2020. december 9., szerda

Bordó-barna sál

Többször nekiálltam már elhasználni az otthoni fonalkészletet, az egyik fellángolás során a bögrepulcsi mintája alapján horgoltam egy sálat. Kétféle fonalat fogtam össze hozzá: a bögrepulcsi bordó árnyalatához egy barnát. Azután elfogyott a barna, de a sál rövid maradt.

Kerestem hozzá selymes, barna fonalat a készletből, megkerestem a közepét, ahová jelölést kötöttem, majd két gombóccá tekertem.
Az újrakezdéskor, 2020. okt. 24-én:

Első változat: egy kuckózós vasárnap eredménye, miután mindkét végére horgoltam még 3-3 sort. Aztán a fonalam elfogyott, de a sál még mindig túl rövid volt.

Újra feltúrtam a maradék fonalakat, találtam egy kicsit világosabb barnát és egy lilás mohairt. A két szálat összefogva túl merev és vastag lett, csak a barna a 3,5-es tűvel túl szoros, végül az 5-ös tűvel csak barnából horgoltam, 12-12 sort.

A horgolás legnehezebb része (a sok bontás és  újrakezdések miatti tűváltások mellett) a fonal két részre osztása volt. Előbb letekertem a teljes gombolyagot, hogy meglegyen mindkét fonalvégem. Majd dupla szállal új gombolyagot tekertem, hogy bejelölhessem a közepét. Végül két egyforma gombolyagot tekertem a folyamatosan összegabalyodó fonalhalmazból. Ezt csak úgy sikerült, hogy Férj segített, és párhuzamosan tekertük mindkét gombolyagot, és közben sokat-sokat tekertük ki az összetekeredéseket.

A teljes sál végül 150 cm hosszú és 18 cm széles lett, a 12+3+48+3+12 sor elosztásban. A színváltások látszanak, de nem feltűnő, épp csak egy kis játékosságot visz bele. 

Ha már korábban is szerepelt benne konkrét dátum: a teljes horgolással és a szálak eldolgozásával 2020. november 16-án lettem kész.

2020. november 16., hétfő

Levendulakosár

Kaptam egy köteg levendulát, aminek nagyon örültem. Lemorzsoltam, és levendulazsákok lesznek belőle.  De ahogy morzsoltam, hosszú volt a szára, viszonylag nagy köteg is lett belőle, sajnáltam volna csak úgy kidobni. 

Fogtam hát a szárakat, vízbe áztattam, kb. ujjnyi vastag kötegekbe rendeztem, és spárgával összekötve, spirálisan összevarrtam.  


Lett egy kis kosarunk, ami még levendulaillatú is. 

Vizesen nagyon erős, és merev volt a fala, ahogy száradt, kissé meglazult, de még mindig van tartása, kisebb dolgokat lehet tárolni benne. 

Ezen a képen látszanak a méretei, az arányai, nagyjából akkora lett, mint a fonott fedeles kosárkészlet középső eleme.

2020. november 4., szerda

Nemezelt sün és színes nemezgolyók

Idén elmaradt a Mesterségek Ünnepe, az eseményt azonban a Hagyományok Háza megpróbálta pótolni. A Corvin téren minden kedden és csütörtökön népzenével és kézműves foglalkozásokkal készültek a szervezők augusztus végétől szeptember elejéig. Festettünk mézeskalácsot, fontam bőr karkötőt és nemezeltem. 

Szeptember elsején nemezgolyókat lehetett készíteni, és abból kulcstartót varrni. A foglalkozást Dobinszki Csilla vezette, akivel már korábban is nemezeltem együtt. Vele készült a süni 2018-ban, és történetéről itt írtam: https://kreativsagok.blogspot.com/2018/12/a-suni-es-az-angyal.html
A kulcstartó mellett további golyók is készültek, amelyeket csatra varrtam, és egy új kedvenc hajbavaló lett belőle, ami szerencsére a nemez puhasága miatt még a biciklis sisakkal is kompatibilis.


 Csilla kedves, figyelmes, segítőkész és érthetően magyaráz. így amikor szembejött egy hosszabb nemeztanfolyam, amit ő vezetett, jelentkeztem. Így voltam először Törökszentmiklóson. De ez már egy másik bejegyzés története.

A könyvet pedig éppen akkor olvastam, amikor a nemezgolyók készültek, és közben szóba került a sün nemezelése és a kötet is, amit csak ajánlani tudok.

2020. október 24., szombat

Gyapjúnap és sál

A fonó kurzus után nagyon vártam a Gyapjúnapot Csillaghegyen. Rengeteg jót és sokat meséltek róla, több különböző forrásból. Aztán szombaton (egy hete) elmentem a rendhagyó és maszkos alkalomra, ahol gyönyörű, kézzel festett és kézzel font, egyedi és megismételhetetlen fonalakat láttam, de nagyon-nagyon drágán. Úgyhogy elhatározásra jutottam: akkor vehetek ilyen fonalat, ha 

  • lesz konkrét tervem, hogy mire fogom használni (elég annyi, hogy szeretnék egy pulcsit vagy kardigánt)
    • legyen annyira konkrét, hogy tudjam, mennyi anyag kell hozzá
  • megtanulok (újra) kötni (a kötéshez kevesebb fonal is elég, mint a horgoláshoz)

De előtte:

  1. elhasználom az otthoni maradék mindenféle fonalat, amit még turikban vettem: fél-egy gombócok, címke nélkül
  2. megfonom (vagy elnemezelem) az otthon lévő gyapjút
  3. elhasználom a saját festésű és fonású gyapjúfonalaimat.

Az egyes pont jegyében a héten befejeztem egy félkész sálamat. 

 Februárban a moly.hu oldalon szerveződött egy kézimunkaklub, erre kerestem valami olyan projektet, amit hétköznap este, munka után látok, és lehet közben beszélgetni, azaz nem kell sokat gondolkozni rajta és számolni közben. Egy sima hálós sál alapját vittem, ami 3 láncszemekből és kétráhajtásos pálcákból épül fel. Akkor elkezdtem, erre tökéletes volt, így ez maradt a hordozós-beszélgetős-elvihető projektem. Aztán jött a vírus és a korlátozások: a kézimunkaklub az első alkalom óta szünetel, a horgolás félbemaradt.

Aztán szerveződött egy online kézimunkaklub - szintén a molyon, ezen befejeztem a sál alapját, azaz elfogyott az a szűk gombóc kék fonal, aminek 2 szálából készült. Félreraktam, állt. hogy mit is kezdek vele.

Jött a Gyapjúnap és az elhatározás, így tenyérnyi méretű kis gombócokból virágokat és leveleket horgoltam a két végére. A kupac csökkent, a maradékok szintén, de lett egy hippi sálam.

Közben volt egy olyan pont, amikor a sálat rövidnek találtam, de az egyik oldalán már ott voltak a virágok, az összefogott két árnyalat círmossága már túl sok volt, de az online alkalmon a lányok meggyőztek, hogy elég hosszú lesz így is, nem kell hozzá több, inkább legyen több és hosszabb virág a végén.

