Régens hímzés - második felvonás második szín

A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehetett teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:

• Régensség (1795-1837): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/03/regens-himzes.html
• Viktoriánus kor első fele (1838-1870): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/06/a-viktorianus-kor-elso-fele.html
• Viktoriánus kor második fele (1871-1901): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/10/a-viktorianus-kor-masodik-fele.html
• Edward-kor és az I. világháború (1901-1919): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/12/a-szazadfordulo.html  
• 20-as és 30-as évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/03/a-20-as-es-30-as-evek-himzett.html
• 40-es és 50-es évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/07/a-40-es-es-50-es-evek-konyvjelzoje.html

A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
Ebben a körben viszont két kézimunkát is készítettem.
Az első: Győr megyei párnaminta főmotívuma
A második: ez, amiről ebben a bejegyzésben írok.
De miért is lett kettő? Az elsőt kissé csalásnak éreztem, mert még az előző kör első szakaszában kezdtem el, és bár csak kevés volt belőle készen, és csak abban az időszakban hímeztem, de akkor is. 

Másodiknak egy régóta várólistás hímzést, az 1995-ös BBC-féle Büszkeség és balítélet minisorozat főcímében szereplő mintát készítettem el.

A nagymamám régi készletéből, osztott hímzők két szálával, sima lepedővászonra készült, főleg sima tűző- és laposöltésekkel. A virágokban kicsit kísérleteztem tűfestés-szerű öltésekkel és csomókkal is.

A régi fonalkészletből adódik, hogy nem volt barnászöld vagy halványzöld árnyalatom, így néhol eltértem az eredeti minta színeitől.
A minta, ami alapján előbb fekete-fehér vázlatot, majd színes tervet készítettem:

A vászonra úgy vittem át, hogy a grafitrajz fő ágait erős, 8 B-s ceruzával áthúztam, ez átlátszott a vásznon is, így át tudtam rajzolni. A fő vonalak megvoltak, aztán a kisebb elemeket halványan felvázoltam, és mindig csak azt rajzoltam pontosabban, amelyik éppen következett.

2010-ben jártunk Manchesterben, ahol az első élményem a reptéren éjszakázás és hosszú buszozás után ez volt: Pemberley! A buszpályaudvaron ugyanis az első dolog, amit megláttam, egy hirdetés volt Lyme Parkról, amelyet az 1995-ös minisorozatban Darcy kastélyának külső jeleneteihez használtak. Megkerestük hát, sétáltunk a parkban, a lépcsőkön, jártunk a belső udvaron, néztünk ki az ablakból a tóra. Ez a poháralátét onnan van, és azóta emlékeztet minket az egyik kedvenc nyaralásunkra.

Az akkori világítótornyos kalandjainkról írtam a blogban, összefoglalót itt, a többi bejegyzés pedig a világítótorony_külföld címke alatt, 2010 márciusában, áprilisában olvasható.


A hímzésből eredetileg kis szütyőt terveztem varrni, de elbizonytalanodtam, így végső formára és hasznosításra még vár.

És bár nem a Műanyagmentes Júliusban készült, mivel most teszem közzé, leírom, hogyan kapcsolódik a hulladékcsökkentéshez akár egy kézimunka is:

• a mintaterveket használt papír üres oldalára rajzoltam
• régi, már nem használt lepedőre hímeztem
• nagymamám régi, maradék hímzőfonalait használtam
• nem vettem hozzá hímzőfonalakat, akkor sem, ha hiányzó árnyalatokról volt szó, hanem átalakítottam a mintát, pótoltam másikkal.

Elvarrom a ruhatáram

Avagy Műanyagmentes Július és Zero waste egész évben.

Az utóbbi időben kissé inverz módon kezelem a ruháimat. Ahelyett, hogy anyagokat vennék, amelyekből új ruhadarabokat varrok magamnak, fogom a meglévő ruháimat és azokat anyagként felhasználva varrok valamit. Így alakult, hogy a régi pólókból zsákokat,

 

vagy neszesszereket,

a régi nadrágokból

• táskát
  például Emőkének
• neszesszereket
  karádi hímzés mellé vagy festett fonal alá alapnak
• tárolókat
  horgolt virággal vagy anélkül

varrtam.

