Utazás

Műanyagmentes Július 4., utolsó bejegyzése,  avagy folytatás.

Évekig napi szinten ingáztam: egyetem alatt a fővárosba be, majd egy idő után a fővárosból ki. Jártam HÉV-vel, vonattal, néha busszal. Főleg a vonat miatt megtanultam, hogy egy fél órásra tervezett úthoz is kell egy fél napi hideg élelem, és egy könyv. Szóval a fél literes palack és a szendvics alapfelszerelés volt nálam mindig is.
Nyaranta gyakran biciklizünk Férjjel, és azóta már a műanyag kanál is alapfelszerelés lett a táskánkban. A nyári melegben ugyanis szívesen ettünk volna joghurtot, kefirt. Ehhez pedig kell a kanál.
Így nem jelentett nagy változást az az ajánlás, hogy vigyek magammal előre csomagolt szendvicset, palackban vizet és evőeszközt, azért hogy ne vegyek feleslegesen csomagolt, felesleges műanyagot és felesleges szemetet jelentő ételt-italt útközben. 
A vírushelyzetben ennek a fontossága is megnőtt, hiszen az előre becsomagolt, saját készítésű szendvicsemről tudom, hogyan készült, és meg is tudom úgy enni, hogy az biztonságos legyen.
A szendvicscsomagolás egy több lépcsős utat járt be nálunk.

• Gyerekkoromban alufóliába csomagolt szendvicseket kaptam, azután ennek vízpazarló előállítása miatt áttértem a 
• folpackra, zsugorfóliára. Ezt nem annyira szerettem, nehezen boldogultam vele, így jött a 
• szalvéta. Ezt meg nem minden szendvics szerette, néha beleragadt ez-az, vagy csak délutánra kiszáradt benne a kenyér. Az első műanyagmentes piknikünk után váltottunk a 
• műanyag dobozba csomagolt szendvicsekre. Az otthon lévő, tartós műanyagból készült, amúgy ételhordó dobozainkban kezdtük hordani a szendvicseket. Jó volt, kényelmes, egyben és frissen tartotta, sőt a doboz még tálcaként is funkcionált, amikor megettük. Csak üresen is akkora helyet foglalt, mint tele.

Itt jött képbe a varrógép: szendvicscsomagolókat varrtam. Férjnek az összehajtható, konyharuhából készült változat, nekem a tasak jött be jobban. Azóta ezeket használjuk. Mivel belülre a csomagolt kenyerek zacskóiból vasalt réteg kerül, letörölhető a felülete, sőt mosógépben is mosható.

A képen mellette evőeszköztartók vannak - ezek is szintén nejlonnal béleltek, néha a rendes evőeszközkészletünk darabjai, néha egyszer használatosnak kikiáltott műanyag evőeszközök vannak benne.
Részletesebben a tárolók elkészítéséről itt írtam: https://kreativsagok.blogspot.com/2018/09/a-muanyagmentes-eletmod-fele.html

 Ez a Műanyagmentes Július tematikus bejegyzései közül az utolsó. Kissé szimbolikus is, hogy az utazással fejezem be, mert a műanyagok csökkentése tényleg egy új és izgalmas utazás lehet. Új dolgok felfedezése, új élmények, kalandok, akár ezek használata, akár egy konkrét út a csomagolásmentes boltba, vagy a piacra.
Remélem, sikerült pár ötletet adnom, és a lényeg: egy kis lépés, egy kis változás is változás!

Világítótornyos sütipecsét

Hosszú ideje áll a szekrényben a világítótornyos sütipecsét, most végre kipróbáltam. Kézműves kirakodóvásáron vettem, ahol nagyon megörültem, hogy van belőle a kedvenc motívumommal is.