2020. október 22., csütörtök

Nemezelt tulipán fülbevaló

Van egy rózsaszín tulipán fülbevalóm, amit nemezeltem. Épp ez volt rajtam, amikor a dicséret után az is szóba került, hogy én készítettem. Így készült egy hasonló: dióra nemezelve és virágkötöző zöld dróttal rögzítve a fülbevaló-alaphoz.

Ma átadtam, és kapok érte egy doboz teát.

2020. október 1., csütörtök

Véletlen vegán, lisztmentes, tojásmentes süti


Az egész ott kezdődött, hogy anyukámtól kaptunk nyári almákat. Ez jó, de ezek még nagyon kicsik is voltak, meg kissé még éretlenek, így megenni annyira nem volt kedvünk. Valamit viszont kezdeni kellett velük, mert romlásnak indultak. Legyen süti, valami kekszféle! Ami aztán olyan finom lett, hogy többször is készült. A képen a legfinomabb, a mákos verzió. Pontos recept nincs, mert csak dobáltam bele mindenfélét, ami épp volt otthon.

Hozzávalók:

  • reszelt alma - hiszen ebből indult az egész
  • fél kocka margarin (12,5 dkg)
  • száraz hozzávalók:
    • búzadara
    • búzakorpa
    • búzacsíra
    • mák egészben, darálatlan
    • kókuszreszelék
    • zabpehely
    • cukor  vagy egyéb édesítőszer
    • liszt - bár ebben az nem is volt
  • fűszerek: fahéj, gyömbér - ebben épp egyik sincs, csak a mákmentes verziókba került belőle

Aztán mindezekből nagyjából formázható tésztát gyúrunk, alufóliával bélelt tepsibe halmozzuk és tűpróbáig sütjük. (Én félidőben megfordítottam, fejre állítottam őket, mert az aljuk, már nagyon pirult.)

Frissítés: 2020. okt. 16.
A joghurtos verzió

  • bő egy pohár joghurt, ami maradt a vödör alján
  • búzadara, zabpehely, kókuszreszelék, mák
  • olaj
  • cukor

2020. szeptember 1., kedd

Megszámlálhatatlanul sok

... keresztszemes hímzésminta található a neten. Ha csak az otthon felhalmozott készleteket nézem, akkor is bőven ellennék nyugdíjas koromig, ha semmi mást nem készítenék, akkor is. Mégis terveztem egy újat.
Levendulásat, mert bár abból is sok van, de egyszerűbb volt rajzolni egy keskeny és hosszú mintát a megfelelő méretben, mint keresni.
A keskeny hullámvonal mindössze 7 öltés széles, és osztatlan hímzőfonal egy szálával készült, de a csokor is csak 8 öltés széles.
A keresztszemes hímzővásznamat méterben vettem, abból szoktam levágni a megfelelő méretű alapot az éppen aktuális hímzéshez. De mindig kimarad egy kis darab. A kupaccsökkentés és az otthoni alapanyagok elhasználása jegyében elhatároztam, hogy ezekre mintát hímzek, majd a kis cafatokat belevarrom egy-egy neszesszerbe.

2020. július 31., péntek

Utazás

Műanyagmentes Július 4., utolsó bejegyzése,  avagy folytatás.

Évekig napi szinten ingáztam: egyetem alatt a fővárosba be, majd egy idő után a fővárosból ki. Jártam HÉV-vel, vonattal, néha busszal. Főleg a vonat miatt megtanultam, hogy egy fél órásra tervezett úthoz is kell egy fél napi hideg élelem, és egy könyv. Szóval a fél literes palack és a szendvics alapfelszerelés volt nálam mindig is.
Nyaranta gyakran biciklizünk Férjjel, és azóta már a műanyag kanál is alapfelszerelés lett a táskánkban. A nyári melegben ugyanis szívesen ettünk volna joghurtot, kefirt. Ehhez pedig kell a kanál.
Így nem jelentett nagy változást az az ajánlás, hogy vigyek magammal előre csomagolt szendvicset, palackban vizet és evőeszközt, azért hogy ne vegyek feleslegesen csomagolt, felesleges műanyagot és felesleges szemetet jelentő ételt-italt útközben. 
A vírushelyzetben ennek a fontossága is megnőtt, hiszen az előre becsomagolt, saját készítésű szendvicsemről tudom, hogyan készült, és meg is tudom úgy enni, hogy az biztonságos legyen.
A szendvicscsomagolás egy több lépcsős utat járt be nálunk.
  • Gyerekkoromban alufóliába csomagolt szendvicseket kaptam, azután ennek vízpazarló előállítása miatt áttértem a 
  • folpackra, zsugorfóliára. Ezt nem annyira szerettem, nehezen boldogultam vele, így jött a 
  • szalvéta. Ezt meg nem minden szendvics szerette, néha beleragadt ez-az, vagy csak délutánra kiszáradt benne a kenyér. Az első műanyagmentes piknikünk után váltottunk a 
  • műanyag dobozba csomagolt szendvicsekre. Az otthon lévő, tartós műanyagból készült, amúgy ételhordó dobozainkban kezdtük hordani a szendvicseket. Jó volt, kényelmes, egyben és frissen tartotta, sőt a doboz még tálcaként is funkcionált, amikor megettük. Csak üresen is akkora helyet foglalt, mint tele.
Itt jött képbe a varrógép: szendvicscsomagolókat varrtam. Férjnek az összehajtható, konyharuhából készült változat, nekem a tasak jött be jobban. Azóta ezeket használjuk. Mivel belülre a csomagolt kenyerek zacskóiból vasalt réteg kerül, letörölhető a felülete, sőt mosógépben is mosható.
A képen mellette evőeszköztartók vannak - ezek is szintén nejlonnal béleltek, néha a rendes evőeszközkészletünk darabjai, néha egyszer használatosnak kikiáltott műanyag evőeszközök vannak benne.
Részletesebben a tárolók elkészítéséről itt írtam: https://kreativsagok.blogspot.com/2018/09/a-muanyagmentes-eletmod-fele.html

 Ez a Műanyagmentes Július tematikus bejegyzései közül az utolsó. Kissé szimbolikus is, hogy az utazással fejezem be, mert a műanyagok csökkentése tényleg egy új és izgalmas utazás lehet. Új dolgok felfedezése, új élmények, kalandok, akár ezek használata, akár egy konkrét út a csomagolásmentes boltba, vagy a piacra.
Remélem, sikerült pár ötletet adnom, és a lényeg: egy kis lépés, egy kis változás is változás!

2020. július 27., hétfő

Világítótornyos sütipecsét

Hosszú ideje áll a szekrényben a világítótornyos sütipecsét, most végre kipróbáltam. Kézműves kirakodóvásáron vettem, ahol nagyon megörültem, hogy van belőle a kedvenc motívumommal is.