Erről jutott eszembe, hogy akár másnak, a te kedvenc, de már elkopott pólódból is szívesen varrok valamilyen hasznos tárolót. Vagy a blúzodból, aminek a fazonja már nem az igazi, de olyan motívumok vannak rajta, amik nagyon tetszenek, és a zsebkendőket szívesen tartanád egy olyan tárolóban, amin ez a minta szerepel.
Lehet belőle bármilyen hasznosság:

• párnahuzat
• táska
• neszesszer
• tárolózsák
• textilzsák
• bevásátlózsák
• ajándéktasak 
• tolltartó
• szendvicscsomagoló
• evőeszköztartó
• könyvtasak
• meg ami még eszedbe jut. 

Ha tetszik az ötlet, írj a kreativsagokblog[kukac]gmail.com-ra és kitaláljuk, megegyezünk.

Műanyagmentes Július

A kép forrása: Zöldbolt Facebook oldala, 2017. júl. 12-ei bejegyzés
https://www.facebook.com/zoldbolt.hu/photos/a.164591053553296/1625016447510742/?type=3&theater

 Avagy a mozgalom, amely próbál rámutatni, hogy mindenhol és mindenkit körbevesz az egyszer használatos műanyag. Nem a műanyaggal van a baj, hanem inkább azzal, hogy olyan dolgokat is ebből a rendkívül tartós anyagból készítenek, ebbe csomagolnak, amelyeket csak pár percig használunk. Nejlonzacskóba tesszük a zöldséget, gyümölcsöt a boltban, hogy elvigyük a mérlegig, pénztárig, aztán a nejlonzacskót egy műanyag szatyorba, hogy hazavigyük. Vagy műanyag pohárból isszuk a műanyagba csomagolt üdítőt, amihez műanyag tányérból, műanyag evőeszközzel esszük a süteményt, aminek oldalán műanyag fólia van. Vagy nem használunk evőeszközt, csak műanyag zacskóba csomagolt kekszet eszünk.
A vírus egy kicsit megkavarta a dolgokat, előtérbe került a biztonság. A saját zacskók, edények, poharak sajnos nem mindig és mindenhol voltak használhatók. De a műanyagon az a felület, amin a vírusok az egyik legtovább életben maradnak.
Szóval nem a műanyaggal van a baj, hanem a műanyagból készült, de csak egyszer használatos és amúgy remekül kiváltható eszközökkel.
A témához kapcsolódva igyekszem minden hétfő hozni valami ehhez kapcsolatos bejegyzést.
Sok-sok lista és ötlet olvasható ezzel kapcsolatban, pro és kontra érvek, ezekbe nem szeretnék beszállni, csak megmutatni pár dolgot, amik nálunk működnek.
A mozgalom lényege, hogy felhívja a figyelmet.
Fontos azonban, hogy

• Kezd kicsiben!
  nem szükséges drasztikusan változtatni, egy kis változtatás élhető, és az is számít. Minden lépés, lépés, idővel pedig egyre több elemet tudunk beépíteni a mindennapjainkba. 
• Ne vásárolj be zero waste és zöld eszközökből!
  alapvetően használd amid van, és amíg tudod. Ha műanyag, műanyag. De ha nem használod tovább, csak szemét lesz belőle, és pont az akarjuk elkerülni.
• Használd amid van!

One pot pasta

Évekkel ezelőtt futottam bele ezekbe a receptekbe, lelkesen olvastam őket, de eddig csak ott volt a fejemben egy hátsó zugban, kipróbálni csak most próbáltam.
Egyszerűen hangzik, és az is: mindenféle tésztaszósz-alapanyagot egy edényben kell megfőzni a tésztával. Remek maradékmentő fogás, kerülhet bele minden, ami épp van, viszont előre nem lehet megfőzni. De ezt nem is érdemes, hiszen kb. 15 perc alatt kész is van.

