2020. július 27., hétfő

Világítótornyos sütipecsét

Hosszú ideje áll a szekrényben a világítótornyos sütipecsét, most végre kipróbáltam. Kézműves kirakodóvásáron vettem, ahol nagyon megörültem, hogy van belőle a kedvenc motívumommal is.

Kipróbálására a molyos könyvsüti nap adott alkalmat, ami igazából szombaton volt. Mivel a szombatunk kissé zsúfolt volt, a tésztát már előző este begyúrtam, szombaton sütöttem, vasárnap fotóztam, hétfőn közzé is teszem. Bolti alapporból sütöttem, így a süti egy nagy kísérlet volt. Szerencsére, ha elég vékonyra nyújtottam a linzerszerű tésztát, és a mintát csak a tepsiben nyomtam bele, akkor egész jól látszik rajta a torony. Volt olyan tervem, hogy a pecséteket, nem lisztbe, hanem kakaóporba nyomom bele, hogy jobban látszódjon a minta, de ez végül elmaradt, Majd a következőnél! Mert finom lett, és kedvet kaptam a többi pecsétem kipróbálásához is. Mert van még: az egyiket fából faragtam, a másikat agyagból készítettem, a harmadikat pedig kaptam.
Még van belőle pár, kissé túl édes, de finom lett, és Férj, akinek készült már bármelyiket megeheti. (A fotózásig a szebbeket félretettem.)
A könyvet pedig a sütikészítés napjaiban olvastam, és folyamatosan mindenféle kenyeret készít benne a főszereplő, aki a kötet végén egy világítótoronyba költözik :-)

És ha már a Műanyagmentes Július utolsó hetén teszem közzé, mi benne a műanyagmentes?
  • az alapport a kedvenc boltunkban vettük - van a közelünkben egy hely, amely a közeli minőségmegőrzési idejű termékek forgalmazására szakosodott. Még jó, fogyasztható, de akkora mennyiség van még belőle, hogy rendesen nem biztos, hogy elfogyna. Vagy akkor már épp senki sem venné meg. Így szoktunk aznap lejáró joghurtokat 10 forintért, vagy szaloncukrot júliusban venni. Mi ezzel küzdünk a kukába kerülő élelmiszerek ellen. Így nem vesz kárba a hatalmas energia és erőforrás, amely ezen élelmiszerek gyártásához kellett. Ez a mi mini élelmiszerbankunk.
  • itthon sütöttem, így a finom nasshoz nem szükséges a felesleges csomagolás, csomagolásmentesen elkészíthető és szállítható, jó alternatívája lehet az egyenként csomagolt csoki- és müzliszeleteknek
  • nem sütőpapíron, hanem a meglévő, nagyobb szilikon formáim alján sütöttem - ezt csak mosogatni kellett

2020. július 20., hétfő

A konyhai hulladék csökkentése

Műanyagmentes Július 3. bejegyzése,  avagy élet egy csigával.

Kertes házban nőttem fel, természetes volt, hogy a mindenféle pucolmányt, zöldséghéjakat a kert egyik sarkában gyűjtjük. Nem volt az szabályos komposzt, csak egy kupac, ahová a konyhai hulladékot hordtuk, és amit tavasszal széthordtunk a kertben. Mert működött. Nem forgattuk át, nem fedtük be mindig földdel, de a természet végezte a dolgát.
Házasság után lakásba költöztem, majd fél évvel később örökbe fogadtuk az első csigánkat. Óriás afrikai szárazföldi csiga volt, akit mindenféle zöldségmaradékkal etettünk. Ha almát ettünk, övé volt a csuma, ha a töltött padlizsánt vagy cukkinit készítettem, övé volt a zöldségek vége, de ő ette meg a paprikák magházát, a sárgarépák zöld végét, a karalábéleveleket, és mindenféle friss zöldség és gyümölcsvéget. Nem volt finnyás, sőt, ha kissé hibásat kapott, azt még jobban szerette is. Nem ezért tartottuk, de igazából akkor vettem észre, hogy a csiga a konyhai zöldhulladék csökkentésében is működik és hasznos, amikor 10 év után elpusztult az első csigánk. Hirtelen megnőtt a komposzt mennyisége.
Ő a második csigánk, amint épp a vázába rakott virág alsó leveleit rágcsálja
Achátcsiga tartásához nem kell sok minden: egy terrárium, virágföld, szépiacsont, spricnis viráglocsoló, és természetesen a csiga. Csiga állatkereskedésekben is kapható, de mivel hímnős, ha valakinek egynél több csigája van, hamarosan tetemes szaporulattal néz szembe, így lehet találni ingyen elhozható csigákat is.  Nem hangos, lehet tőle nyaralni menni, azaz ott lehet hagyni felügyelet nélkül napokra, neki akkor száraz évszak lesz, és befalazza magát.