Kipróbálására a molyos könyvsüti nap adott alkalmat, ami igazából szombaton volt. Mivel a szombatunk kissé zsúfolt volt, a tésztát már előző este begyúrtam, szombaton sütöttem, vasárnap fotóztam, hétfőn közzé is teszem. Bolti alapporból sütöttem, így a süti egy nagy kísérlet volt. Szerencsére, ha elég vékonyra nyújtottam a linzerszerű tésztát, és a mintát csak a tepsiben nyomtam bele, akkor egész jól látszik rajta a torony. Volt olyan tervem, hogy a pecséteket, nem lisztbe, hanem kakaóporba nyomom bele, hogy jobban látszódjon a minta, de ez végül elmaradt, Majd a következőnél! Mert finom lett, és kedvet kaptam a többi pecsétem kipróbálásához is. Mert van még: az egyiket fából faragtam, a másikat agyagból készítettem, a harmadikat pedig kaptam.
Még van belőle pár, kissé túl édes, de finom lett, és Férj, akinek készült már bármelyiket megeheti. (A fotózásig a szebbeket félretettem.)
A könyvet pedig a sütikészítés napjaiban olvastam, és folyamatosan mindenféle kenyeret készít benne a főszereplő, aki a kötet végén egy világítótoronyba költözik :-)

És ha már a Műanyagmentes Július utolsó hetén teszem közzé, mi benne a műanyagmentes?
  • az alapport a kedvenc boltunkban vettük - van a közelünkben egy hely, amely a közeli minőségmegőrzési idejű termékek forgalmazására szakosodott. Még jó, fogyasztható, de akkora mennyiség van még belőle, hogy rendesen nem biztos, hogy elfogyna. Vagy akkor már épp senki sem venné meg. Így szoktunk aznap lejáró joghurtokat 10 forintért, vagy szaloncukrot júliusban venni. Mi ezzel küzdünk a kukába kerülő élelmiszerek ellen. Így nem vesz kárba a hatalmas energia és erőforrás, amely ezen élelmiszerek gyártásához kellett. Ez a mi mini élelmiszerbankunk.
  • itthon sütöttem, így a finom nasshoz nem szükséges a felesleges csomagolás, csomagolásmentesen elkészíthető és szállítható, jó alternatívája lehet az egyenként csomagolt csoki- és müzliszeleteknek
  • nem sütőpapíron, hanem a meglévő, nagyobb szilikon formáim alján sütöttem - ezt csak mosogatni kellett

2020. július 20., hétfő

A konyhai hulladék csökkentése

Műanyagmentes Július 3. bejegyzése,  avagy élet egy csigával.

Kertes házban nőttem fel, természetes volt, hogy a mindenféle pucolmányt, zöldséghéjakat a kert egyik sarkában gyűjtjük. Nem volt az szabályos komposzt, csak egy kupac, ahová a konyhai hulladékot hordtuk, és amit tavasszal széthordtunk a kertben. Mert működött. Nem forgattuk át, nem fedtük be mindig földdel, de a természet végezte a dolgát.
Házasság után lakásba költöztem, majd fél évvel később örökbe fogadtuk az első csigánkat. Óriás afrikai szárazföldi csiga volt, akit mindenféle zöldségmaradékkal etettünk. Ha almát ettünk, övé volt a csuma, ha a töltött padlizsánt vagy cukkinit készítettem, övé volt a zöldségek vége, de ő ette meg a paprikák magházát, a sárgarépák zöld végét, a karalábéleveleket, és mindenféle friss zöldség és gyümölcsvéget. Nem volt finnyás, sőt, ha kissé hibásat kapott, azt még jobban szerette is. Nem ezért tartottuk, de igazából akkor vettem észre, hogy a csiga a konyhai zöldhulladék csökkentésében is működik és hasznos, amikor 10 év után elpusztult az első csigánk. Hirtelen megnőtt a komposzt mennyisége.
Ő a második csigánk, amint épp a vázába rakott virág alsó leveleit rágcsálja
Achátcsiga tartásához nem kell sok minden: egy terrárium, virágföld, szépiacsont, spricnis viráglocsoló, és természetesen a csiga. Csiga állatkereskedésekben is kapható, de mivel hímnős, ha valakinek egynél több csigája van, hamarosan tetemes szaporulattal néz szembe, így lehet találni ingyen elhozható csigákat is.  Nem hangos, lehet tőle nyaralni menni, azaz ott lehet hagyni felügyelet nélkül napokra, neki akkor száraz évszak lesz, és befalazza magát.

Sokáig nagyon büszke voltam a társasházunkra, mert a belső udvaron volt egy komposzt. Sajnos csak volt, ugyanis az elszaporodó patkányok miatt megszüntették. És állítólag büdös volt, jöttek rá a legyek. És használni sem lehet, mert amikor a gondnok ebből vett ki földet, akkor sokkal több gyom volt a kiskertjében... Szóval kezelés és szabályozás helyett az udvari komposzt megszűnt, a kihúzott gyomokkal, levágott fűvel és ágakkal pedig a kommunális kukát rakják tele azóta.
De mi nem, ugyanis karácsonyra 10 doboz trágyagilisztát kaptam :-) És örültem neki, mert azóta van gilisztakomposztunk. Egy műanyag vödörben laknak, és ők pusztítják el a nagyobb mennyiségű konyhai zöldhulladékunkat. Nem büdös, nem koszos és működik.
Tavasszal, a karantén idején újabb csökkentési módba kezdtem: újra elültetem a zöldségeket. A petrezselyem zöld végét, a póré- és újhagyma gyökeres végét, a salátatorzsát nem az új csigánk, nem is a giliszták kapják, hanem egy virágcserépnyi föld. Pár héttel később pedig ehetjük a saját termelésű hagymát, salátát, petrezselyemzöldet. Az így kinőtt növények kisebbre nőnek, maximum fele-harmada akkorák, mint a bolti társaik, de ez az ízükön nem változtat.
Szóval lakásban is van lehetőség csökkenteni a kommunális kukába és így égetésre kerülő hulladék mennyiségét.

2020. július 13., hétfő

Horgolt szappanzsák


Műanyagmentes Július 2. bejegyzése,  avagy kísérletezés a szilárd samponnal.
A fürdőszobai flakonok csökkentése azzal kezdődött, hogy felszámoltam a külön férfi és női tusfürdőket. Ha a nyaraláskor tudjuk ugyanazt használni, akkor egész évben választhatok egy semleges illatú flakont, így üresebb lett a kád széle.
Amivel pedig a felhasznált kemikáliákat csökkentettük: pumpás adagolóban áll a kád szélén a tusfürdő. Így nem ömlik a kezünkre a fél flakon, és mivel nagyobb kiszerelésben veszem, a kisebb flakont használni is kényelmesebb.
A következő a kézmosó szappanok folyékonyról szilárdra váltása volt. Ez sajnos csak kevéssé volt sikeres, mert a szappanok vagy szárították a kezünket, vagy állandóan eldugult a lefolyó a lerakódott bőrtápláló zsíroktól és olajoktól.
Most a szilárd samponnal kísérletezem. Pont a karantén második hajmosására fogyott el az addig használt flakonos samponom. Már korábban beszereztem a szilárd sampont, amit műanyagmentesen kartonpapírba csomagoltak, de valamiben tárolni kellene vizesen is. Horgoltam neki egy lyukacsos zsákot.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy abban majd milyen jól felhabzik a szilárd sampon, majd könnyebb lesz használni. Fel is habzott, de a fonal magába szívta a habot, sőt még a vizes hajszálaim is rátekeredtek Fúj! Szóval azóta csak ebben tárolom két használat között, felakasztva a szilárd samponomat. Arra viszont tökéletes.