Az alap 5 főre:

• 50 dkg száraztészta (mi épp csavartcsővel ettük, de lehet bármi)
  egy zacskó tésztával indítottam, ebből kb. 5 adag lett, szóval legközelebb személyenként 10 dkg tésztával fogok számolni
• (pirított) darált hús
  nekem mindig van a mélyhűtőben készre pirított fűszermentes darált hús, kb. 10 dkg-os adagokban, sok étel készítését megkönnyíti és meggyorsítja 
• 1 konzerv hámozott paradicsom vagy 1 doboz paradicsompüré
• 1 zacskó olívabogyó (a kicsi, kb. 10 dkg-os csomag, egy jó nagy marék)
• 1 kis zacskó mozzarella
• pirított hagyma - mert ez is egy lusta verzió, lehet sima hagymával is indítani, és azt üvegesre pirítani
• fűszerek: kevés só és bors, sok-sok bazsalikom és oregánó

Elkészítés:

1. Tényleg mindent (kivéve a mozzarellát) csak felhalmoztam a fazékban, és készre főztem. Folyadékból kb. annyi volt, hogy éppen ellepte.  Az elején és a végén érdemes intenzívebben kevergetni, hogy a tészta ne ragadjon egybe, majd ne tapadjon le.
2. A mozzarella csak a legvégén került bele, hogy jobban egyben maradjon.
3. Tálaláskor mehet bele kockázott nyers paradicsom, sajt reszelve, vagy sajtszeletek apró darabokra tépkedve, de akár egészben is.

Ha nem lett volna előre pirítva a darált húsom, akkor azzal kezdtem volna: egy hagymán megpirítva a húst, és csak utána halmoztam volna.
Folyadékból ment bele minden: a kiöblített paradicsomos edény, az olívabogyók leve (emiatt a sóval óvatosan, alapból sós, én ezen kívül nem is raktam bele), a mozzarella leve, csak ami így kimaradt, az volt víz.Viszont tényleg csak 1 evésnyit szabad egyszerre készíteni belőle, mert amíg megebédeltünk, a maradék tészta az összes folyadékot magába szívta, másnap a melegítés kb. ugyanannyi idő volt, a tészta kissé szétfőtt, és tehettem bele új dolgokat.
További variánsok:

• tejszín és hal 
• csak sajt, de az többféle és olívabogyó
• darált hús és tejszín

Szóval a recept marad, és ha hirtelen kell valami meleg étel, akkor elkészítem - de csak a szükséges mennyiséget.

Rögtönzött csicseriborsós egytál

Az egész úgy kezdődött, hogy kinyitottam egy doboz gombakonzervet, amiről kiderült, hogy csicseriborsó. A one-pot-pastába nem raktam bele, de miután egy napot várt a sorára, felhasználtam.
Élt a fejemben egy emlékkép a 2017-es Múzeumok Éjszakájáról, ahol a Centrális Galériában csicseriborsós-mogyorós-fűszeres ételt kóstoltunk. Ez volt az:

A nevére nem emlékeztünk, a netes nyomozás eredményeként a programból csak ennyit tudtunk meg:
"A kiállítás látogatóinak egy kvízt is összeállítottunk, amelynek kitöltői megkóstolhatják a rendkívüli nyitvatartással készülő Fruccola kávézó afgán ételkülönlegességét."
http://www.museum.hu/program/50969/Muzeumok_ejszakaja_2017_-_Blinken_OSA_Archivum_Budapest

Szóval afgán ételkülönlegesség, irány a net, immár csicseriborsós recepteket keresve. Aztán egyiket sem követtem, de finomat főztem.

