Austen kisasszony-szütyő

Több olyan kötet is megjelenik, amelyen hímzés vagy azt imitáló minta szerepel. Már régóta motoszkált bennem a gondolat, hogy lehetne valahogy az olvasmányhoz kapcsolódva alkotni, elkészíteni ezeket a borítón szereplő mintákat kissé átgondolva, újraalkotva.

Jane Austen mindössze hat regény írt, ebből életében csak négy jelent meg, de ezek feldolgozásai, folytatásai, újragondolásai, az életéről készült regények megtöltenének egy teljes könyvtárat. Az egyik legutóbbi, amelyik magyarul is megjelent, Gill Hornby Austen kisasszony című regénye. És ennek magyar kiadásán keresztszemes hímzés szerepel.

Hirdettem hát a molyon egy ezzel kapcsolatos kihívást: Olvassuk el a könyvet, majd alkossunk valamilyen keresztszemes hímzést a magyar borító alapján - mert az angol is nagyon szép színes ám, csak ott inkább laposöltések szerepelnek. 

 A mintát kockás papírra rajzoltam át, 74x74 öltés méretű lett. Itt vetettem el az eredeti ötletet, hogy könyvjelzőt hímzek belőle, annak túl nagy. Akkor legyen belőle valami táskaféle, szütyő. Van zöld selymem, zöld aidám, azt lehetne kombinálni. Végül a szütyő csak a zöld selyemből készült, a kongré szálait kihúztam a hímzésből, és abból lettek a bojtok.

 Nagyjából itt tartottam, amikor a kihívás egy másik résztvevője megosztotta az általa készített mintát. Abban viszont nem kettő, hanem három szín volt... A kisebb virágok közepén egyetlen öltés sárga, a nagy virág közepén több. Újabb színt nem vittem a hímzésbe, de legalább a nagyobb virágba került még pár öltés.

A négy elemet összevarrtam, került bele bélés, összehúzónak pedig vettem 4 méter szaténszalagot - ezzel ez lett az egyetlen beszerzés ehhez a kézimunkához.

 A formánál leginkább ez a lila kézitáska volt az inspirációm, a Los Angeles County Museum of Art gyűjteményéből, 1800-1825 közötti francia táska. 

Kép forrása, és részletesebb leírás a múzeum oldalán: https://collections.lacma.org/node/214021

A kész kézitáska talán picit túl nagy méretűre sikerült, de amíg elkészül a hozzá illő ruha, addig a félkész kézimunkák lakóhelye lesz.

Zsáknaptár

Ha használom a varrógépet, akkor a legtöbb esetben egy zsák vagy neszesszer az eredmény. Varrtam már sok bevásárlózsákot, táskarendszerezőt, szendvicszsákot, projektzsákot, maszkzsákot. De mindig marad annyi, hogy egy korábbi, 2019-es adventi naptárnál ezeket használtam. 

Mert adventi naptár bármi lehet, amiben apró meglepetések vannak :-)

Csak belehalmoztam a zsákokat a kosárba, amelyekbe egy mozdulattal el lehetett helyezni az aznapi meglepetést, csokit vagy egyéb apróságot. És az sem volt feltűnő, ha épp nem volt benne 24 zsák csak 16, mert 8 ajándékot még nem szereztem be :-)

A kosár is saját fonás.

Adventik

2020-ban az ismert karanténos és vírusos helyzet miatt a gyülekezeti adventi kézműves délután nem a hagyományos formában, közös alkotással valósult meg.  A lelkésznő öntötte gyertyákat és különböző dolgokat lehetett kérni: terméseket, koszorúalapot, díszeket. Ezekből azután otthon mindenki összeállította a saját koszorúját.

A miénk színes lett, mert a maradék gyertyákból kértem, 

Anyós névnapi ajándékba készített kosárkoszorúján nem volt semmi zöld, mert az előző évi ezüstfenyő alig bírt két hetet, utána újat kellett tenni bele, annyira potyogott, így csak zöld termésekkel borítottam be  az oázist. Apró gömbökkel, 4 piros gyertyával és hurkapálcára ragasztott beszúrókkal díszítettem.

Remélem, idén lehet majd személyesen és közösen készíteni a koszorúkat!