A zsákot maradék színátmenetes zoknifonalból horgoltam, minta nélkül. 2 láncszemek és egyráhajtásos pálcák sorából áll, amelyeket a 2. sortól körbe-körbe, spirálisan horgoltam. (Először téglalapot hajtottam félbe, de ott még össze kellett horgolni a széleket, és több eldolgozandó fonalvég keletkezett.)
Az összehúzója két zsinór sima láncszemekből, belefűzve a hálószemekbe.

A minta:

láncszem
egyráhajtásos pálca = erp

  1. sor: láncszemek 3-mal osztható számban, minden 3. láncszembe szemjelölő/biztosítótű, jelölt szemmel fejezzük be, majd a sor végén 2 láncszem sormagasítás
  2. sor, forduló: 2 láncszemmel indítunk, majd az előző sor utolsó jelölt láncszemébe öltjük az egyráhajtásos pálcát, 2 láncszem, majd szintén az utolsó jelölt láncszembe megy még egy erp
    2. sor, egyenes: * 2 láncszem, 1 erp a következő jelölt szembe * - ismétlés, ameddig szükséges
    2. sor vége, forduló: a kezdő láncszemsorunk legelső szemébe megint 3 erp-t öltünk
  3. sor: haladunk tovább, a kezdő láncszemsorunk másik oldalán, szintén a jelölt szemekbe, de a másik oldalról,  * 2 láncszem, 1 erp a következő jelölt szembe * - ismétlés, ameddig szükséges, a sor végén csak megyünk tovább, már nem szaporítunk
  4. és további sorok: csak haladunk körbe-körbe: * 2 láncszem, 1 erp az előző sor erp-je főlé * - ismétlés, ameddig szükséges
  5. , azaz utolsó sor: ha elértük a kellő magasságot, a zsák keskenyebb oldalán elkezdünk egyre alacsonyabb pálcákat ölteni, azaz erp helyett félpálca (áthúz, ráhajt, lehurkol), a következő erp helyett pedig már csak áthúzzuk és lehurkoljuk, így egyre alacsonyabbak lesznek a szemek, szépen fokozatosan tudjuk lezárni, majd eldolgozni. 
Sima láncszemekből megfelelő hosszúságú zsinórt horgolunk, ezt fölé-alá rendszerben a zsák négyzeteibe fűzzük, majd a végeit összecsomózzuk. Ezzel tudjuk felakasztani is.
FIGYELEM: kétfélét árulnak! Van a szilárd sampon, ami ugyanaz, csak a szappan formájú sampont kell felhabosítani, és azzal hajat mosni, utána nem szükséges plusz öblítés. És van a samponszappan, ami után ecetes, citromleves öblítés szükséges.

2020. július 7., kedd

Régens hímzés - második felvonás második szín



A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehetett teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:
A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
Ebben a körben viszont két kézimunkát is készítettem.
Az első: Győr megyei párnaminta főmotívuma
A második: ez, amiről ebben a bejegyzésben írok.
De miért is lett kettő? Az elsőt kissé csalásnak éreztem, mert még az előző kör első szakaszában kezdtem el, és bár csak kevés volt belőle készen, és csak abban az időszakban hímeztem, de akkor is. 

Másodiknak egy régóta várólistás hímzést, az 1995-ös BBC-féle Büszkeség és balítélet minisorozat főcímében szereplő mintát készítettem el.
A nagymamám régi készletéből, osztott hímzők két szálával, sima lepedővászonra készült, főleg sima tűző- és laposöltésekkel. A virágokban kicsit kísérleteztem tűfestés-szerű öltésekkel és csomókkal is.

A régi fonalkészletből adódik, hogy nem volt barnászöld vagy halványzöld árnyalatom, így néhol eltértem az eredeti minta színeitől.
A minta, ami alapján előbb fekete-fehér vázlatot, majd színes tervet készítettem:

A vászonra úgy vittem át, hogy a grafitrajz fő ágait erős, 8 B-s ceruzával áthúztam, ez átlátszott a vásznon is, így át tudtam rajzolni. A fő vonalak megvoltak, aztán a kisebb elemeket halványan felvázoltam, és mindig csak azt rajzoltam pontosabban, amelyik éppen következett.
2010-ben jártunk Manchesterben, ahol az első élményem a reptéren éjszakázás és hosszú buszozás után ez volt: Pemberley! A buszpályaudvaron ugyanis az első dolog, amit megláttam, egy hirdetés volt Lyme Parkról, amelyet az 1995-ös minisorozatban Darcy kastélyának külső jeleneteihez használtak. Megkerestük hát, sétáltunk a parkban, a lépcsőkön, jártunk a belső udvaron, néztünk ki az ablakból a tóra. Ez a poháralátét onnan van, és azóta emlékeztet minket az egyik kedvenc nyaralásunkra.

Az akkori világítótornyos kalandjainkról írtam a blogban, összefoglalót itt, a többi bejegyzés pedig a világítótorony_külföld címke alatt, 2010 márciusában, áprilisában olvasható.


A hímzésből eredetileg kis szütyőt terveztem varrni, de elbizonytalanodtam, így végső formára és hasznosításra még vár.

És bár nem a Műanyagmentes Júliusban készült, mivel most teszem közzé, leírom, hogyan kapcsolódik a hulladékcsökkentéshez akár egy kézimunka is:
  • a mintaterveket használt papír üres oldalára rajzoltam
  • régi, már nem használt lepedőre hímeztem
  • nagymamám régi, maradék hímzőfonalait használtam
  • nem vettem hozzá hímzőfonalakat, akkor sem, ha hiányzó árnyalatokról volt szó, hanem átalakítottam a mintát, pótoltam másikkal.

2020. július 6., hétfő

Elvarrom a ruhatáram

Avagy Műanyagmentes Július és Zero waste egész évben.

Az utóbbi időben kissé inverz módon kezelem a ruháimat. Ahelyett, hogy anyagokat vennék, amelyekből új ruhadarabokat varrok magamnak, fogom a meglévő ruháimat és azokat anyagként felhasználva varrok valamit. Így alakult, hogy a régi pólókból zsákokat,
 
vagy neszesszereket,


a régi nadrágokból
varrtam.