Kipróbálására a molyos könyvsüti nap adott alkalmat, ami igazából szombaton volt. Mivel a szombatunk kissé zsúfolt volt, a tésztát már előző este begyúrtam, szombaton sütöttem, vasárnap fotóztam, hétfőn közzé is teszem. Bolti alapporból sütöttem, így a süti egy nagy kísérlet volt. Szerencsére, ha elég vékonyra nyújtottam a linzerszerű tésztát, és a mintát csak a tepsiben nyomtam bele, akkor egész jól látszik rajta a torony. Volt olyan tervem, hogy a pecséteket, nem lisztbe, hanem kakaóporba nyomom bele, hogy jobban látszódjon a minta, de ez végül elmaradt, Majd a következőnél! Mert finom lett, és kedvet kaptam a többi pecsétem kipróbálásához is. Mert van még: az egyiket fából faragtam, a másikat agyagból készítettem, a harmadikat pedig kaptam.
Még van belőle pár, kissé túl édes, de finom lett, és Férj, akinek készült már bármelyiket megeheti. (A fotózásig a szebbeket félretettem.)
A könyvet pedig a sütikészítés napjaiban olvastam, és folyamatosan mindenféle kenyeret készít benne a főszereplő, aki a kötet végén egy világítótoronyba költözik :-)

És ha már a Műanyagmentes Július utolsó hetén teszem közzé, mi benne a műanyagmentes?

• az alapport a kedvenc boltunkban vettük - van a közelünkben egy hely, amely a közeli minőségmegőrzési idejű termékek forgalmazására szakosodott. Még jó, fogyasztható, de akkora mennyiség van még belőle, hogy rendesen nem biztos, hogy elfogyna. Vagy akkor már épp senki sem venné meg. Így szoktunk aznap lejáró joghurtokat 10 forintért, vagy szaloncukrot júliusban venni. Mi ezzel küzdünk a kukába kerülő élelmiszerek ellen. Így nem vesz kárba a hatalmas energia és erőforrás, amely ezen élelmiszerek gyártásához kellett. Ez a mi mini élelmiszerbankunk.
• itthon sütöttem, így a finom nasshoz nem szükséges a felesleges csomagolás, csomagolásmentesen elkészíthető és szállítható, jó alternatívája lehet az egyenként csomagolt csoki- és müzliszeleteknek
• nem sütőpapíron, hanem a meglévő, nagyobb szilikon formáim alján sütöttem - ezt csak mosogatni kellett

A konyhai hulladék csökkentése

Műanyagmentes Július 3. bejegyzése,  avagy élet egy csigával.

Kertes házban nőttem fel, természetes volt, hogy a mindenféle pucolmányt, zöldséghéjakat a kert egyik sarkában gyűjtjük. Nem volt az szabályos komposzt, csak egy kupac, ahová a konyhai hulladékot hordtuk, és amit tavasszal széthordtunk a kertben. Mert működött. Nem forgattuk át, nem fedtük be mindig földdel, de a természet végezte a dolgát.
Házasság után lakásba költöztem, majd fél évvel később örökbe fogadtuk az első csigánkat. Óriás afrikai szárazföldi csiga volt, akit mindenféle zöldségmaradékkal etettünk. Ha almát ettünk, övé volt a csuma, ha a töltött padlizsánt vagy cukkinit készítettem, övé volt a zöldségek vége, de ő ette meg a paprikák magházát, a sárgarépák zöld végét, a karalábéleveleket, és mindenféle friss zöldség és gyümölcsvéget. Nem volt finnyás, sőt, ha kissé hibásat kapott, azt még jobban szerette is. Nem ezért tartottuk, de igazából akkor vettem észre, hogy a csiga a konyhai zöldhulladék csökkentésében is működik és hasznos, amikor 10 év után elpusztult az első csigánk. Hirtelen megnőtt a komposzt mennyisége.

Ő a második csigánk, amint épp a vázába rakott virág alsó leveleit rágcsálja

Achátcsiga tartásához nem kell sok minden: egy terrárium, virágföld, szépiacsont, spricnis viráglocsoló, és természetesen a csiga. Csiga állatkereskedésekben is kapható, de mivel hímnős, ha valakinek egynél több csigája van, hamarosan tetemes szaporulattal néz szembe, így lehet találni ingyen elhozható csigákat is.  Nem hangos, lehet tőle nyaralni menni, azaz ott lehet hagyni felügyelet nélkül napokra, neki akkor száraz évszak lesz, és befalazza magát.