Hozzávalók (4 személyre):

• 1 kis konzerv csicseriborsó - hiszen ebből indult az egész
• 3 közepes méretű krumpli, hámozva, kisebb kockákra vágva
• 4 nagyobb sárgarépa , hámozva, félkörívekre vágva
• 1 fej hagyma, hámozva, aprítva
• 1 konzerv hámozott paradicsom (vagy 1 doboz paradicsompüré)
• kevés baconkocka
• napraforgómag, lenmag, szezámmag - földimogyoró nem volt itthon
• fűszerek: curry vagy indiai fűszerkeverék

Elkészítés:

1. A baconkockát a 3 literes fazekam aljára tettem, kissé kiolvasztottam, rádobtam a darabolt hagymát, kissé megfonnyasztottam, majd jött a répa és a krumpli. Kicsit ezeket is átpirítottam.
2. Ráborítottam a hámozott paradicsomot, kiöblítettem az edényét, majd ez is ment a zöldségekre. Leszűrtem a csicseriborsót, majd ez is ment a fazékba. Kb. annyi folyadékot öntöttem rá, hogy majdnem ellepte.
3. Fűszereztem, beleszórtam a magvakat. (A történelmi hűség kedvéért megemlítem, hogy volt benne kevés bazsalikom és balzsamecet is, de ezeket nem lehetett érezni a kész ételben.)
4. Jól átkevertem, lefedve főztem kb. fél órát, amíg a zöldségek megpuhultak. 
5. Fedő nélkül is rotyogtattam még egy kicsit, hogy jobban besűrűsödjön.

Kóstoláskor kicsit csípős volt, így gondolkoztam, hogy teszek bele egy kevés tejfölt, vagy öntök bele kölest/bulgurt, de volt maradék tésztánk, végül azzal ettük. Tésztával kicsit koshari/kosari jellege lett, de az is kellemes emlékeket idéz, szóval nem bántuk. És így 1 adag maradék főtt tészta hasznosítására is remek 2 főnek.
Holnap csak a zöldséges szósz lesz a menü. Vagy egy kis kuszkusszal.

Kísérletezés

A fonókurzus utolsó megtartott alkalmán festettünk. Az addig elkészült fonalainkat ecetes-ételfestékes vízben főztük rövid ideg. Ketten álltunk egy fazék felett, és bár alapból mindannyian az egyszínűbb dolgokat szeretjük, főleg a zöldet, elcsábultunk a színek láttán. Úgyhogy a tervezettnél kicsit szivárványosabb fonalaink lettek, pedig nem is használtunk olyan sok színt.
Részemről adott volt három mindenféle fehér szöszből kézi kártolón összekártolt rolág, ezt fontam kétágú fonallá, és festettük meg a lében.
Ami aztán feladta a leckét, mert mindössze kb. 6 méternyi fonalam volt, és az is szivárványos. Tehát mással nem igazán kombinálható, és valami olyan és semleges minta kellene hozzá, ami kiadja a színeit. Egyráhajtásos pálcákból horgolva mindössze 4 sorom lett. Szépen kijöttek a színek, egymás mellett voltak az azonos színek, de nagyon apró, semmire sem elég.
Akkor eszembe jutott, hogy valamelyik lomtalanításról van egy bontatlan kicsi szövőkeretem. A szivárványos fonal szőve már kissé nagyobb lett, a színek jobban összemosódnak, de még finoman érvényesülnek egymás mellett.

Még a horgoláskor jutott eszembe, hogy neszesszer díszítéseként, az elejéhez, a mintájához lehetne felhasználni ezeket a darabokat. A szövött darab önmagában laza volt, így csak más anyaggal kombinálva mertem felhasználni. Rávarrtam Férj régi nadrágjából vett semleges színű alapra, bele cipzár, és kész a kis tároló.

Színes fonalaim vannak még, sőt már ételfestékkel magamtól is festettem, így további kísérletek várhatók :-)