Sokáig nagyon büszke voltam a társasházunkra, mert a belső udvaron volt egy komposzt. Sajnos csak volt, ugyanis az elszaporodó patkányok miatt megszüntették. És állítólag büdös volt, jöttek rá a legyek. És használni sem lehet, mert amikor a gondnok ebből vett ki földet, akkor sokkal több gyom volt a kiskertjében... Szóval kezelés és szabályozás helyett az udvari komposzt megszűnt, a kihúzott gyomokkal, levágott fűvel és ágakkal pedig a kommunális kukát rakják tele azóta.
De mi nem, ugyanis karácsonyra 10 doboz trágyagilisztát kaptam :-) És örültem neki, mert azóta van gilisztakomposztunk. Egy műanyag vödörben laknak, és ők pusztítják el a nagyobb mennyiségű konyhai zöldhulladékunkat. Nem büdös, nem koszos és működik.
Tavasszal, a karantén idején újabb csökkentési módba kezdtem: újra elültetem a zöldségeket. A petrezselyem zöld végét, a póré- és újhagyma gyökeres végét, a salátatorzsát nem az új csigánk, nem is a giliszták kapják, hanem egy virágcserépnyi föld. Pár héttel később pedig ehetjük a saját termelésű hagymát, salátát, petrezselyemzöldet. Az így kinőtt növények kisebbre nőnek, maximum fele-harmada akkorák, mint a bolti társaik, de ez az ízükön nem változtat.
Szóval lakásban is van lehetőség csökkenteni a kommunális kukába és így égetésre kerülő hulladék mennyiségét.

2020. július 13., hétfő

Horgolt szappanzsák


Műanyagmentes Július 2. bejegyzése,  avagy kísérletezés a szilárd samponnal.
A fürdőszobai flakonok csökkentése azzal kezdődött, hogy felszámoltam a külön férfi és női tusfürdőket. Ha a nyaraláskor tudjuk ugyanazt használni, akkor egész évben választhatok egy semleges illatú flakont, így üresebb lett a kád széle.
Amivel pedig a felhasznált kemikáliákat csökkentettük: pumpás adagolóban áll a kád szélén a tusfürdő. Így nem ömlik a kezünkre a fél flakon, és mivel nagyobb kiszerelésben veszem, a kisebb flakont használni is kényelmesebb.
A következő a kézmosó szappanok folyékonyról szilárdra váltása volt. Ez sajnos csak kevéssé volt sikeres, mert a szappanok vagy szárították a kezünket, vagy állandóan eldugult a lefolyó a lerakódott bőrtápláló zsíroktól és olajoktól.
Most a szilárd samponnal kísérletezem. Pont a karantén második hajmosására fogyott el az addig használt flakonos samponom. Már korábban beszereztem a szilárd sampont, amit műanyagmentesen kartonpapírba csomagoltak, de valamiben tárolni kellene vizesen is. Horgoltam neki egy lyukacsos zsákot.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy abban majd milyen jól felhabzik a szilárd sampon, majd könnyebb lesz használni. Fel is habzott, de a fonal magába szívta a habot, sőt még a vizes hajszálaim is rátekeredtek Fúj! Szóval azóta csak ebben tárolom két használat között, felakasztva a szilárd samponomat. Arra viszont tökéletes.

A zsákot maradék színátmenetes zoknifonalból horgoltam, minta nélkül. 2 láncszemek és egyráhajtásos pálcák sorából áll, amelyeket a 2. sortól körbe-körbe, spirálisan horgoltam. (Először téglalapot hajtottam félbe, de ott még össze kellett horgolni a széleket, és több eldolgozandó fonalvég keletkezett.)
Az összehúzója két zsinór sima láncszemekből, belefűzve a hálószemekbe.