Sokáig nagyon büszke voltam a társasházunkra, mert a belső udvaron volt egy komposzt. Sajnos csak volt, ugyanis az elszaporodó patkányok miatt megszüntették. És állítólag büdös volt, jöttek rá a legyek. És használni sem lehet, mert amikor a gondnok ebből vett ki földet, akkor sokkal több gyom volt a kiskertjében... Szóval kezelés és szabályozás helyett az udvari komposzt megszűnt, a kihúzott gyomokkal, levágott fűvel és ágakkal pedig a kommunális kukát rakják tele azóta.
De mi nem, ugyanis karácsonyra 10 doboz trágyagilisztát kaptam :-) És örültem neki, mert azóta van gilisztakomposztunk. Egy műanyag vödörben laknak, és ők pusztítják el a nagyobb mennyiségű konyhai zöldhulladékunkat. Nem büdös, nem koszos és működik.
Tavasszal, a karantén idején újabb csökkentési módba kezdtem: újra elültetem a zöldségeket. A petrezselyem zöld végét, a póré- és újhagyma gyökeres végét, a salátatorzsát nem az új csigánk, nem is a giliszták kapják, hanem egy virágcserépnyi föld. Pár héttel később pedig ehetjük a saját termelésű hagymát, salátát, petrezselyemzöldet. Az így kinőtt növények kisebbre nőnek, maximum fele-harmada akkorák, mint a bolti társaik, de ez az ízükön nem változtat.
Szóval lakásban is van lehetőség csökkenteni a kommunális kukába és így égetésre kerülő hulladék mennyiségét.

Horgolt szappanzsák

Műanyagmentes Július 2. bejegyzése,  avagy kísérletezés a szilárd samponnal.
A fürdőszobai flakonok csökkentése azzal kezdődött, hogy felszámoltam a külön férfi és női tusfürdőket. Ha a nyaraláskor tudjuk ugyanazt használni, akkor egész évben választhatok egy semleges illatú flakont, így üresebb lett a kád széle.
Amivel pedig a felhasznált kemikáliákat csökkentettük: pumpás adagolóban áll a kád szélén a tusfürdő. Így nem ömlik a kezünkre a fél flakon, és mivel nagyobb kiszerelésben veszem, a kisebb flakont használni is kényelmesebb.
A következő a kézmosó szappanok folyékonyról szilárdra váltása volt. Ez sajnos csak kevéssé volt sikeres, mert a szappanok vagy szárították a kezünket, vagy állandóan eldugult a lefolyó a lerakódott bőrtápláló zsíroktól és olajoktól.
Most a szilárd samponnal kísérletezem. Pont a karantén második hajmosására fogyott el az addig használt flakonos samponom. Már korábban beszereztem a szilárd sampont, amit műanyagmentesen kartonpapírba csomagoltak, de valamiben tárolni kellene vizesen is. Horgoltam neki egy lyukacsos zsákot.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy abban majd milyen jól felhabzik a szilárd sampon, majd könnyebb lesz használni. Fel is habzott, de a fonal magába szívta a habot, sőt még a vizes hajszálaim is rátekeredtek Fúj! Szóval azóta csak ebben tárolom két használat között, felakasztva a szilárd samponomat. Arra viszont tökéletes.

A zsákot maradék színátmenetes zoknifonalból horgoltam, minta nélkül. 2 láncszemek és egyráhajtásos pálcák sorából áll, amelyeket a 2. sortól körbe-körbe, spirálisan horgoltam. (Először téglalapot hajtottam félbe, de ott még össze kellett horgolni a széleket, és több eldolgozandó fonalvég keletkezett.)
Az összehúzója két zsinór sima láncszemekből, belefűzve a hálószemekbe.

A minta:

láncszem
egyráhajtásos pálca = erp

1. sor: láncszemek 3-mal osztható számban, minden 3. láncszembe szemjelölő/biztosítótű, jelölt szemmel fejezzük be, majd a sor végén 2 láncszem sormagasítás
2. sor, forduló: 2 láncszemmel indítunk, majd az előző sor utolsó jelölt láncszemébe öltjük az egyráhajtásos pálcát, 2 láncszem, majd szintén az utolsó jelölt láncszembe megy még egy erp
   2. sor, egyenes: * 2 láncszem, 1 erp a következő jelölt szembe * - ismétlés, ameddig szükséges
   2. sor vége, forduló: a kezdő láncszemsorunk legelső szemébe megint 3 erp-t öltünk
3. sor: haladunk tovább, a kezdő láncszemsorunk másik oldalán, szintén a jelölt szemekbe, de a másik oldalról,  * 2 láncszem, 1 erp a következő jelölt szembe * - ismétlés, ameddig szükséges, a sor végén csak megyünk tovább, már nem szaporítunk
4. és további sorok: csak haladunk körbe-körbe: * 2 láncszem, 1 erp az előző sor erp-je főlé * - ismétlés, ameddig szükséges
5. , azaz utolsó sor: ha elértük a kellő magasságot, a zsák keskenyebb oldalán elkezdünk egyre alacsonyabb pálcákat ölteni, azaz erp helyett félpálca (áthúz, ráhajt, lehurkol), a következő erp helyett pedig már csak áthúzzuk és lehurkoljuk, így egyre alacsonyabbak lesznek a szemek, szépen fokozatosan tudjuk lezárni, majd eldolgozni. 