Erről jutott eszembe, hogy akár másnak, a te kedvenc, de már elkopott pólódból is szívesen varrok valamilyen hasznos tárolót. Vagy a blúzodból, aminek a fazonja már nem az igazi, de olyan motívumok vannak rajta, amik nagyon tetszenek, és a zsebkendőket szívesen tartanád egy olyan tárolóban, amin ez a minta szerepel.
Lehet belőle bármilyen hasznosság:
  • párnahuzat
  • táska
  • neszesszer
  • tárolózsák
  • textilzsák
  • bevásátlózsák
  • ajándéktasak 
  • tolltartó
  • szendvicscsomagoló
  • evőeszköztartó
  • könyvtasak
  • meg ami még eszedbe jut. 
Ha tetszik az ötlet, írj a kreativsagokblog[kukac]gmail.com-ra és kitaláljuk, megegyezünk.

2020. július 1., szerda

Műanyagmentes Július

A kép forrása: Zöldbolt Facebook oldala, 2017. júl. 12-ei bejegyzés
https://www.facebook.com/zoldbolt.hu/photos/a.164591053553296/1625016447510742/?type=3&theater
 Avagy a mozgalom, amely próbál rámutatni, hogy mindenhol és mindenkit körbevesz az egyszer használatos műanyag. Nem a műanyaggal van a baj, hanem inkább azzal, hogy olyan dolgokat is ebből a rendkívül tartós anyagból készítenek, ebbe csomagolnak, amelyeket csak pár percig használunk. Nejlonzacskóba tesszük a zöldséget, gyümölcsöt a boltban, hogy elvigyük a mérlegig, pénztárig, aztán a nejlonzacskót egy műanyag szatyorba, hogy hazavigyük. Vagy műanyag pohárból isszuk a műanyagba csomagolt üdítőt, amihez műanyag tányérból, műanyag evőeszközzel esszük a süteményt, aminek oldalán műanyag fólia van. Vagy nem használunk evőeszközt, csak műanyag zacskóba csomagolt kekszet eszünk.
A vírus egy kicsit megkavarta a dolgokat, előtérbe került a biztonság. A saját zacskók, edények, poharak sajnos nem mindig és mindenhol voltak használhatók. De a műanyagon az a felület, amin a vírusok az egyik legtovább életben maradnak.
Szóval nem a műanyaggal van a baj, hanem a műanyagból készült, de csak egyszer használatos és amúgy remekül kiváltható eszközökkel.
A témához kapcsolódva igyekszem minden hétfő hozni valami ehhez kapcsolatos bejegyzést.
Sok-sok lista és ötlet olvasható ezzel kapcsolatban, pro és kontra érvek, ezekbe nem szeretnék beszállni, csak megmutatni pár dolgot, amik nálunk működnek.
A mozgalom lényege, hogy felhívja a figyelmet.
Fontos azonban, hogy
  • Kezd kicsiben!
    nem szükséges drasztikusan változtatni, egy kis változtatás élhető, és az is számít. Minden lépés, lépés, idővel pedig egyre több elemet tudunk beépíteni a mindennapjainkba. 
  • Ne vásárolj be zero waste és zöld eszközökből!
    alapvetően használd amid van, és amíg tudod. Ha műanyag, műanyag. De ha nem használod tovább, csak szemét lesz belőle, és pont az akarjuk elkerülni.
  • Használd amid van!


2020. június 24., szerda

One pot pasta

Évekkel ezelőtt futottam bele ezekbe a receptekbe, lelkesen olvastam őket, de eddig csak ott volt a fejemben egy hátsó zugban, kipróbálni csak most próbáltam.
Egyszerűen hangzik, és az is: mindenféle tésztaszósz-alapanyagot egy edényben kell megfőzni a tésztával. Remek maradékmentő fogás, kerülhet bele minden, ami épp van, viszont előre nem lehet megfőzni. De ezt nem is érdemes, hiszen kb. 15 perc alatt kész is van.

Az alap 5 főre:
  • 50 dkg száraztészta (mi épp csavartcsővel ettük, de lehet bármi)
    egy zacskó tésztával indítottam, ebből kb. 5 adag lett, szóval legközelebb személyenként 10 dkg tésztával fogok számolni
  • (pirított) darált hús
    nekem mindig van a mélyhűtőben készre pirított fűszermentes darált hús, kb. 10 dkg-os adagokban, sok étel készítését megkönnyíti és meggyorsítja 
  • 1 konzerv hámozott paradicsom vagy 1 doboz paradicsompüré
  • 1 zacskó olívabogyó (a kicsi, kb. 10 dkg-os csomag, egy jó nagy marék)
  • 1 kis zacskó mozzarella
  • pirított hagyma - mert ez is egy lusta verzió, lehet sima hagymával is indítani, és azt üvegesre pirítani
  • fűszerek: kevés só és bors, sok-sok bazsalikom és oregánó
Elkészítés:
  1. Tényleg mindent (kivéve a mozzarellát) csak felhalmoztam a fazékban, és készre főztem. Folyadékból kb. annyi volt, hogy éppen ellepte.  Az elején és a végén érdemes intenzívebben kevergetni, hogy a tészta ne ragadjon egybe, majd ne tapadjon le.
  2. A mozzarella csak a legvégén került bele, hogy jobban egyben maradjon.
  3. Tálaláskor mehet bele kockázott nyers paradicsom, sajt reszelve, vagy sajtszeletek apró darabokra tépkedve, de akár egészben is.
Ha nem lett volna előre pirítva a darált húsom, akkor azzal kezdtem volna: egy hagymán megpirítva a húst, és csak utána halmoztam volna.
Folyadékból ment bele minden: a kiöblített paradicsomos edény, az olívabogyók leve (emiatt a sóval óvatosan, alapból sós, én ezen kívül nem is raktam bele), a mozzarella leve, csak ami így kimaradt, az volt víz.Viszont tényleg csak 1 evésnyit szabad egyszerre készíteni belőle, mert amíg megebédeltünk, a maradék tészta az összes folyadékot magába szívta, másnap a melegítés kb. ugyanannyi idő volt, a tészta kissé szétfőtt, és tehettem bele új dolgokat.
További variánsok:
  • tejszín és hal 
  • csak sajt, de az többféle és olívabogyó
  • darált hús és tejszín
Szóval a recept marad, és ha hirtelen kell valami meleg étel, akkor elkészítem - de csak a szükséges mennyiséget.

2020. június 9., kedd

Rögtönzött csicseriborsós egytál

Az egész úgy kezdődött, hogy kinyitottam egy doboz gombakonzervet, amiről kiderült, hogy csicseriborsó. A one-pot-pastába nem raktam bele, de miután egy napot várt a sorára, felhasználtam.
Élt a fejemben egy emlékkép a 2017-es Múzeumok Éjszakájáról, ahol a Centrális Galériában csicseriborsós-mogyorós-fűszeres ételt kóstoltunk. Ez volt az:

A nevére nem emlékeztünk, a netes nyomozás eredményeként a programból csak ennyit tudtunk meg:
"A kiállítás látogatóinak egy kvízt is összeállítottunk, amelynek kitöltői megkóstolhatják a rendkívüli nyitvatartással készülő Fruccola kávézó afgán ételkülönlegességét."
http://www.museum.hu/program/50969/Muzeumok_ejszakaja_2017_-_Blinken_OSA_Archivum_Budapest

Szóval afgán ételkülönlegesség, irány a net, immár csicseriborsós recepteket keresve. Aztán egyiket sem követtem, de finomat főztem.