A minta:

láncszem
egyráhajtásos pálca = erp

  1. sor: láncszemek 3-mal osztható számban, minden 3. láncszembe szemjelölő/biztosítótű, jelölt szemmel fejezzük be, majd a sor végén 2 láncszem sormagasítás
  2. sor, forduló: 2 láncszemmel indítunk, majd az előző sor utolsó jelölt láncszemébe öltjük az egyráhajtásos pálcát, 2 láncszem, majd szintén az utolsó jelölt láncszembe megy még egy erp
    2. sor, egyenes: * 2 láncszem, 1 erp a következő jelölt szembe * - ismétlés, ameddig szükséges
    2. sor vége, forduló: a kezdő láncszemsorunk legelső szemébe megint 3 erp-t öltünk
  3. sor: haladunk tovább, a kezdő láncszemsorunk másik oldalán, szintén a jelölt szemekbe, de a másik oldalról,  * 2 láncszem, 1 erp a következő jelölt szembe * - ismétlés, ameddig szükséges, a sor végén csak megyünk tovább, már nem szaporítunk
  4. és további sorok: csak haladunk körbe-körbe: * 2 láncszem, 1 erp az előző sor erp-je főlé * - ismétlés, ameddig szükséges
  5. , azaz utolsó sor: ha elértük a kellő magasságot, a zsák keskenyebb oldalán elkezdünk egyre alacsonyabb pálcákat ölteni, azaz erp helyett félpálca (áthúz, ráhajt, lehurkol), a következő erp helyett pedig már csak áthúzzuk és lehurkoljuk, így egyre alacsonyabbak lesznek a szemek, szépen fokozatosan tudjuk lezárni, majd eldolgozni. 
Sima láncszemekből megfelelő hosszúságú zsinórt horgolunk, ezt fölé-alá rendszerben a zsák négyzeteibe fűzzük, majd a végeit összecsomózzuk. Ezzel tudjuk felakasztani is.
FIGYELEM: kétfélét árulnak! Van a szilárd sampon, ami ugyanaz, csak a szappan formájú sampont kell felhabosítani, és azzal hajat mosni, utána nem szükséges plusz öblítés. És van a samponszappan, ami után ecetes, citromleves öblítés szükséges.

2020. július 7., kedd

Régens hímzés - második felvonás második szín



A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehetett teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:
A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
Ebben a körben viszont két kézimunkát is készítettem.
Az első: Győr megyei párnaminta főmotívuma
A második: ez, amiről ebben a bejegyzésben írok.
De miért is lett kettő? Az elsőt kissé csalásnak éreztem, mert még az előző kör első szakaszában kezdtem el, és bár csak kevés volt belőle készen, és csak abban az időszakban hímeztem, de akkor is. 

Másodiknak egy régóta várólistás hímzést, az 1995-ös BBC-féle Büszkeség és balítélet minisorozat főcímében szereplő mintát készítettem el.
A nagymamám régi készletéből, osztott hímzők két szálával, sima lepedővászonra készült, főleg sima tűző- és laposöltésekkel. A virágokban kicsit kísérleteztem tűfestés-szerű öltésekkel és csomókkal is.

A régi fonalkészletből adódik, hogy nem volt barnászöld vagy halványzöld árnyalatom, így néhol eltértem az eredeti minta színeitől.
A minta, ami alapján előbb fekete-fehér vázlatot, majd színes tervet készítettem:

A vászonra úgy vittem át, hogy a grafitrajz fő ágait erős, 8 B-s ceruzával áthúztam, ez átlátszott a vásznon is, így át tudtam rajzolni. A fő vonalak megvoltak, aztán a kisebb elemeket halványan felvázoltam, és mindig csak azt rajzoltam pontosabban, amelyik éppen következett.
2010-ben jártunk Manchesterben, ahol az első élményem a reptéren éjszakázás és hosszú buszozás után ez volt: Pemberley! A buszpályaudvaron ugyanis az első dolog, amit megláttam, egy hirdetés volt Lyme Parkról, amelyet az 1995-ös minisorozatban Darcy kastélyának külső jeleneteihez használtak. Megkerestük hát, sétáltunk a parkban, a lépcsőkön, jártunk a belső udvaron, néztünk ki az ablakból a tóra. Ez a poháralátét onnan van, és azóta emlékeztet minket az egyik kedvenc nyaralásunkra.