Karanténkonyha

A karantén kilencedik hetének közepén járunk. Kilencedik hete dolgozunk itthonról, és járunk csak hetente-kéthetente bevásárolni. Korábban is általában én főztem, a heti 5 napból 4-en átlagosan mindketten itthonit ettünk bent is. Viszont szinte csak hétköznap, mert hétvégén gyakran volt valami program, azaz nem itthon és itthonit ettünk. Az nem változott most sem, hogy csak egytálételek vannak, két fogást nem szoktam főzni. Viszont mostanában gyakrabban van leves. Normál időben maximum hétvégén főztem levest, és 90%-ban húslevest - jó sok zöldséggel, amiből aztán hamis vadas és csomagolható ebéd lett a hétköznapokra. Levest nem vittünk ebédre, mert nehéz csomagolni, igazából önmagában kevés, nehéz melegíteni és nehéz biztonságosan szállítani. Szóval a leves marad itthoni étel.
Esterházy Péter ápr. 14-én lett volna 70 éves. Ebből az alkalomból a PIM közös gulyásfőzést és -evést hirdetett, mivel Esterházynak ez volt a kedvenc étele.
Az ötletet remeknek találtam - már egy hónapja mindenki otthon főz, kezd elfogyni a lelkesedés. A megemlékezés mellett mindenki kap ötletet a következő olvasmányához és az ebédhez. Megfőztem hát életem első gulyáslevesét.

Kb. 70 dkg csontos tarjából, pár szem krumpliból és répából finom ebédünk lett 3 napra. Ez pedig lavinát indított, a tartalmas levesek lavináját. Azóta elkészült egy adag frankfurti, most fogyott el a második adag gulyás (ezúttal kb. 35 dkg sertéslapockából), és tervben van még a palócleves is.

A karanténban még az első héten letudtuk a tészta és üveges szósz kombinációt, sokat eszünk sült csirkecombot együtt sült zöldségekkel, volt főzelék: borsó, zöldbab és lencse. A lelkesedésem vegyes, így a második héten volt, hogy csak konzerv halat és kuszkuszt ettünk ebédre. Voltak kalandjaink: terveztem tarhonyás húst, ki is olvadt a hús, amikor szembesültem, hogy nincs is itthon a kamra állandó lakója, a tarhonya. Ez pedig nem az a helyzet, amikor egy zacskó tarhonyáért kiszaladunk a boltba, főleg nem délelőtt, mert akkor nem is lehet csak az időseknek. Az új ebédünk (konzerv) gombával felturbózott mustáros hús lett jázmin rizzsel, ami olyan jól sikerült, hogy bekerül a repertoárba.

Ami változott a karanténfőzéssel:

• reggel gyakran nem igazán vagyunk éhesek, így többet eszünk joghurtot és müzlit
• vannak meleg reggelik, azaz tükörtojás
• nem esténként, hanem délelőtt főzök, így jobban oda kell figyelnem, hogy mikor mit rakok oda (és emiatt ettünk egyszer kuszkuszt a félkész gersli helyett)
• csak bevásárlólistával megyünk boltba, amire hét közben folyamatosan gyűjtjük a tételeket
• elhasználtuk a csomagolásmentes boltból felhalmozott készleteket, és zacskóban vettük a szárazárut

Ami viszont nem változott:

• egytálételek vannak
• 2-3 napig is esszük ugyanazt, azaz kb. csak 2-3 naponta főzök
• lelkesen használom a fagyasztót: onnan szedem elő a húsokat; oda teszem, ami nagyobb adag, kimaradt
• egyszerre több kenyeret veszünk, aztán a fagyasztóból folyamatosan vesszük elő, ahogy kell

Szóval 2020-ban először

• főztem gulyáslevest
• készítettem csipetkét

Frissítés:
Az első gulyás lett a legfinomabb, amit nagyjából ez alapján főztem (persze a sütőben megsütős mizéria nélkül): https://streetkitchen.hu/receptek/igy-keszul-a-tokeletes-gulyasleves/

Régens hímzés - második felvonás első szín

A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehet teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:

• Régensség (1795-1837): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/03/regens-himzes.html
• Viktoriánus kor első fele (1838-1870): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/06/a-viktorianus-kor-elso-fele.html
• Viktoriánus kor második fele (1871-1901): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/10/a-viktorianus-kor-masodik-fele.html
• Edward-kor és az I. világháború (1901-1919): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/12/a-szazadfordulo.html  
• 20-as és 30-as évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/03/a-20-as-es-30-as-evek-himzett.html
• 40-es és 50-es évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/07/a-40-es-es-50-es-evek-konyvjelzoje.html

A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
A hímzést még az előző szakaszban kezdtem el, de akkor az idő és az alapanyag hiánya miatt félbehagytam a 19. század elején ismert Győr megyei párnaminta főmotívumát.