Hozzávalók (4 személyre):
  • 1 kis konzerv csicseriborsó - hiszen ebből indult az egész
  • 3 közepes méretű krumpli, hámozva, kisebb kockákra vágva
  • 4 nagyobb sárgarépa , hámozva, félkörívekre vágva
  • 1 fej hagyma, hámozva, aprítva
  • 1 konzerv hámozott paradicsom (vagy 1 doboz paradicsompüré)
  • kevés baconkocka
  • napraforgómag, lenmag, szezámmag - földimogyoró nem volt itthon
  • fűszerek: curry vagy indiai fűszerkeverék
Elkészítés:
  1. A baconkockát a 3 literes fazekam aljára tettem, kissé kiolvasztottam, rádobtam a darabolt hagymát, kissé megfonnyasztottam, majd jött a répa és a krumpli. Kicsit ezeket is átpirítottam.
  2. Ráborítottam a hámozott paradicsomot, kiöblítettem az edényét, majd ez is ment a zöldségekre. Leszűrtem a csicseriborsót, majd ez is ment a fazékba. Kb. annyi folyadékot öntöttem rá, hogy majdnem ellepte.
  3. Fűszereztem, beleszórtam a magvakat. (A történelmi hűség kedvéért megemlítem, hogy volt benne kevés bazsalikom és balzsamecet is, de ezeket nem lehetett érezni a kész ételben.)
  4. Jól átkevertem, lefedve főztem kb. fél órát, amíg a zöldségek megpuhultak. 
  5. Fedő nélkül is rotyogtattam még egy kicsit, hogy jobban besűrűsödjön.
Kóstoláskor kicsit csípős volt, így gondolkoztam, hogy teszek bele egy kevés tejfölt, vagy öntök bele kölest/bulgurt, de volt maradék tésztánk, végül azzal ettük. Tésztával kicsit koshari/kosari jellege lett, de az is kellemes emlékeket idéz, szóval nem bántuk. És így 1 adag maradék főtt tészta hasznosítására is remek 2 főnek.
Holnap csak a zöldséges szósz lesz a menü. Vagy egy kis kuszkusszal.

2020. június 3., szerda

Kísérletezés

A fonókurzus utolsó megtartott alkalmán festettünk. Az addig elkészült fonalainkat ecetes-ételfestékes vízben főztük rövid ideg. Ketten álltunk egy fazék felett, és bár alapból mindannyian az egyszínűbb dolgokat szeretjük, főleg a zöldet, elcsábultunk a színek láttán. Úgyhogy a tervezettnél kicsit szivárványosabb fonalaink lettek, pedig nem is használtunk olyan sok színt.
Részemről adott volt három mindenféle fehér szöszből kézi kártolón összekártolt rolág, ezt fontam kétágú fonallá, és festettük meg a lében.
Ami aztán feladta a leckét, mert mindössze kb. 6 méternyi fonalam volt, és az is szivárványos. Tehát mással nem igazán kombinálható, és valami olyan és semleges minta kellene hozzá, ami kiadja a színeit. Egyráhajtásos pálcákból horgolva mindössze 4 sorom lett. Szépen kijöttek a színek, egymás mellett voltak az azonos színek, de nagyon apró, semmire sem elég.
Akkor eszembe jutott, hogy valamelyik lomtalanításról van egy bontatlan kicsi szövőkeretem. A szivárványos fonal szőve már kissé nagyobb lett, a színek jobban összemosódnak, de még finoman érvényesülnek egymás mellett.

Még a horgoláskor jutott eszembe, hogy neszesszer díszítéseként, az elejéhez, a mintájához lehetne felhasználni ezeket a darabokat. A szövött darab önmagában laza volt, így csak más anyaggal kombinálva mertem felhasználni. Rávarrtam Férj régi nadrágjából vett semleges színű alapra, bele cipzár, és kész a kis tároló.

Színes fonalaim vannak még, sőt már ételfestékkel magamtól is festettem, így további kísérletek várhatók :-)

2020. május 13., szerda

Karanténkonyha

A karantén kilencedik hetének közepén járunk. Kilencedik hete dolgozunk itthonról, és járunk csak hetente-kéthetente bevásárolni. Korábban is általában én főztem, a heti 5 napból 4-en átlagosan mindketten itthonit ettünk bent is. Viszont szinte csak hétköznap, mert hétvégén gyakran volt valami program, azaz nem itthon és itthonit ettünk. Az nem változott most sem, hogy csak egytálételek vannak, két fogást nem szoktam főzni. Viszont mostanában gyakrabban van leves. Normál időben maximum hétvégén főztem levest, és 90%-ban húslevest - jó sok zöldséggel, amiből aztán hamis vadas és csomagolható ebéd lett a hétköznapokra. Levest nem vittünk ebédre, mert nehéz csomagolni, igazából önmagában kevés, nehéz melegíteni és nehéz biztonságosan szállítani. Szóval a leves marad itthoni étel.
Esterházy Péter ápr. 14-én lett volna 70 éves. Ebből az alkalomból a PIM közös gulyásfőzést és -evést hirdetett, mivel Esterházynak ez volt a kedvenc étele.
Az ötletet remeknek találtam - már egy hónapja mindenki otthon főz, kezd elfogyni a lelkesedés. A megemlékezés mellett mindenki kap ötletet a következő olvasmányához és az ebédhez. Megfőztem hát életem első gulyáslevesét.
Kb. 70 dkg csontos tarjából, pár szem krumpliból és répából finom ebédünk lett 3 napra. Ez pedig lavinát indított, a tartalmas levesek lavináját. Azóta elkészült egy adag frankfurti, most fogyott el a második adag gulyás (ezúttal kb. 35 dkg sertéslapockából), és tervben van még a palócleves is.

A karanténban még az első héten letudtuk a tészta és üveges szósz kombinációt, sokat eszünk sült csirkecombot együtt sült zöldségekkel, volt főzelék: borsó, zöldbab és lencse. A lelkesedésem vegyes, így a második héten volt, hogy csak konzerv halat és kuszkuszt ettünk ebédre. Voltak kalandjaink: terveztem tarhonyás húst, ki is olvadt a hús, amikor szembesültem, hogy nincs is itthon a kamra állandó lakója, a tarhonya. Ez pedig nem az a helyzet, amikor egy zacskó tarhonyáért kiszaladunk a boltba, főleg nem délelőtt, mert akkor nem is lehet csak az időseknek. Az új ebédünk (konzerv) gombával felturbózott mustáros hús lett jázmin rizzsel, ami olyan jól sikerült, hogy bekerül a repertoárba.

