. Ez volt az alap, amibe még tettem a hagymás petrezselyemolaj zöldségeiből, azaz hagymát, petrezselyemzöldet, amitől nagyon finom lett, valamint 2 db töpörtyűt kis darabokra vágva, ez utóbbit azonban nem lehetett érezni benne.
A masszát beleöntöttem egy serpenyőbe, és megsütöttem. Amikor az egyik fele átsült, és már egyben mozgott az edényben, akkor megpróbáltam megfordítani, amitől azonban szétesett. Azért finom maradt és megettük, és bekerül a repertoárba, talán nem csak tartalék feltétként is.
Nem tudom mit kellene még beletenni, hogy egyben maradjon a lepény és tényleg lepény legyen, ne csak finom kis darabok.

2012. január 3., kedd

Ezt olvastam 2011-ben

Idén először tudatosabban olvastam, azaz már januárban tudtam mit szeretnék elolvasni, azaz mivel csökkentem a gerincműveltséget. Végül sikerült bejezni a 12-es várólistát, 1-et elolvasni a tartalékból is.
2011-ben több könyvet olvastam, de kevesebbet hímeztem a vonaton. Sajnos nem mindig tudtam szépirodalmat olvasni, és akkor ennek hiányát nagyon megéreztem. De jöjjön a lista a befejezés időrendjében növekvő sorrendbe tett könyvekkel.

Várólistacsökkentés 2011
Az eredeti 12-es lista:

1.) Spiró György: Koccanás
2.) Gárdonyi Géza: Ida regénye
3.) C. S. Lewis: A varászló ünokaöccse
4.) C. S. Lewis: A végső ütközet
5.) John Bunyan: A zarándok útja
6) Barabási-Albert László: Villanások
7.) C. S. Lewis: Keresztény vagyok
8.) Lev Tolsztoj: Anna Karenina
9.) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
10.) Máthé Angi: Mamó
11.) Cserna-Szabó András: Puszibolt
12) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A vésztartalék 5:

1) Boris Vian: Tajtékos napok
2) Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
3) Garaczi László: Pompásan buszozunk!
4) Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
5) J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