Az akkori világítótornyos kalandjainkról írtam a blogban, összefoglalót itt, a többi bejegyzés pedig a világítótorony_külföld címke alatt, 2010 márciusában, áprilisában olvasható.


A hímzésből eredetileg kis szütyőt terveztem varrni, de elbizonytalanodtam, így végső formára és hasznosításra még vár.

És bár nem a Műanyagmentes Júliusban készült, mivel most teszem közzé, leírom, hogyan kapcsolódik a hulladékcsökkentéshez akár egy kézimunka is:
  • a mintaterveket használt papír üres oldalára rajzoltam
  • régi, már nem használt lepedőre hímeztem
  • nagymamám régi, maradék hímzőfonalait használtam
  • nem vettem hozzá hímzőfonalakat, akkor sem, ha hiányzó árnyalatokról volt szó, hanem átalakítottam a mintát, pótoltam másikkal.

2020. július 6., hétfő

Elvarrom a ruhatáram

Avagy Műanyagmentes Július és Zero waste egész évben.

Az utóbbi időben kissé inverz módon kezelem a ruháimat. Ahelyett, hogy anyagokat vennék, amelyekből új ruhadarabokat varrok magamnak, fogom a meglévő ruháimat és azokat anyagként felhasználva varrok valamit. Így alakult, hogy a régi pólókból zsákokat,
 
vagy neszesszereket,


a régi nadrágokból
varrtam.

Erről jutott eszembe, hogy akár másnak, a te kedvenc, de már elkopott pólódból is szívesen varrok valamilyen hasznos tárolót. Vagy a blúzodból, aminek a fazonja már nem az igazi, de olyan motívumok vannak rajta, amik nagyon tetszenek, és a zsebkendőket szívesen tartanád egy olyan tárolóban, amin ez a minta szerepel.
Lehet belőle bármilyen hasznosság:
  • párnahuzat
  • táska
  • neszesszer
  • tárolózsák
  • textilzsák
  • bevásátlózsák
  • ajándéktasak 
  • tolltartó
  • szendvicscsomagoló
  • evőeszköztartó
  • könyvtasak
  • meg ami még eszedbe jut. 
Ha tetszik az ötlet, írj a kreativsagokblog[kukac]gmail.com-ra és kitaláljuk, megegyezünk.

2020. július 1., szerda

Műanyagmentes Július

A kép forrása: Zöldbolt Facebook oldala, 2017. júl. 12-ei bejegyzés
https://www.facebook.com/zoldbolt.hu/photos/a.164591053553296/1625016447510742/?type=3&theater
 Avagy a mozgalom, amely próbál rámutatni, hogy mindenhol és mindenkit körbevesz az egyszer használatos műanyag. Nem a műanyaggal van a baj, hanem inkább azzal, hogy olyan dolgokat is ebből a rendkívül tartós anyagból készítenek, ebbe csomagolnak, amelyeket csak pár percig használunk. Nejlonzacskóba tesszük a zöldséget, gyümölcsöt a boltban, hogy elvigyük a mérlegig, pénztárig, aztán a nejlonzacskót egy műanyag szatyorba, hogy hazavigyük. Vagy műanyag pohárból isszuk a műanyagba csomagolt üdítőt, amihez műanyag tányérból, műanyag evőeszközzel esszük a süteményt, aminek oldalán műanyag fólia van. Vagy nem használunk evőeszközt, csak műanyag zacskóba csomagolt kekszet eszünk.
A vírus egy kicsit megkavarta a dolgokat, előtérbe került a biztonság. A saját zacskók, edények, poharak sajnos nem mindig és mindenhol voltak használhatók. De a műanyagon az a felület, amin a vírusok az egyik legtovább életben maradnak.
Szóval nem a műanyaggal van a baj, hanem a műanyagból készült, de csak egyszer használatos és amúgy remekül kiváltható eszközökkel.
A témához kapcsolódva igyekszem minden hétfő hozni valami ehhez kapcsolatos bejegyzést.
Sok-sok lista és ötlet olvasható ezzel kapcsolatban, pro és kontra érvek, ezekbe nem szeretnék beszállni, csak megmutatni pár dolgot, amik nálunk működnek.
A mozgalom lényege, hogy felhívja a figyelmet.
Fontos azonban, hogy
  • Kezd kicsiben!
    nem szükséges drasztikusan változtatni, egy kis változtatás élhető, és az is számít. Minden lépés, lépés, idővel pedig egyre több elemet tudunk beépíteni a mindennapjainkba. 
  • Ne vásárolj be zero waste és zöld eszközökből!
    alapvetően használd amid van, és amíg tudod. Ha műanyag, műanyag. De ha nem használod tovább, csak szemét lesz belőle, és pont az akarjuk elkerülni.
  • Használd amid van!