Ami változott a karanténfőzéssel:
  • reggel gyakran nem igazán vagyunk éhesek, így többet eszünk joghurtot és müzlit
  • vannak meleg reggelik, azaz tükörtojás
  • nem esténként, hanem délelőtt főzök, így jobban oda kell figyelnem, hogy mikor mit rakok oda (és emiatt ettünk egyszer kuszkuszt a félkész gersli helyett)
  • csak bevásárlólistával megyünk boltba, amire hét közben folyamatosan gyűjtjük a tételeket
  • elhasználtuk a csomagolásmentes boltból felhalmozott készleteket, és zacskóban vettük a szárazárut
Ami viszont nem változott:
  • egytálételek vannak
  • 2-3 napig is esszük ugyanazt, azaz kb. csak 2-3 naponta főzök
  • lelkesen használom a fagyasztót: onnan szedem elő a húsokat; oda teszem, ami nagyobb adag, kimaradt
  • egyszerre több kenyeret veszünk, aztán a fagyasztóból folyamatosan vesszük elő, ahogy kell
Szóval 2020-ban először
  • főztem gulyáslevest
  • készítettem csipetkét

Frissítés:
Az első gulyás lett a legfinomabb, amit nagyjából ez alapján főztem (persze a sütőben megsütős mizéria nélkül): https://streetkitchen.hu/receptek/igy-keszul-a-tokeletes-gulyasleves/

2020. április 15., szerda

Régens hímzés - második felvonás első szín


A molyon eredetileg Gazella indította azt a kihívást, amelyben különböző korokban keletkezett könyvek elolvasása és ahhoz kapcsolódó kézimunka elkészítésével lehet teljesíteni. Az első körben minden időszakhoz olvastunk és hímeztünk - legalábbis azon kevesek, akik a szoros időrendet tartani tudtuk.
A első körben készült könyvjelzőim:
A második szakaszban egy kézimunka elég volt, viszont többet olvastunk: egy-egy akkor keletkezett művet a magyar és a világirodalomból, egy akkor játszódó művet, és egy ismeretterjesztő művet, amely valamiképpen a választott korszakról szól a kézimunka, a divat, a hétköznapi élet és/vagy a nők tekintetében, vagy egy nő életrajzát.
Ebben a szakaszban főleg az életrajz és tényirodalom döntött, így a régóta várólistán lévő Jane Austen-életrajzot olvastam, és a régensséget választottam.
A hímzést még az előző szakaszban kezdtem el, de akkor az idő és az alapanyag hiánya miatt félbehagytam a 19. század elején ismert Győr megyei párnaminta főmotívumát.
2018 márciusában idáig jutottam, aztán valamikor hímeztem még hozzá, az augusztus végi nagy pakolásban előkerült félkészen, a fonal pedig a táskámba, hogy valami hasonlót találjak. Most, amikor újra elővettem a hímzést itt tartottam.
A régi, nagymamám készletéből származó fonallal azonos kéket nem sikerült találnom, de hogy kevésbé legyen feltűnő az átmenet, amíg lehetett, vegyítettem a régi és az új fonalszálakat.
Az előző szakaszban hímzett motívum és a most kész lett főmotívum alapján ilyen lehetett a párna mintája.
És, ha már a félkész hímzést fejeztem be, visszatértem az eredeti tervhez: szütyőt varrtam belőle. A minta elég nagy, így a zsák is hatalmas lett. Karantén idején nincs elég hosszú kék szalagom, így egyelőre kétféle behúzóval. De a zsákot is kétféle kék anyagból varrtam, az eleje anyós régi vászonnadrágjából, az oldalai és az alja Férj régi ingéből készült.
És azért első szín, mert ez mégiscsak egy korábban elkezdett hímzés, szóval, ha júniusig lesz még időm, akkor az 1995-ős Büszkeség és balítélet főcímében szereplő zsákot is kihímzem majd.

2020. április 7., kedd

Karád

Pont egy hónapja volt, ami nem tűnik messzinek, de most mégis az. Tömeg volt és nyilvános rendezvény - ez a karantén és otthoni munka negyedik hetében már furcsa.

"2020. március 7. szombat - Somogyi Nap a Hagyományok Házában
https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/somogyi-nap 

  A Karádi Hagyományőrző Hímzőkör Egyesület interaktív kézműves foglalkozása és kiállítása, gyerekfoglalkoztató és kiállítás a híres karádi fehérhímzésről
        Helyszín: Borbély Jolán terem"

Az interaktivitás annyit jelentett, hogy lehetett hímezni és a gyerekeknek a hímzésmintákból színezővel készültek. Természetesen hímeztem. Eredetileg szív alakú tűpárna lett volna belőle, de nem varrtam össze a két réteg anyagot sűrű pelenkaöltéssel, és nem vágtam körbe, hanem csak körbeöltöttem. Aztán neszesszert varrtam belőle - kiegészítve Férj régi barna farmernadrágjából vett darabokkal.
De hoztam haza színezőket is, mert a karádi fehérhímzés motívumai gyönyörűek, ezek vannak a képen a neszesszer alatt.
A hímzést nem a rendezvényen, hanem csak itthon fejezetem be -  ez volt az első karantén alatti félkész-felszámoló projekt.


A tüskével a lyukhímzéshez lehet roncsolás nélkül kilyukasztani az anyagot. A helyiek ezt használják olló helyett. Valamilyen növény termése, és eredetileg hántolt is. Nagy kincs, az idősek kissé titkolják, hol szedik, és mindenkinek van sajátja. Tűt és tüskét is csak úgy adnak oda, ha előtte megszúrják a megajándékozottat - hogy ne legyen köztük viszály.  Én is csak ezután kaptam meg :-)
Ők glédisz tüskének hívták, a neten rákeresve inkább glédics lesz az, azaz a tövises lepényfa tüskéje (Gleditsia triacanthos).

"Tojásfestés Balogh Ildikóval (hímestojás festő, Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész) és Galabár Zoltánnal (hímestojás festő) – a somogyi tájegység jellegzetes motívumaival"


Tojást is festettünk, méhviasszal.  Férj is, ő festette a kép jobb oldalán lévő tojásokat. Én eltértem a klasszikus motívumoktól, és a második tojásom már meglepő módon világítótornyos lett :-)
A  méhviaszt egy nagyon elmés szerkezettel oldották meg: egy falapon volt egy teamécses, erre rácsavarozva egy meghajlított kanál, annak mélyedésében olvadt a méhviasz, pont a láng fölött. Az olvadt viaszba hurkapálcába szúrt fémfejű gombostűt mártogattunk, ezzel festettünk. A megdermedt viaszú tojásokat meleg tojásfestékes lében áztattuk kicsit. Itthon a festett tojások egy részét nyersen hasznosítottam, a többit megfőztem. A főzés során leolvadt a viasz, és eltűnt a pirosság és a minta is.


Éhesek sem maradtunk, mert

"14:00-14:45: gasztronómiai bemutató Antal Andreával, aki helyben sütött gánicát és kelt kukoricaprószát készít nekünk kóstoló jelleggel"

A gánica gyakorlatilag dödölle, amit tejföllel és pörccel kínáltak, kelt prószából potyogtatott meggyszemeset és belekevert túrósat kóstoltunk. Mindkettő finom volt.