41) Orczy Emma bárónő: A Vörös Pimpernel (A sárkányház titkában folyamatosan emlegették a Vörös Pimpernelt, így elolvastam; vadromantikus, tele érzelmekkel, a szereplő lelkivilágát megjelenítő környezettel, amiben a legromantikusabb dolgok egyike a férjjel romantikusan meghalni - azt hiszem tudom min nevetett annyit Anne, mikor Patty házában megtalálta a meseklubos írásaikat)
40) Lévai Katalin: Párnakönyv (családi körbeolvasás Férj nagymamája, én, majd anyós; egy kapcsolat élete a fellángolástól a hanyatlásig)
39) Máthé Angi: Mamó (elolvastam végre a molyos kedvencet, és ezzel teljesítettem a 2011 várólistacsökkentő kihívást az eredeti 12 könyvvel + 1 tartalékkal; hogyan is látja egy kislány a világot, és benne nagymamáját, az embereket)
38) John Bunyan: A zarándok útja (Kár, hogy csak régies nyelvezetű, csúnya kiadást találtam, ez rontott a könyvön. Kár volt érte. Helyenként túl elrugaszkodott, de elgondolkoztató gondolatok vannak benne.)
37) Barabási-Albert László: Villanások (avagy hogyan is írunk emailt és levelezett Einstein, milyen is lehetett a Dózsa György-féle parasztfelkelés, és kik voltak Barabási ősei; helyenként akár történelmi kalandregényként is olvasható)
36) C. S. Lewis: Keresztény vagyok (Röviden: jó. Kicsit bővebben a vége, az utolsó fejezet nagyon jó, az ütött és elgondolkoztatott. A többi is, de az valahogy jobban. Vagy azt jókor olvastam. De vannak benne jó gondolatok, és ilyen fontolva olvasós, átgondolós, gondolkoztató könyv.)
35) Garaczi László: Pompásan buszozunk (mivel a várólistámon nem nagyon maradt szépirodalom, én pedig arra vágytam, így a tartalékból olvastam egy kortárs magyart, amiből kiderül hogyan kamaszodunk)
34) David Mitchell: Szellemírók (munkahelyi meglepetés volt, hogy "Jé, ez is megvan?!"; tervben van a regényben jelen lévő kapcsolatok grafikus ábrázolása, talán egyszer elkészül)
33) Cserna-Szabó András: Puszibolt (bevállaltam, mert kortárs és magyar és érdekelt, de nem az igazi, számomra túl trágár és káromkodós volt, aminek nem értettem a célját)
32) Ray Bradbury: Szép arany almáit a nap (csak néhány novellát olvastam el belőle)
31) Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem (avagy milyen az élet egy bagollyal)
30) J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás (az első jó volt, a második lassú és vontatott, amit egyszerre kellene végigolvasni, de ahhoz hosszú és nem köt le annyira)
29) Frances Hodgson Burnett: A titkos kert (Ébredező természet, tavasz, rejtélyekkel teli ház, barátságok szövődése, kilépés az önzőségből, ez csak jó lehet! És jó is!)
28) Vámos Miklós: Zenga zének (Jó! Tényleg gyerekként láttat. Az jutott róla eszembe, hogy mikor mi mentünk elsőbe, szeptemberben még kérdés volt, hogy hittan vagy kisdobos, félévkor meg már nem érdekelt senkit…)
27) Havasi Attila: Manócska meghal (badarok gyűjteménye)
26) Karinthy Frigyes: Mennyei riport (annyit emlegette Karinthy az agyműtéte kapcsán, meg mások az agyműtétes könyve kapcsán, hogy el kell olvasnom; főleg, hogy ugyanabban a kötetben van mindkettő; a legjobb mikor régebbi korokban jár)
25) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül (már régóta a várólistámon van, Kosztolányiné Karinthy életrajza óta pedig különösen; kissé túl realisztikus volt a műtét leírása)
24) Szabó Magda: Sziget-kék (gyerekként kimaradt klasszikus beszélő állatokkal, akik jobbak mint az emberek)
23) H. G. Wells: Világok harca (klasszikus; újabb háBORÚS könyv, a marslakók "legyőzése" pedig nevetséges...)
22) Rónay László: Segítő kezek (nosztalgikus, kicsit olyan volt mintha megint a Nyugatos előadásán ülnék az egyetemen)
21) Burns Katalin: Szőttesek regénye (jó, de nem ütött nagyot, vagy nem a megfelelő időben olvastam)
20) Oscar Wilde: Az önző óriás / The selfish giant, A csalogány és a rózsa / The nightingale and the rose (egy kis angol; mivel ott volt mellette közvetlen a magyar, így kevéséb volt jó gyakorlás; azon gondolkoztam, hogy vajon egyszerűsített-e a szövege, mert azt nem közölte, de gyanúsan rövid mondatok voltak benne)
19) Bán Csaba: Égi tünemény (blogregény, ami kihozta az összes parámat, ami a gyerekszüléssel, -neveléssel kapcsolatosan bennem él. Ha nem látom a hátsó, belső borítót, nem bírtam volna…)
18) Lucy Maud Montgomery: Anne új vizekre evez (hogyan is küzd Anne eredetileg a Pringle-klánnal; már gyártom a filmet és a kötetet összehasonlító táblázatot)
17) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi (Egy válság, amikor újragondolod az életed, és minden jobb lesz! Kár, hogy ennyire önmaga körül forog, bezárva a saját kis mikrovilágába. Itt nagyon sajnáltam, hogy hagyományosan, papírról olvastam, hiszen valami olyan multimédiás könyvnek tudnám elképzelni, ahol az emlegetett dalcímekre kattintva meghallgathatom őket és/vagy elolvashatom a szövegüket.)
16) Laura Ingalls Wilder: Almanzo, a fiú a farmról (nem sikerül ezt a sorozatot időrendben olvasnom, de ez sajnos fel sem tűnik..; ennek főszereplője nem Laura vándorló és vadászó, hanem későbbi férje Almanzo és állattenyésztő családja)
15) Lev Tolsztoj: Anna Karenina (már nagyon régóta szerepel a várólistámon, többször bele is kezdtem, de sosem volt időm/kedvem/türelmem/hangulatom befejezni, hátha most; furcsa volt majdnem egy hónapig ugyanazt a könyvet olvasni...)
14) Laura Ingalls Wilder: Ház a patakparton (a 4. kötet, amit 3-nak olvastam, de ez tetszett talán legjobban, mivel ennek volt legjobb a fordítása, és talán ebben volt a legkevesebb sajtóhiba))
13) Astrid Lingren: Harisnyás Pippi (ha felvettem a csíkos harisnyám, akkor megkaptam már, hogy Harisnyás Pippi vagyok, így bepótoltam a hiányosságot és elolvastam; aranyos, de kissé öreg vagyok már ehhez. Sajnos…)
12) Jane Austen: Meggyőző érvek (a JA-könyvklub miatt újraolvastam, aztán meg a könyvklubra nem jutottam el...)
11)Laura Ingalls Wilder: Erdei kunyhó (az első kötet így kicsit jobb mint a 2., amit korábban olvastam, de nem tud annyira történetet mesélni; nagyon más LMM és Wilder kunyhójában élni, bár valószínűleg ez utóbbi a valóságosabb, de az elsőt jobb olvasni)
10) C. S. Lewis: A végső ütközet (Befejeztem a Narniát! Gyönyörű! Most kicsit nagyobb szünetet hagyok a könyvek között. Kell a feldolgozás. És megint rákerül a várólistámra a teljes sorozat, hiszen most csak a történetet olvastam el. Szeretném mélyebben is megérteni, és időrendben elolvasni :-)
9) C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse (már régóta szerepel a várólistámon, úgyhogy most Narnia-olvasás van; nagyon jó, kár hogy nem készült belőle film, mert látványos lehetne és szemléletesen írta le a teremtést is)
8) C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja (láttuk a filmet, így újraolvasom; teljesen más a könyv és a film: más sorrendben mennek a szigetekre, más kalandok, a könyvben nincs kardgyűjtés)
7) Lucy Maud Montgomery: A kék kastély (szüksége volt rá a lelkemnek, így újraolvastam)
6) Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (164 éve született, ezt pedig már régóta szeretném elolvasni; folyamatosan azon gondolkoztam, hogy az elejét olvastam-e már)
5) Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk (mivel újra megy a sorozat, így kíváncsi lettem rá; hááát, fura: nem tudtam annyira beleképzelni magam, nem tudott hangulatot teremteni)
4) Spiró György: Koccanás (egyetemi tartozás)
3) Gárdonyi Géza: Ida regénye (gyönyörű; kedvenc lett!)
2) Jane Austen: A klastrom titka (újraolvasom, mert Jane Austen könyvklubra megyek, már várom!; ...)
1) Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst (családi körbeolvasás: sógor, Férj, így én következtem; egy álmatlan éjszakán kezdtem el, és aznap délutánra be is fejeztem, könnyed, nem a fejezetek végén félbehagyós)