2020. június 24., szerda

One pot pasta

Évekkel ezelőtt futottam bele ezekbe a receptekbe, lelkesen olvastam őket, de eddig csak ott volt a fejemben egy hátsó zugban, kipróbálni csak most próbáltam.
Egyszerűen hangzik, és az is: mindenféle tésztaszósz-alapanyagot egy edényben kell megfőzni a tésztával. Remek maradékmentő fogás, kerülhet bele minden, ami épp van, viszont előre nem lehet megfőzni. De ezt nem is érdemes, hiszen kb. 15 perc alatt kész is van.

Az alap 5 főre:
  • 50 dkg száraztészta (mi épp csavartcsővel ettük, de lehet bármi)
    egy zacskó tésztával indítottam, ebből kb. 5 adag lett, szóval legközelebb személyenként 10 dkg tésztával fogok számolni
  • (pirított) darált hús
    nekem mindig van a mélyhűtőben készre pirított fűszermentes darált hús, kb. 10 dkg-os adagokban, sok étel készítését megkönnyíti és meggyorsítja 
  • 1 konzerv hámozott paradicsom vagy 1 doboz paradicsompüré
  • 1 zacskó olívabogyó (a kicsi, kb. 10 dkg-os csomag, egy jó nagy marék)
  • 1 kis zacskó mozzarella
  • pirított hagyma - mert ez is egy lusta verzió, lehet sima hagymával is indítani, és azt üvegesre pirítani
  • fűszerek: kevés só és bors, sok-sok bazsalikom és oregánó
Elkészítés:
  1. Tényleg mindent (kivéve a mozzarellát) csak felhalmoztam a fazékban, és készre főztem. Folyadékból kb. annyi volt, hogy éppen ellepte.  Az elején és a végén érdemes intenzívebben kevergetni, hogy a tészta ne ragadjon egybe, majd ne tapadjon le.
  2. A mozzarella csak a legvégén került bele, hogy jobban egyben maradjon.
  3. Tálaláskor mehet bele kockázott nyers paradicsom, sajt reszelve, vagy sajtszeletek apró darabokra tépkedve, de akár egészben is.
Ha nem lett volna előre pirítva a darált húsom, akkor azzal kezdtem volna: egy hagymán megpirítva a húst, és csak utána halmoztam volna.
Folyadékból ment bele minden: a kiöblített paradicsomos edény, az olívabogyók leve (emiatt a sóval óvatosan, alapból sós, én ezen kívül nem is raktam bele), a mozzarella leve, csak ami így kimaradt, az volt víz.Viszont tényleg csak 1 evésnyit szabad egyszerre készíteni belőle, mert amíg megebédeltünk, a maradék tészta az összes folyadékot magába szívta, másnap a melegítés kb. ugyanannyi idő volt, a tészta kissé szétfőtt, és tehettem bele új dolgokat.
További variánsok:
  • tejszín és hal 
  • csak sajt, de az többféle és olívabogyó
  • darált hús és tejszín
Szóval a recept marad, és ha hirtelen kell valami meleg étel, akkor elkészítem - de csak a szükséges mennyiséget.

2020. június 9., kedd

Rögtönzött csicseriborsós egytál

Az egész úgy kezdődött, hogy kinyitottam egy doboz gombakonzervet, amiről kiderült, hogy csicseriborsó. A one-pot-pastába nem raktam bele, de miután egy napot várt a sorára, felhasználtam.
Élt a fejemben egy emlékkép a 2017-es Múzeumok Éjszakájáról, ahol a Centrális Galériában csicseriborsós-mogyorós-fűszeres ételt kóstoltunk. Ez volt az:

A nevére nem emlékeztünk, a netes nyomozás eredményeként a programból csak ennyit tudtunk meg:
"A kiállítás látogatóinak egy kvízt is összeállítottunk, amelynek kitöltői megkóstolhatják a rendkívüli nyitvatartással készülő Fruccola kávézó afgán ételkülönlegességét."
http://www.museum.hu/program/50969/Muzeumok_ejszakaja_2017_-_Blinken_OSA_Archivum_Budapest

Szóval afgán ételkülönlegesség, irány a net, immár csicseriborsós recepteket keresve. Aztán egyiket sem követtem, de finomat főztem.