Sima láncszemekből megfelelő hosszúságú zsinórt horgolunk, ezt fölé-alá rendszerben a zsák négyzeteibe fűzzük, majd a végeit összecsomózzuk. Ezzel tudjuk felakasztani is.

FIGYELEM: kétfélét árulnak! Van a szilárd sampon, ami ugyanaz, csak a szappan formájú sampont kell felhabosítani, és azzal hajat mosni, utána nem szükséges plusz öblítés. És van a samponszappan, ami után ecetes, citromleves öblítés szükséges.

Régens hímzés - második felvonás második szín

A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehetett teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:

• Régensség (1795-1837): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/03/regens-himzes.html
• Viktoriánus kor első fele (1838-1870): http://kreativsagok.blogspot.com/2018/06/a-viktorianus-kor-elso-fele.html
• Viktoriánus kor második fele (1871-1901): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/10/a-viktorianus-kor-masodik-fele.html
• Edward-kor és az I. világháború (1901-1919): https://kreativsagok.blogspot.com/2018/12/a-szazadfordulo.html  
• 20-as és 30-as évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/03/a-20-as-es-30-as-evek-himzett.html
• 40-es és 50-es évek: https://kreativsagok.blogspot.com/2019/07/a-40-es-es-50-es-evek-konyvjelzoje.html

A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
Ebben a körben viszont két kézimunkát is készítettem.
Az első: Győr megyei párnaminta főmotívuma
A második: ez, amiről ebben a bejegyzésben írok.
De miért is lett kettő? Az elsőt kissé csalásnak éreztem, mert még az előző kör első szakaszában kezdtem el, és bár csak kevés volt belőle készen, és csak abban az időszakban hímeztem, de akkor is. 

Másodiknak egy régóta várólistás hímzést, az 1995-ös BBC-féle Büszkeség és balítélet minisorozat főcímében szereplő mintát készítettem el.

A nagymamám régi készletéből, osztott hímzők két szálával, sima lepedővászonra készült, főleg sima tűző- és laposöltésekkel. A virágokban kicsit kísérleteztem tűfestés-szerű öltésekkel és csomókkal is.

A régi fonalkészletből adódik, hogy nem volt barnászöld vagy halványzöld árnyalatom, így néhol eltértem az eredeti minta színeitől.
A minta, ami alapján előbb fekete-fehér vázlatot, majd színes tervet készítettem:

A vászonra úgy vittem át, hogy a grafitrajz fő ágait erős, 8 B-s ceruzával áthúztam, ez átlátszott a vásznon is, így át tudtam rajzolni. A fő vonalak megvoltak, aztán a kisebb elemeket halványan felvázoltam, és mindig csak azt rajzoltam pontosabban, amelyik éppen következett.

2010-ben jártunk Manchesterben, ahol az első élményem a reptéren éjszakázás és hosszú buszozás után ez volt: Pemberley! A buszpályaudvaron ugyanis az első dolog, amit megláttam, egy hirdetés volt Lyme Parkról, amelyet az 1995-ös minisorozatban Darcy kastélyának külső jeleneteihez használtak. Megkerestük hát, sétáltunk a parkban, a lépcsőkön, jártunk a belső udvaron, néztünk ki az ablakból a tóra. Ez a poháralátét onnan van, és azóta emlékeztet minket az egyik kedvenc nyaralásunkra.

Az akkori világítótornyos kalandjainkról írtam a blogban, összefoglalót itt, a többi bejegyzés pedig a világítótorony_külföld címke alatt, 2010 márciusában, áprilisában olvasható.


A hímzésből eredetileg kis szütyőt terveztem varrni, de elbizonytalanodtam, így végső formára és hasznosításra még vár.