Mákos-citromos keksz

 

Van nekem régről egy receptem, boltból elhozható, margarint reklámozó szórólapon. Omlós almatorta néven fut, és bár így még sosem sütöttem meg, a leírt tészta nagyon jó kekszalap.  Legtöbbször kis gombócokat sütöttem belőle, amelyek mélyedésébe lekvárt kanalaztam. Most kicsit megvariáltam, került bele darált mák, 1 citrom részelt héja és leve - bár ez utóbbi kevésbé érződik az ízén. Mivel nincs benne sütőpor, próbáltam rá pecsételni, de azt kirúgta, a kész süteményen nem látni a mintát. És most épp elem sincs a mérlegemben, bögrével mértem (sima, egyenes falú, kb. 3 dl-es reklámbögre volt).

Hozzávalók:

• 1 kocka margarin (25 dkg)
• fél bögre kristálycukor (a recept szerint 12,5 dkg)
• 1 tojás
• 40 dkg liszt: most 1 bögre búzaliszt, 1 bögre zabpehelyliszt és 1 bögre darált mák
• 1 mokkáskanál só
• 1 bio citrom lereszelt héja és leve

Elkészítés: 

• A hivatalos recept szerint: a puha margarint habosra kell keverni a cukorral, és a tojással, majd összekeverni a liszttel is és hűtőben pihentetni kb. 1 órát.
• én későn olvastam el az elkészítést, így csak összekevertem mindent, és egynemű tésztát gyúrtam belőle, ehhez kellett még egy kevés víz, majd még egy kevés liszt. De a hűtőben pihentettem.
• Jól aláliszteztem, majd épp csak annyi tésztát vettem elő, amit éppen kinyújtottam, szaggattam.
• A margarin papírjával kikent tepsibe tettem, majd addig sütöttem, míg kissé megpirult.

A minta nem látszik, a citrom nem annyira érződik, de kellemes mákillat lengte be a lakást, és finom lett a keksz. 

 

 A tálaláshoz használt tálcát nemrég fontam, idén ez lesz mindenkinek a karácsonyi ajándék.

Amikor gyapjút festettem otthon

 2020 év elején kezdtem el a fonó kurzust, amely a vírus miatt tavasszal félbeszakadt. Pont az volt az utolsó alkalom, amikor gyapjút festettünk. Ez sokáig piszkált, végül miután találtam ételfestéket, otthon is nekiálltam. Mondván a kupaccsökkentésbe is belefér, ha egy nagy szatyor nyers gyapjú helyett csak egy kis gombolyagot kell tárolnom. És nem csak kisebb helyett foglal, hanem akár bármikor el is használhatom. 

Az első festés folyamata:

a sima fehér bundagyapjút a fazékba tekertem

 beáztattam ecetes vízbe, amibe a melegítés után ételfestéket csepegtettem

 kicsit piszkáltam, hogy jól beszívja a gyapjú a festéket, majd a vízben hagytam kihűlni

a száradás több napig tartott, még a fűtési szezonban, a fűtőtesten is

 a másik oldala, itt jobban látszik a mély sötétzöldből előállt neonzöld szín

aztán megfontam (a fonalból ez a szakasz volt a kedvencem, a lila)

és összesodortam egy gyári kék fonallal

mert kellett valami, ami egységessé teszi ezt a hosszú színátmenetet, és finomítja a nagyon élénk színeket a fonalban

44 méter lett.

A fazékban maradt még festékanyag a gyapjú kihűlése és kiemelés után, így egy újabb darab nyers gyapjút festettem meg benne. A zöld másodszorra már nem lett olyan vad.

Ezt is ugyanazzal a gyári kék fonallal cérnáztam össze, így kb. 37 méter lett. 

És azóta is csak állnak, mert még nem találtam ki, hogy mihez is lehetne felhasználni. És arra is várnak, hogy újra megtanuljak kötni. Mert a kötéshez kevesebb fonalra van szükség, szóval azzal látványosabban lehetne felhasználni. Mindenesetre addig is kisebb helyet foglalnak :-)

Piros rolágokból font kékes fonal

A fonó kurzuson többször kártoltunk, a kis kézi kártolót használva kicsi, pirosas rolág készült, kék, zöld és sárga színekkel.

Hamar megfontam, össze is sodortam önmagával, aztán megálltam, és így, alig több mint 3 méter fonalként állt még egy darabig. 

Aztán egy hétvégén elővettem, és legalább háromszor újrahorgoltam, és lebontottam. Az eredeti tervhez, a papírzsebkendő-tartóhoz nem volt elég a fonal.

Végül egy neszesszer ráhajtó fedelének dísze lett belőle, ennyire elég egy tenyérnyi szösz.