Hozzávalók (4 személyre):
  • 1 kis konzerv csicseriborsó - hiszen ebből indult az egész
  • 3 közepes méretű krumpli, hámozva, kisebb kockákra vágva
  • 4 nagyobb sárgarépa , hámozva, félkörívekre vágva
  • 1 fej hagyma, hámozva, aprítva
  • 1 konzerv hámozott paradicsom (vagy 1 doboz paradicsompüré)
  • kevés baconkocka
  • napraforgómag, lenmag, szezámmag - földimogyoró nem volt itthon
  • fűszerek: curry vagy indiai fűszerkeverék
Elkészítés:
  1. A baconkockát a 3 literes fazekam aljára tettem, kissé kiolvasztottam, rádobtam a darabolt hagymát, kissé megfonnyasztottam, majd jött a répa és a krumpli. Kicsit ezeket is átpirítottam.
  2. Ráborítottam a hámozott paradicsomot, kiöblítettem az edényét, majd ez is ment a zöldségekre. Leszűrtem a csicseriborsót, majd ez is ment a fazékba. Kb. annyi folyadékot öntöttem rá, hogy majdnem ellepte.
  3. Fűszereztem, beleszórtam a magvakat. (A történelmi hűség kedvéért megemlítem, hogy volt benne kevés bazsalikom és balzsamecet is, de ezeket nem lehetett érezni a kész ételben.)
  4. Jól átkevertem, lefedve főztem kb. fél órát, amíg a zöldségek megpuhultak. 
  5. Fedő nélkül is rotyogtattam még egy kicsit, hogy jobban besűrűsödjön.
Kóstoláskor kicsit csípős volt, így gondolkoztam, hogy teszek bele egy kevés tejfölt, vagy öntök bele kölest/bulgurt, de volt maradék tésztánk, végül azzal ettük. Tésztával kicsit koshari/kosari jellege lett, de az is kellemes emlékeket idéz, szóval nem bántuk. És így 1 adag maradék főtt tészta hasznosítására is remek 2 főnek.
Holnap csak a zöldséges szósz lesz a menü. Vagy egy kis kuszkusszal.

2020. június 3., szerda

Kísérletezés

A fonókurzus utolsó megtartott alkalmán festettünk. Az addig elkészült fonalainkat ecetes-ételfestékes vízben főztük rövid ideg. Ketten álltunk egy fazék felett, és bár alapból mindannyian az egyszínűbb dolgokat szeretjük, főleg a zöldet, elcsábultunk a színek láttán. Úgyhogy a tervezettnél kicsit szivárványosabb fonalaink lettek, pedig nem is használtunk olyan sok színt.
Részemről adott volt három mindenféle fehér szöszből kézi kártolón összekártolt rolág, ezt fontam kétágú fonallá, és festettük meg a lében.
Ami aztán feladta a leckét, mert mindössze kb. 6 méternyi fonalam volt, és az is szivárványos. Tehát mással nem igazán kombinálható, és valami olyan és semleges minta kellene hozzá, ami kiadja a színeit. Egyráhajtásos pálcákból horgolva mindössze 4 sorom lett. Szépen kijöttek a színek, egymás mellett voltak az azonos színek, de nagyon apró, semmire sem elég.
Akkor eszembe jutott, hogy valamelyik lomtalanításról van egy bontatlan kicsi szövőkeretem. A szivárványos fonal szőve már kissé nagyobb lett, a színek jobban összemosódnak, de még finoman érvényesülnek egymás mellett.

Még a horgoláskor jutott eszembe, hogy neszesszer díszítéseként, az elejéhez, a mintájához lehetne felhasználni ezeket a darabokat. A szövött darab önmagában laza volt, így csak más anyaggal kombinálva mertem felhasználni. Rávarrtam Férj régi nadrágjából vett semleges színű alapra, bele cipzár, és kész a kis tároló.