És bár nem a Műanyagmentes Júliusban készült, mivel most teszem közzé, leírom, hogyan kapcsolódik a hulladékcsökkentéshez akár egy kézimunka is:

• a mintaterveket használt papír üres oldalára rajzoltam
• régi, már nem használt lepedőre hímeztem
• nagymamám régi, maradék hímzőfonalait használtam
• nem vettem hozzá hímzőfonalakat, akkor sem, ha hiányzó árnyalatokról volt szó, hanem átalakítottam a mintát, pótoltam másikkal.

Elvarrom a ruhatáram

Avagy Műanyagmentes Július és Zero waste egész évben.

Az utóbbi időben kissé inverz módon kezelem a ruháimat. Ahelyett, hogy anyagokat vennék, amelyekből új ruhadarabokat varrok magamnak, fogom a meglévő ruháimat és azokat anyagként felhasználva varrok valamit. Így alakult, hogy a régi pólókból zsákokat,

 

vagy neszesszereket,

a régi nadrágokból

• táskát
  például Emőkének
• neszesszereket
  karádi hímzés mellé vagy festett fonal alá alapnak
• tárolókat
  horgolt virággal vagy anélkül

varrtam.

Erről jutott eszembe, hogy akár másnak, a te kedvenc, de már elkopott pólódból is szívesen varrok valamilyen hasznos tárolót. Vagy a blúzodból, aminek a fazonja már nem az igazi, de olyan motívumok vannak rajta, amik nagyon tetszenek, és a zsebkendőket szívesen tartanád egy olyan tárolóban, amin ez a minta szerepel.
Lehet belőle bármilyen hasznosság:

• párnahuzat
• táska
• neszesszer
• tárolózsák
• textilzsák
• bevásátlózsák
• ajándéktasak 
• tolltartó
• szendvicscsomagoló
• evőeszköztartó
• könyvtasak
• meg ami még eszedbe jut. 

Ha tetszik az ötlet, írj a kreativsagokblog[kukac]gmail.com-ra és kitaláljuk, megegyezünk.

Műanyagmentes Július

A kép forrása: Zöldbolt Facebook oldala, 2017. júl. 12-ei bejegyzés
https://www.facebook.com/zoldbolt.hu/photos/a.164591053553296/1625016447510742/?type=3&theater

 Avagy a mozgalom, amely próbál rámutatni, hogy mindenhol és mindenkit körbevesz az egyszer használatos műanyag. Nem a műanyaggal van a baj, hanem inkább azzal, hogy olyan dolgokat is ebből a rendkívül tartós anyagból készítenek, ebbe csomagolnak, amelyeket csak pár percig használunk. Nejlonzacskóba tesszük a zöldséget, gyümölcsöt a boltban, hogy elvigyük a mérlegig, pénztárig, aztán a nejlonzacskót egy műanyag szatyorba, hogy hazavigyük. Vagy műanyag pohárból isszuk a műanyagba csomagolt üdítőt, amihez műanyag tányérból, műanyag evőeszközzel esszük a süteményt, aminek oldalán műanyag fólia van. Vagy nem használunk evőeszközt, csak műanyag zacskóba csomagolt kekszet eszünk.
A vírus egy kicsit megkavarta a dolgokat, előtérbe került a biztonság. A saját zacskók, edények, poharak sajnos nem mindig és mindenhol voltak használhatók. De a műanyagon az a felület, amin a vírusok az egyik legtovább életben maradnak.
Szóval nem a műanyaggal van a baj, hanem a műanyagból készült, de csak egyszer használatos és amúgy remekül kiváltható eszközökkel.
A témához kapcsolódva igyekszem minden hétfő hozni valami ehhez kapcsolatos bejegyzést.
Sok-sok lista és ötlet olvasható ezzel kapcsolatban, pro és kontra érvek, ezekbe nem szeretnék beszállni, csak megmutatni pár dolgot, amik nálunk működnek.
A mozgalom lényege, hogy felhívja a figyelmet.
Fontos azonban, hogy

• Kezd kicsiben!
  nem szükséges drasztikusan változtatni, egy kis változtatás élhető, és az is számít. Minden lépés, lépés, idővel pedig egyre több elemet tudunk beépíteni a mindennapjainkba. 
• Ne vásárolj be zero waste és zöld eszközökből!
  alapvetően használd amid van, és amíg tudod. Ha műanyag, műanyag. De ha nem használod tovább, csak szemét lesz belőle, és pont az akarjuk elkerülni.
• Használd amid van!