 

A horgolásnak nincsen konkrét mintája, freeform módra, szabadon horgoltam, az volt a cél, hogy valami félkör legyen. 

Szoknya 1895-ből

 2021 nyarának elején meghívót kaptunk egy történelmi esküvőre, ahol a dresszkód vagy kényelmes hétköznapi viselet, vagy II. világháború előtti öltözet volt. 

A menyasszony és a vőlegény római ruhát viseltek, így először ebben gondolkoztam: valami lepedőt vagy nagy anyagdarabot  magunkra tekerünk, és kész. Nekem még bőr sarum is van. Azonban mindketten szemüvegesek vagyunk, kontaktlencsénk nincs, egy szemüveges római pedig illúzióromboló...

A ruha, amit szívesen hordanék később is, az egy empire stílusú, Jane Austen korát idéző, emelt derekú fazon lett volna. Viszont ehhez férjnek is korhű öltözet kellett volna... 

A következő szeretett korszakom a századforduló. Egy hosszú szoknya, blúz és mellény, ahogy az 1985-ös filmfeldolgozásban Anne a biciklijét tolja, miközben Gilberttel sétál. 

 Igen, ez az a kép, amit annyira szeretek, hogy még keresztszemes mintának is elkészítettem: https://kreativsagok.blogspot.com/2015/12/csodalatos-karacsonyuk-volt.html

Valami ilyesmi lebegett a szemeim előtt, főleg, hogy egyszer beöltöztünk a Ráth György Múzeumban, és férjnek elég volt felvennie egy keménykalapot és egy mellényt a modern inghez, nadrághoz, és máris korhű volt. Mellénye pedig mindkettőnknek van. 

Már csak a szoknya hiányzott, de ekkor mondták, hogy elérhető egy 1895-ös szabásmintákat tartalmazó könyv, az alapján megszerkesztettük a szabásmintát.

https://archive.org/details/keystonejacketdr00heck/page/82/mode/2up

Férjem tud angolul, én meg varrtam már szoknyát, így a kettőből megpróbáltuk összerakni. Ő ült a gépnél, én térdeltem és rajzoltam a földön, és először örültem, hogy van inch beosztású szabócentim, amit eddig mindig csak kerülgettem. De kellett hozzá a 3 méteres fém mérőszalag is. A szabásminta azt írta, hogy nincs akkora szabócenti, ami a szabás különböző pontjaihoz kell, de a mérőszalaggal megoldottam :-)

A szoknya gyakorlatilag egy több darabból álló, több szeles szoknya. 

A legkisebb bőséget, a K pontig szerkesztettük meg, az 1-es elemet félbehajtott anyagból szabtam, hajtása a B-C vonalon volt. A 2, 3, 4 elemeket 2x szabtam ki, zsebet csak a bal oldalra, a 2 és 3-as elem közötti vonalra varrtam.  A két 4-es elem összevarrása előtt bevarrtam az angolul placketnek nevezett, a cipzárt helyettesítő takarást. A derékbőséget a 4-es elemek ráncolásával lehet beállítani, azokon minimum 4-4 hajtás legyen. 

Ez volt az elmélet, aztán elkövettem pár alapvető hibát. mintha még sosem varrtam volna semmilyen szoknyát.

• nem lehetett észrevenni, de az anyagom kissé bársonyos, nem ugyanúgy esik rá a fény, ha szemben szabom az elemeket. Így kicsit csíkos, de legalább szimmetrikus lett a szoknya.
  
  
  
  
  
• nem mértem le csak nagyjából, hogy kijön-e az anyagomból, természetesen nem, így a 3-as elemek aljára toldást kellett varrnom.
  
  
  
  
  
• hagytam varrásráhagyást meg minden, de felvéve kicsit rövid lett, a színazonos anyagom a derekához jobban kellett, így a toldásból varrtam hozzá még egy csíkot az aljára.
• nem hittem el, hogy elég neki a 80-as tű, először 100-assal varrtam, túl ráncos lett, szóval gyakorlatilag kétszer varrtam meg.
  

Zseb, placket, derékpánt nélkül, a ráncolásokat csak letűzve a varrás gyakorlatilag pár óra alatt készen volt. És meglehetősen anyagtakarékos a szabásminta, ha olyan anyagból készül, aminek sem a felülete sem a mintája nem meghatározó.
Az már csak a lakodalmon derült ki, hogy a placketet érdemes a nyílásnál hosszabbra és minél szélesebbre szabni, mert hajlamos kifordulni nagyobb mozgásoknál - táncoltunk benne. 