Színes fonalaim vannak még, sőt már ételfestékkel magamtól is festettem, így további kísérletek várhatók :-)

2020. május 13., szerda

Karanténkonyha

A karantén kilencedik hetének közepén járunk. Kilencedik hete dolgozunk itthonról, és járunk csak hetente-kéthetente bevásárolni. Korábban is általában én főztem, a heti 5 napból 4-en átlagosan mindketten itthonit ettünk bent is. Viszont szinte csak hétköznap, mert hétvégén gyakran volt valami program, azaz nem itthon és itthonit ettünk. Az nem változott most sem, hogy csak egytálételek vannak, két fogást nem szoktam főzni. Viszont mostanában gyakrabban van leves. Normál időben maximum hétvégén főztem levest, és 90%-ban húslevest - jó sok zöldséggel, amiből aztán hamis vadas és csomagolható ebéd lett a hétköznapokra. Levest nem vittünk ebédre, mert nehéz csomagolni, igazából önmagában kevés, nehéz melegíteni és nehéz biztonságosan szállítani. Szóval a leves marad itthoni étel.
Esterházy Péter ápr. 14-én lett volna 70 éves. Ebből az alkalomból a PIM közös gulyásfőzést és -evést hirdetett, mivel Esterházynak ez volt a kedvenc étele.
Az ötletet remeknek találtam - már egy hónapja mindenki otthon főz, kezd elfogyni a lelkesedés. A megemlékezés mellett mindenki kap ötletet a következő olvasmányához és az ebédhez. Megfőztem hát életem első gulyáslevesét.
Kb. 70 dkg csontos tarjából, pár szem krumpliból és répából finom ebédünk lett 3 napra. Ez pedig lavinát indított, a tartalmas levesek lavináját. Azóta elkészült egy adag frankfurti, most fogyott el a második adag gulyás (ezúttal kb. 35 dkg sertéslapockából), és tervben van még a palócleves is.

A karanténban még az első héten letudtuk a tészta és üveges szósz kombinációt, sokat eszünk sült csirkecombot együtt sült zöldségekkel, volt főzelék: borsó, zöldbab és lencse. A lelkesedésem vegyes, így a második héten volt, hogy csak konzerv halat és kuszkuszt ettünk ebédre. Voltak kalandjaink: terveztem tarhonyás húst, ki is olvadt a hús, amikor szembesültem, hogy nincs is itthon a kamra állandó lakója, a tarhonya. Ez pedig nem az a helyzet, amikor egy zacskó tarhonyáért kiszaladunk a boltba, főleg nem délelőtt, mert akkor nem is lehet csak az időseknek. Az új ebédünk (konzerv) gombával felturbózott mustáros hús lett jázmin rizzsel, ami olyan jól sikerült, hogy bekerül a repertoárba.

Ami változott a karanténfőzéssel:
  • reggel gyakran nem igazán vagyunk éhesek, így többet eszünk joghurtot és müzlit
  • vannak meleg reggelik, azaz tükörtojás
  • nem esténként, hanem délelőtt főzök, így jobban oda kell figyelnem, hogy mikor mit rakok oda (és emiatt ettünk egyszer kuszkuszt a félkész gersli helyett)
  • csak bevásárlólistával megyünk boltba, amire hét közben folyamatosan gyűjtjük a tételeket
  • elhasználtuk a csomagolásmentes boltból felhalmozott készleteket, és zacskóban vettük a szárazárut
Ami viszont nem változott:
  • egytálételek vannak
  • 2-3 napig is esszük ugyanazt, azaz kb. csak 2-3 naponta főzök
  • lelkesen használom a fagyasztót: onnan szedem elő a húsokat; oda teszem, ami nagyobb adag, kimaradt
  • egyszerre több kenyeret veszünk, aztán a fagyasztóból folyamatosan vesszük elő, ahogy kell
Szóval 2020-ban először
  • főztem gulyáslevest
  • készítettem csipetkét

Frissítés:
Az első gulyás lett a legfinomabb, amit nagyjából ez alapján főztem (persze a sütőben megsütős mizéria nélkül): https://streetkitchen.hu/receptek/igy-keszul-a-tokeletes-gulyasleves/