2012. január 2., hétfő

Borzas filcvirág

Az adventi kreatívra idén is készültünk filces asztallal, idén azonban a tavalyinál nagyobb sikere volt a filcből varrt mindenféle ékszereknek. Mintának összegyűjtöttem a saját és az ismerősök nyakláncait, karkötőit, kitűzőit, fülbevalóit. Így kaptunk kölcsön egy térbeli, sok sziromból álló, de láthatóan kézműves virágot is, amiből aztán sokféle színből újabb variánsok születtek a sima filcvirág kitűző sablonját felhasználva. Úgyhogy emlékeztető magamnak (nagyképűen tutorial), hogyan is lehet ilyet készíteni:
  • a filc anyagra körberajzoljuk a különböző méretű virágok sablonjait, majd kivágjuk
  • az egyes virágokat összehajtjuk negyedbe (kétszer félbe)
  • először összevarrunk 3-at, majd további, egyre kisebb virágokat varrunk az eddigi alaphoz (szintenként kb. 3-at)
Ha ajándéknak készül, akkor varrunk rá kitűzőalapot, ha saját használatra, akkor ez el is maradhat és biztosítótűvel rögzítjük a kabátunkra vidám elemként.
És mindezt azért most, mert egy ilyen példányt kapott egyik munkatársam a névnapjára.