Hozzá egy fehér, gombolásánál kissé zsabós blúzt és igazi múlt századi kiegészítőket viseltem: 1995-ben váltottam az általános iskola és a hatosztályos gimnázium között, a mellényt akkoriban varrta anyukám, a brossomat pedig még általánosban tűzzománcoztam.
Férj sima szövetnadrágot, fehér inget, szürke mellényt, és a dédnagypapája láncos, felhúzós zsebóráját viselte.

A toldás maradék anyagából összedobtam egy kis szütyőt is táskának. 

Videók az 1895-ös szoknyáról, -hoz:

Bernadette folyamatvideója - kis hiányokkal: https://www.youtube.com/watch?v=za40PYeJU6c

Cathy Hay videója a zsebről is: https://www.youtube.com/watch?v=jcMf5m1gYtQ
a zseb a 8 percnél indul

Hímzés 1907-ből

 azaz inkább 1907-es minta inspirálta hímzés. 

 Újabb szakaszához érkezett a molyos kihívás*, újra meghatározott korból olvastam és alkottam. Most szintén könnyítettek, a megadott korszakokból egyet választottunk, és az abban az időszakban keletkezett, valamint akkor játszódó művek olvasása mellett akkori kézimunkát készítettünk. A korszakot a kézimunka döntötte el, valami szecessziós kanyargást és burjánzást szerettem volna készíteni.:

Edward-kor és az I. világháború (1901-1919)  

Óz egyik kötetét, valamint Tarzan kalandjainak kezdetét olvastam, aztán a kézimunkánál elakadtam. Azaz emlékeztem, hogy van egy keresztszemes újságom Róth Miksa mozaikjával, de egyrészt nem találtam a mintát, másrészt rájöttem, hogy úgysem használnám semmire. Akkor pedig legyen valami olyan, ami használható - ha nem is nekünk, de egy történelmi hagyományőrzéssel foglalkozó ismerősünknek. 

Ő adta az igényt: legyen borítéktáska, amibe leveleket tehet, valami szíves-galambos mintával. A Tolnai Világlapjának jelent meg Házi Kincstár címmel melléklete, amely a háztartással kapcsolatos cikkek mellett hímzésmintákat, ruhaterveket is közölt, amelyekhez a pontos szabásmintát, leírást pedig a kiadótól lehetett megrendelni - a mellékletben megjelent kép alapján. (Érdekes kérdés, hogy ezek a rendelhető szabásminták vajon megvannak-e valahol, őrzi-e őket bármelyik könyvtár.) Több lehetséges mintát is elküldtem, végül egy hímzett növényi indára esett a választás. Pontosan nem sikerült követnem, de az hosszúkás dobozon lévő ovális hímzés volt a kiindulás.

 A kész borítéktáskát 57x25 cm-es anyagra hímeztem, egy régi lenvászon nadrágra, Venus fonalakkal. A bélést és a színanyagot géppel varrtam egymáshoz, de kifordítás után az oldalait kézzel öltögettem össze. 

 Végül nászajándék lett belőle, ebbe tettük a borítékot és a képeslapot. Az esküvőre pedig 1895-ös könyv alapján szerkesztett szabásminta alapján varrtam szoknyát - de ez már egy későbbi bejegyzés története.

 *A kihívásra készült korábbi munkákat és az egyéb, nem "modern" leírás alapján készült munkákat a régi-minta-alapján címke alatt lehet megtalálni itt a blogon.

Konkurenciát kaptak a giliszták

Tavaly (2019) karácsonyra kaptam 10 doboz gilisztát, így azóta van beltéri gilisztakomposztálónk. A giliszták még élnek, és rengeteg almacsutkát, zöldséghéjat ettek már meg. Eddig. Mert most kipróbáltam a zöldségcsipszet, és finom lett. Még kísérleteznem kell az olaj mennyiségével és a sütési idővel, de az első kísérlet édesburgonyából és a sárgarépából finom lett.

Így készült - először:

Megpucoltam a zöldségeket tepsis húshoz: krumplit, répát és édesburgonyát - melyekből most ez utóbbi kettő az érdekes. Ezeket nem a gilisztáknak adtam, hanem megmostam több vízben, majd kevés olajat öntöttem egy tepsi aljára (ezt valószínűleg legközelebb nem fogom), beletettem a megmosott héjakat lazán, kissé szétszedve, meglocsoltam kevés olajjal, majd összekevertem, hogy az olaj eloszoljon, és betoltam a sütőbe. Illat alapján kiszedtem, közben egyszer megnéztem, átkavartam újra. 