2018 márciusában idáig jutottam, aztán valamikor hímeztem még hozzá, az augusztus végi nagy pakolásban előkerült félkészen, a fonal pedig a táskámba, hogy valami hasonlót találjak. Most, amikor újra elővettem a hímzést itt tartottam.

A régi, nagymamám készletéből származó fonallal azonos kéket nem sikerült találnom, de hogy kevésbé legyen feltűnő az átmenet, amíg lehetett, vegyítettem a régi és az új fonalszálakat.

Az előző szakaszban hímzett motívum és a most kész lett főmotívum alapján ilyen lehetett a párna mintája.

És, ha már a félkész hímzést fejeztem be, visszatértem az eredeti tervhez: szütyőt varrtam belőle. A minta elég nagy, így a zsák is hatalmas lett. Karantén idején nincs elég hosszú kék szalagom, így egyelőre kétféle behúzóval. De a zsákot is kétféle kék anyagból varrtam, az eleje anyós régi vászonnadrágjából, az oldalai és az alja Férj régi ingéből készült.

És azért első szín, mert ez mégiscsak egy korábban elkezdett hímzés, szóval, ha júniusig lesz még időm, akkor az 1995-ős Büszkeség és balítélet főcímében szereplő zsákot is kihímzem majd.

Karád

Pont egy hónapja volt, ami nem tűnik messzinek, de most mégis az. Tömeg volt és nyilvános rendezvény - ez a karantén és otthoni munka negyedik hetében már furcsa.

"2020. március 7. szombat - Somogyi Nap a Hagyományok Házában
https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/somogyi-nap 

  A Karádi Hagyományőrző Hímzőkör Egyesület interaktív kézműves foglalkozása és kiállítása, gyerekfoglalkoztató és kiállítás a híres karádi fehérhímzésről
        Helyszín: Borbély Jolán terem"

Az interaktivitás annyit jelentett, hogy lehetett hímezni és a gyerekeknek a hímzésmintákból színezővel készültek. Természetesen hímeztem. Eredetileg szív alakú tűpárna lett volna belőle, de nem varrtam össze a két réteg anyagot sűrű pelenkaöltéssel, és nem vágtam körbe, hanem csak körbeöltöttem. Aztán neszesszert varrtam belőle - kiegészítve Férj régi barna farmernadrágjából vett darabokkal.
De hoztam haza színezőket is, mert a karádi fehérhímzés motívumai gyönyörűek, ezek vannak a képen a neszesszer alatt.
A hímzést nem a rendezvényen, hanem csak itthon fejezetem be -  ez volt az első karantén alatti félkész-felszámoló projekt.

A tüskével a lyukhímzéshez lehet roncsolás nélkül kilyukasztani az anyagot. A helyiek ezt használják olló helyett. Valamilyen növény termése, és eredetileg hántolt is. Nagy kincs, az idősek kissé titkolják, hol szedik, és mindenkinek van sajátja. Tűt és tüskét is csak úgy adnak oda, ha előtte megszúrják a megajándékozottat - hogy ne legyen köztük viszály.  Én is csak ezután kaptam meg :-)
Ők glédisz tüskének hívták, a neten rákeresve inkább glédics lesz az, azaz a tövises lepényfa tüskéje (Gleditsia triacanthos).

"Tojásfestés Balogh Ildikóval (hímestojás festő, Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész) és Galabár Zoltánnal (hímestojás festő) – a somogyi tájegység jellegzetes motívumaival"

Tojást is festettünk, méhviasszal.  Férj is, ő festette a kép jobb oldalán lévő tojásokat. Én eltértem a klasszikus motívumoktól, és a második tojásom már meglepő módon világítótornyos lett :-)
A  méhviaszt egy nagyon elmés szerkezettel oldották meg: egy falapon volt egy teamécses, erre rácsavarozva egy meghajlított kanál, annak mélyedésében olvadt a méhviasz, pont a láng fölött. Az olvadt viaszba hurkapálcába szúrt fémfejű gombostűt mártogattunk, ezzel festettünk. A megdermedt viaszú tojásokat meleg tojásfestékes lében áztattuk kicsit. Itthon a festett tojások egy részét nyersen hasznosítottam, a többit megfőztem. A főzés során leolvadt a viasz, és eltűnt a pirosság és a minta is.