A tepsim olyan volt, hogy a széle mélyebb, ott jobban megült, és összegyűlt az olaj, szóval legközelebb egyenes aljú tepsiben sütöm, és teszek rá fűszereket is. 

Így készült - másodszor:

Serpenyő aljába kevés olajat tettem, majd erre halmoztam a többször megmosott héjakat. Időnként kevergettem, amelyik jobban megsült, azt folyamatosan kiszedtem,  Legtovább a krumpli sült, és ha nem is lett klasszikus csipsz, azért jó lett.

Második próbálkozásként zöldségkrém készült, szintén héjakból, meg almából.

Első lépésként kevés sós vízben megfőztem minden pucolványt, a héjakat. Miután kihűlt, leöntöttem a levét, és elraktam rizsfőzéshez. Botmixerrel pürésítettem a megfőtt, hideg héjakat, majd további fűszereket tettem bele, és mivel karantén idején nem vettem tömlős sajtot, margarinnal kevertem el. Legközelebb több sót és fűszert teszek bele, és lehet, hogy mustárt is.

Aztán olvastam egy receptet:

"Medvehagyma-reteklevél pesztó

Alapanyagok:
egy nagy csokor medvehagyma
egy csokor retek levelei
egy maréknyi mag – itt mandula, tökmag, napraforgómag keveréke
egy evőkanál citromlé
két nagyobb csipet só
4-5 evőkanál olaj – olíva, tökmagolaj például

A medvehagymát a sóval, magokkal, citromlével aprítóba vagy mozsárba teszem. Addig töröm-aprítom, míg sima nem lesz, majd elkezdem adagolni hozzá az olajat. Annyira van belőle szükség, hogy még nem folyékony, de krémes állagú legyen."

Forrás: https://telex.hu/szorakozas/2021/03/28/medvehagyma-alapanyag-receptek-gasztro 

Medvehagymám nem volt, de egy csokor retek pihent itthon, abból elkészült. Kellett bele sok mag és sok olaj, de így finom lett. És leszedtem a szárról a zöld leveleket, és a már nagyon megsárgultak is inkább a gilisztáknak mentek.

Nemezelt kokárda

 Egy éve ilyenkor éppen lázas tervezgetésben voltam. Egyik ismerősöm megkért, hogy a március 15-ei ünnepekhez kapcsolódóan tartsak valamilyen kézműves foglalkozást az iskolában. Egyszerre két, de kisebb létszámú osztály lenne ott - mondta kezdetben, aztán ez folyamatosan változott, volt, olyan, hogy lehet, meg sem lehet tartani. Végül egyezerre csak egy-egy osztály volt jelen, így csak 45 percünk volt, de elsőtől negyedikig, sőt még érdeklődő hetedikesek is vettek részt rajta. 

Sokat gondolkoztam, mit lehetne, mit tudok, mi tölti ki az időt, mi kapcsolódik március 15-höz. A nyomdázás túl költséges és/vagy túl rövid idő lett volna. Aztán maradt a nemezelés: nemezelt kokárda, amit a lányok hajgumira varrhatnak, a fiúk pedig kitűzhetik vagy odaadhatják anyukájuknak. 

 Miután ez megvolt, vettem 10 dkg piros, 10 dkg fehér és 5-5 dkg zöld gyapjút - mert a zöldet kevertük a kétféle árnyalatból. 

Aztán jött a forma: a dióra nemezelt tulipán nem annyira kezdőknek való, és nincs is elegendő számú és megfelelő diónk otthon. 

 Maradt a lapos kör. Előbb egymás mellé helyezett színeket gondoltam, de ezt nekem sem sikerült széppé és szabályossá nemezelni, így a színek egymásra kerültek, gyakorlatilag egy piros virágot nemezeltünk fehér és zöld árnyalatokkal a közepén. 

Otthon 15 perc alatt elkészült, még úgy is, hogy instrukciókat mondtam hozzá magamban, az iskolában kellett hozzá a minimum 45 perc. Felvarrni már egyik csoporttal sem volt idő, de visszajöttek ebédszünetben, és akkor párat készre varrtam, a tanárok pedig vittek alapanyagot, hogy a következő héten befejezik. De a következő héten már online oktatás volt... 

 Sokat tanultam róla és belőle és magamról is közben.

Tapasztalatok:

• a gyapjú minden színét 3 részre osztottam, mert 3 turnusban jöttek, így minden csoportnak biztosan lett elegendő alapanyag
• az egyes csomagokat érdemes annyi felé is szétosztani, ahány asztal lesz
• még jobba a kezdés előtt kirakni az asztalokra 2-2 kupacban az ő adagjukat
  
• több, akár kisebb szappan kell (minimum a gyerekek száma/2)
• egy tálcán csak egy gyerek fér el
• csak egyféle sablont és eszközöket vigyek, hogy egyértelmű legyen, mit és hogyan kell letenni, megfogni
• a színek lerakása után, de legkésőbb a vizezés előtt össze kell szedni minden fel nem használt gyapjút
• ennek legyen kijelölt helye, ahová lehet tenni
• de egy része maradjon hozzáférhető, mondjuk a tanári asztalon, ha pótolni, javítani kellene
  
• kezdjük el rakni és nemezelni, aztán gyúrás közben lehet mesélni, beszélni
  
• a tejfölös vödrök jók a víznek, de ebből is több kell: egy asztalra kb. 4, a sarkokra, amit kb. 2-3 gyerek használ
• kell külön kijelölt hely, edény a szappannak is, hogy ne a vízben álljon
• sajátítsak ki egy kéztörlőt, hogy ne kelljen keresnem, miközben egyszer vizes, egyszer száraz dolgokban segítek
  
• ha több asztal van, minden asztalnál legyen egy felnőtt, aki tud segíteni a gyerekeknek, látja, hogy haladnak
  
• legyen valaki, aki két foglalkozás között cseréli a vizes edényeket, miközben a lezárást végzem
  
• ha sok a cucc, ne sok szatyrot, hanem inkább egy gurulós bőröndöt vigyek
• az otthon szépen összekészített és száraz dolgok akkor is kevesebb helyet foglalnak, ha a foglalkozás végére fogyott az alapanyagból, mert minden vizes, és gyorsan kell elpakolni
• igen, vizes dolgokat kell eltenni szárazok mellé, amelyeknek nem tesz jót a víz, kell sok zacskó és szatyor
• a törölközők is vizesek lesznek, ezeknek is kell valami vászonzsák, szatyor a végére
• meg a szappanoknak egy zárható doboz
  

Recept a tésztás zacskó hátuljáról

Nemrég vettem gombár és brokkolit, aztán csak álltak itthon, nem nagyon kezdtem velük semmit. De a bevásárlás során az aldis masnitészta zacskóján egy jó ötletadó receptet találtam. 

Carloni Farfalle, kissé átalakítva

Hozzávalók:

• gomba
• brokkoli (fél kg)
  
• masnitészta
  
• tojás (2-3 db)
  
• tejföl vagy joghurt (kb. egy kis pohár)
  
• sajt
• baconkocka

Elkészítés:

• egy serpenyőben vajon megpirítjuk a darabokra vágott gombát és brokkolit (a serpenyőmbe nem igazán fért el az összes gomba és brokkoli, így csak a gombákat és a brokkoliszárakat pirítottam elő, a brokkoli rózsáit nem)
• a tésztát előfőzzük
• egy tepsit kikenünk, beleöntjük a kifőtt tésztát, abba belekeverjük a zöldségeket, baconkockákat
• leöntjük a tejfölbe kevert tojással, sajtot teszünk a tetejére, majd az egészet átsütjük

Nekünk 500 g tésztából 6 adag lett.  

Változat: kevés maradék tésztát önteni a tepsi aljába, arra szórni a zöldségeket, így olyan quiche-szerű lesz, a főtt tészta alapot képez.

Amit csak a karantén alatt mertem elkezdeni

azaz az eddigi legnagyobb keresztszemes hímzésem.

A 2020 tavaszi karantén elején, a reggeli munkába járás és az elmaradó programok idejét a félkész kézműves projektek befejezésére fordítottam. Aztán a 4. héten elcsábultam. Olyan jól esett a régensségre hímzett zsákot keresztszemezni, hogy belefogtam egy világítótornyos mintába.
A hálószoba falán lóg Michael Powell  három mini világítótornya, amiket képernyőről másolt mintarajz alapján, az örökölt, osztatlan hímzőfonalakkal hímeztem. Így kezdtem el az elsőt, aztán mivel sorozat, mindegyik így készült. Még akkor nyomtattam ezt a mintát is, eddig a világítótornyos kézműves ötletek mappájában pihent. Most, hogy nem voltak programok, belátható időn belül be tudtam fejezni, bele mertem vágni.
Húsvétkor kezdtem, Pünkösdre lett kész, ha nem is hímeztem mind az 50 nap, de hímeztem:

• reggel, munka előtt
• ha aggódtam, ideges voltam, és nem voltam képes dolgozni
• ebédszünetekben a teraszon
• hétvégékén, amikor épp nem volt semmi program.