Éhesek sem maradtunk, mert

"14:00-14:45: gasztronómiai bemutató Antal Andreával, aki helyben sütött gánicát és kelt kukoricaprószát készít nekünk kóstoló jelleggel"

A gánica gyakorlatilag dödölle, amit tejföllel és pörccel kínáltak, kelt prószából potyogtatott meggyszemeset és belekevert túrósat kóstoltunk. Mindkettő finom volt.

Így bár kissé korán, de idén sem maradtunk húsvéti rendezvény nélkül.

Új helyzet

Harmadik hete itthonról dolgozunk, félbeszakadt a fonó kurzus, elmaradt a kosárfonás, frusztrál, ha ki kell mennünk boltba. Az ajándékba kapott időt pedig igyekszem a félkész és egyéb kézműves dolgokra fordítani.
Az egyik első ezek közül: zöld fonal

A fonós kurzuson kártolódobon színeket és anyagokat kevertünk, Ketten voltunk a kártolónál, és a dobnyi gyapjút elfeleztük. A fűzöld alapszínbe kevertünk sárga, narancssárga, lila és kék szalaggyapjút, fehér selyemszálat, lila száriselymet. A jobb felső sarokban, a zöldes csomó az, amelyet kikevertünk - a többi szöszről is írok majd később.

A kép jobb felső sarkán lévő zöldes csomóból font fonal gyönyörű színes lett, feltűntek benne helyenként az egyéb színek és árnyalatok. Szerettem volna, ha ebből egy hosszabb kész fonalam is lehetne.
Mivel az egyágú fonalnak kissé sárgás összhatása volt, és volt itthon kétféle zöld gyapjúm, így belevittem egy kis csavart, nem önmagával cérnáztam, hanem ebből fontam a másik ágat.

 A kétféle zöld gyapjút egy online kézimunkaklub keretében fontam fonallá. A világ különböző pontjairól gyűltünk össze olvasni, és kézimunkázni szeretők, és az internet segítségével közösen horgoltunk, kötöttünk, hímeztünk, fontunk - na meg persze beszélgettünk.

A kétféle fonal

A kész egyágú fonalakat lufis pálcára húztam a kézi orsóról, így lehetett őket tárolni, és a cérnázáshoz is tekeredett, ahogy kellett.  De csak egy darabig...
A kétféle zöld gyapjúból font fonal sajnos kevésnek bizonyult, előbb elfogyott, mint a színes kártolt.  És itt kezdődtek a bajok. Mivel csak egy orsóm van, levettem róla a már kész fonalat, fontam még hozzá a kétféle zöldből. Sikerült a zöld fonalvégeket kézzel összesodorni, de hirtelen kevés lett a két kezem: volt a két lufis pálca (a maradék sárga és a már elkészült fonal), az orsón lévő újabb zöld fonalat ceruzára húztam át, mert az orsó kellett a cérnázáshoz. Így a végén a két egyágú fonalat Férj segítségével sikerült készre cérnázni. Ekkor már csak kb. 3 cm volt a különbség, és ekkor már a zöld javára.

A korábbi, kisebb mennyiségű fonalakat dobozra tekerve készítettem, de ekkora fonalmennyiségnél ez kevés volt, túl rövid és tömzsi lett a tekercs.
Mivel motollám, motringkészítőm nincsen, karantén idején pedig azt használjuk, ami itthon van, fogtam hát Férj műhelypumpáját. A felső része elforgatható az aljához képest, így előáll a kívánt szerkezet, a fonal rátekerhető, rajta is marad, de később könnyen leszedhető, a második kör után már nem mozdult el a pumpa feje sem. Legközelebb kicsit beljebb kezdem majd az első köröket, és tökéletes lesz.