És minden egyes alkalommal lefotóztam, épp hol tartok.

 

A minta eredetileg 107 öltés széles és 110 öltés magas, de a hímzőanyagom szövése nem teljesen szabályos, így a kész méret, a 20,5x20,5 cm-es négyzet 107x105 öltéssel jött ki.
A minta nyomtatásakor az egyik negyed kicsit nagyobb méretben nyomtatódott. Szemmel nem észrevehető, de bizonyos sorok már elcsúsznak egymás mellett, és a színjelölő szimbólumokat ott nehezebben lehetett olvasni. Emiatt ez az első hímzésem, amit nem középen kezdtem el. 

Miközben a színeket válogattam, lekerültek a falról a mini tornyok, és az egyikről kiderült, hogy évek óta félkészen lóg a falon. Az ablakok fehér elválasztói hiányoztak a képről. Ezt most pótoltam, úgyhogy azért mégiscsak befejeztem egy félkész valamit ebben az 50 napban is.

Már csak keretet kell hozzá találni. Az Ikea a Ribba sorozatot ugyanis kivezeti - a mini tornyok ilyenekben vannak - , az ehhez szükséges 30x30cm-es keretekből pedig nem túl nagy a választék.

2670 Ft

Ennyit kaptunk vissza 2020-ban a boltokban.  Avagy ennyivel fizettünk volna többet, ha nem reklamálunk.

 Még nászajándékba kaptunk ajándékutalványokat, amelyekkel bevásárolni jártunk. Viszonylag nagyobb címletek voltak a mi két személyes háztartásunkhoz, így ahogy haladtunk a boltban, és pakoltuk a kosarat, egy papírra jegyeztük, hol is tartunk, mennyit fogunk fizetni. Akkor kezdtük, és azóta is mindig átnézzük a blokkokat fizetés után. 

Mert valami mégsem akciós, vagy csak a cédula szerint, vagy két vonalkód van rajta, vagy nem annyiért húzza a gép, mint a kiírt ár. Szóval sokféle verzió lehet. És a kezelése is más: vagy visszakapjuk azt a 10–30 Ft-ot, ami az árkülönbség; vagy visszaadják a teljes árat, mi pedig otthagyjuk a terméket, mégsem vesszük meg.

A kedvenc sztorink még régről az, amikor egy negyed guriga sajtot vettünk, és úgy kellett győzködni az ügyfélszolgálatot, hogy a kezünkben lévő, kb. 75 dkg-os sajt nem 4 kg-os, ahogy a blokkon szerepel.

Hogy ez a 2670 Ft, ami kb. egy év alatt gyűlt össze, sok vagy kevés, mindenkinek a pénztárcájától függ. Nálunk egy közepesnél kicsit nagyobb bevásárlás összege, de kb. ennyibe kerül

• 13 l tej vagy
  
• majdnem 7 kg kenyér vagy
  
• majdnem 8 kg alma vagy
• 5 l olaj vagy
  
• 1 kg felvágott vagy
• 1 kg sajt és a lista még folytatható lenne.
  

Szóval számít. 

2020

 2020 nem volt egy szokványos év, annak indult, de nem lett az. Voltak benne nagy krízisek, de nagy örömök is.

Idén először:

• fontam fonalat: kéziorsón és használtam rokkát, festettem gyapjút ételfestékkel
• dolgoztunk otthonról hónapokig (de csak tavasszal, ősszel bejártunk minden nap)
• hónapokig nem hagytuk el a kerületet
• főztem gulyáslevest és készítettem csipetkét
• használtam okostelefont rendszeresen, de még sim nélkül: fényképezésre, térképnek, hangoskönyv- és zenehallgatásra 
• hónapokig nem voltunk múzeumban
  
• vettem részt dartsversenyen
  és lettem második :-)
  
• vágtam 5 cm-nél többet a hajamból 
• lettem doktorné (bár hivatalosan se -né, se doktor, de Susan mindig így szólítja Mrs. Blythe-ot: doktorné, kedves)
  
• műtötték anyukámat
  
• bicikliztem az Őrségben
• voltam:
  Csömörön
  Körmenden
  Lentiben
  a kiscelli altemplomban
  Törökszentmiklóson
  akadémiai üdülőben
  akadémiai székfoglalón
  egyszer offline, majd sokszor online molyos kézimunkaklubon
  
• ha én nem is, de a telefonom volt Szlovéniában
• újítottunk fel lakást: választottunk csempét, járólapot stb., vettünk biciklis csempét és raktam ki világítótornyot mozaikcsempéből
  
• nemezeltem egész napokon keresztül, és lett selyem-nemez sálam, nemez táskám
• repedt ki a kezem 
• volt a férjem munkanélküli
  
• lomtalanítottunk növényt
• kaptam pénzt kézműves foglalkozásért és írásomért
  
• nem vettem BKV-bérletet és egész decemberben bicikliztem
• adtam postára 2 kg zoknit
  
• végig vonattal otthonról hazajöttem: Gödöllőről Angyalföldre
• sétáltam haza egy gurulós bőrönddel a Kiscelli Múzeumból
  
• voltam egy héten belül két temetésen, mindezt karácsony előtt egy héttel 
• egy húsvéti törvény miatt a férjem, majd egy őszi törvény miatt én is nyilatkoztam, hogy szeretnék-e továbbiakban ugyanott, de már nem közalkalmazottként dolgozni
  

Boldogságmorzsák

2020. január

• sikeres védés és védésszervezés
  
• kávézás a Dunaparkban

2020. február

• Mátrafüred
• halasztott libaebéd
• ajándék forró csoki
• saját medence
• 3 nap: eső - hó - napsütés
• felsétálni a Kékesre (térkép nélkül)
  
• Mátra Múzeum
  
• gyöngyösi torony
  
• Derkó2020
• akadémiai székfoglalón sütizni 

2020. március

• kézműves foglalkozást vezetni
• felrohanni a Kiscellibe és megnézni a kiállítást 
• saját fonású-festésű fonalból horgolni
• Somogyi-nap a Hagyományok Házában
• befejezett karádi hímzés
• csigalépcső
• pizzarendelés
• hogy van otthon egy csomó minden, tele a kamra
• korábban hazavitt munkahelyi gép

2020. április

• Esterházy-gulyás
• hogy van teraszunk
• otthoni munkaállomás - sok világítótoronnyal
• befejezett hímzett zsák

 2020. május

• fonalfestés, -fonás, -gombolyítás
• karanténban csokit nyerni
• műhelypumpa = motringoló
• befejezett nagy hímzés = 1 karantén = 1 torony
  

2020. június

• esti fagyizás a kertben
• megemelt asztal a munkaállomásnál
• katalógusszekrény
• karanténban rejtvényt nyerni
• Mosoly-lak apartman
• hímzést befejezni
• a fogkefék drámája
• Mircivel meggyezni az udvaron
  

2020. július

• dartsverseny
• elnyúlt macska a padon
  
• Ákos utca
• dunakeszi Tőzeg-tavak partján ücsörögni
• kitekerni Kistarcsára
• toronytetkó a pusztában

2020. augusztus

• Óbudai Kultéj
• padlizsánkrémet kapni
• tornyos neszesszert alkotni
• ismerőssel találkozni
  
• ajándékcsomagot nyerni :-)
  
• Őrség
• nyitott templom Szalafőn
  
• macskatévé
• tető a skanzenben
• könyvtár Lentiben
• menedék eső idején
• világítótornyos dekor a gyerekkönyvtárban
• kiállításmegnyitós sütizés Körmenden
  
• sütis-kiállításmegnyitós-alkotós szülinap bringás nyaralás után

2020. szeptember

• Nyárvarázs
• kertvárosi kincskeresés
• Folkudvaron és Nyitott Műhelyben alkotni
• Rózsa Nap a Gül Baba türbénél
• baklava, aseri, szendvicsek....
• újabb világítótornyos henna

2020. október

• nemezelni teljes napokat
• múzeumozni a Műcsarnokban és a Szépművészetiben - bár maszkban
  
• hogy van két szobánk
• táborozás
• hogy lett fűtésünk
• áruháznyitás világítótornyos hennával és rántott hússal
• csokibingó

2020. november

• toronycsempe
• Klári :-)

2020. december

• szilveszteri hamburgervacsora 

Kézműves dolgokról most nem készítek összefoglaló bejegyzést, hanem majd az adott időszakhoz kapcsolódva teszem közzé őket.