Így bár kissé korán, de idén sem maradtunk húsvéti rendezvény nélkül.

2020. április 1., szerda

Új helyzet

Harmadik hete itthonról dolgozunk, félbeszakadt a fonó kurzus, elmaradt a kosárfonás, frusztrál, ha ki kell mennünk boltba. Az ajándékba kapott időt pedig igyekszem a félkész és egyéb kézműves dolgokra fordítani.
Az egyik első ezek közül: zöld fonal

A fonós kurzuson kártolódobon színeket és anyagokat kevertünk, Ketten voltunk a kártolónál, és a dobnyi gyapjút elfeleztük. A fűzöld alapszínbe kevertünk sárga, narancssárga, lila és kék szalaggyapjút, fehér selyemszálat, lila száriselymet. A jobb felső sarokban, a zöldes csomó az, amelyet kikevertünk - a többi szöszről is írok majd később.
A kép jobb felső sarkán lévő zöldes csomóból font fonal gyönyörű színes lett, feltűntek benne helyenként az egyéb színek és árnyalatok. Szerettem volna, ha ebből egy hosszabb kész fonalam is lehetne.
Mivel az egyágú fonalnak kissé sárgás összhatása volt, és volt itthon kétféle zöld gyapjúm, így belevittem egy kis csavart, nem önmagával cérnáztam, hanem ebből fontam a másik ágat.
 A kétféle zöld gyapjút egy online kézimunkaklub keretében fontam fonallá. A világ különböző pontjairól gyűltünk össze olvasni, és kézimunkázni szeretők, és az internet segítségével közösen horgoltunk, kötöttünk, hímeztünk, fontunk - na meg persze beszélgettünk.
A kétféle fonal
A kész egyágú fonalakat lufis pálcára húztam a kézi orsóról, így lehetett őket tárolni, és a cérnázáshoz is tekeredett, ahogy kellett.  De csak egy darabig...
A kétféle zöld gyapjúból font fonal sajnos kevésnek bizonyult, előbb elfogyott, mint a színes kártolt.  És itt kezdődtek a bajok. Mivel csak egy orsóm van, levettem róla a már kész fonalat, fontam még hozzá a kétféle zöldből. Sikerült a zöld fonalvégeket kézzel összesodorni, de hirtelen kevés lett a két kezem: volt a két lufis pálca (a maradék sárga és a már elkészült fonal), az orsón lévő újabb zöld fonalat ceruzára húztam át, mert az orsó kellett a cérnázáshoz. Így a végén a két egyágú fonalat Férj segítségével sikerült készre cérnázni. Ekkor már csak kb. 3 cm volt a különbség, és ekkor már a zöld javára.

A korábbi, kisebb mennyiségű fonalakat dobozra tekerve készítettem, de ekkora fonalmennyiségnél ez kevés volt, túl rövid és tömzsi lett a tekercs.
Mivel motollám, motringkészítőm nincsen, karantén idején pedig azt használjuk, ami itthon van, fogtam hát Férj műhelypumpáját. A felső része elforgatható az aljához képest, így előáll a kívánt szerkezet, a fonal rátekerhető, rajta is marad, de később könnyen leszedhető, a második kör után már nem mozdult el a pumpa feje sem. Legközelebb kicsit beljebb kezdem majd az első köröket, és tökéletes lesz.  

2020. március 31., kedd

Új hobbi

2020 februárjában belefutottam egy fonótanfolyamba. És bár sokáig gondolkoztam, hogy kell-e ez nekem. Most, hogy végre elnemezeltem, felszámoltam az évek óta itthon dekkoló gyapjúkészletet, a kallódó fonalak szisztematikus fogyasztását elkezdtem, meg egyáltalán kell-e nekem egy újabb hobbi, amibe belevágok, ahelyett, hogy elmélyülnék a meglévőkben, vagy csak befejezném az itthoni félkész és tervezett dolgokat. De csak nem hagyott nyugodni, próba szerencse alapon jelentkezés nélkül elmentem az első alkalomra és befértem. Aztán azon egy kissé elbizonytalanodtam megint, de végül úgy döntöttem, hogy belefér időben, így belevágtam.
Úgyhogy a gyapjúfonalas, szöszös bejegyzések fonoda címkével jönnek ide a blogra.

Íme az első egyágú fonalam, amit én farkasoltam és kártoltam:


2020. február 5., szerda

Emőke táskája

Az egyik legtöbb dicséretet kapott táskám az egyedi és újrahasznosított Desiqual táskám volt.

Amikor ezt hordtam, sokan megdicsérték, aztán hamarosan szóba került, hogy én varrtam. Így történt, hogy amikor Emőkével találkoztunk, tőle nem csak dicséretet, hanem rendelést is kaptam egy táskára.
Azaz férjen bele az A/4-es mappa, legyen két rekesze, legyen 10 cm széles a füle, legyenek belső zsebei, 20 cm mély legyen a táska.
Otthon, aztán nekiálltam, és alkottam. A végeredmény ilyen lett:

A táska többszörösen újrahasznosított anyagokból készült.
  • A sötétbarna anyag egy régi nadrágom volt, amelynek szűk szárát, még a nagymamám régi otthonkájának anyagával bővítettem, és így hordtam boldogan, egészen addig, amíg rám nem nyitottak egy kocsiajtót, miközben bicikliztem. A legnagyobb kár a nadrágomat érte, a térde kiszakadt, így varrós alapanyag lett belőle.
  • a drapp előlap Férj régi nadrágja volt
  • a pántja Férj másik nadrágjának derékrésze
  • a bélése Férj régi inge volt
  • a zsebek
    • egy esküvői dekorációból kimaradt anyagból
    • régi pólóból
    • a bélésként is használt régi ingből készültek.


A záródáson sokat gondolkoztam, hogyan és mint lehetne. Mivel ez volt az első több rekeszes táskám, és csak közben találtam ki, hogyan és mit is szeretnék (és tudok) megvarrni, kissé spontán megoldásként született a lehajtós fedél, a díszes gombbal. (Volt olyan fázis, amikor megfordítható, kétféle stílusú, színű táskában gondolkoztam, cipzárral záródva a tetején.)


Zsebek - a béléstől eltérő színben, hogy könnyebb legyen megtalálni őket, pakolni beléjük. A tolltartó zseb a táska mélységét adó oldalába került, a másik rekeszbe pedig a kulcstartó karabiner.  Ez utóbbi a terven és a kért zsebek között nem szerepelt, de a saját táskámon a személyes kedvencem lett: egy hosszabb pánt, a végén a kulcsnak való karabinerrel. Ajtózár nyitásához elég csak kihúzni a táskából, nem szükséges leakasztani, van elég hosszúsága, hogy a pánt végén is lehessen használni. A kulcsot a pántról leakasztani csak akkor szoktam róla, ha táskát váltok, és megszűnt a keresgélés - mind az ajtóban, mind indulás előtt.


Lassan készült, így közben Emőke beszerzett egy menő hátizsákot, de ezt az általvetős táskát is hordja azért.

2020. január 6., hétfő

2019

Avagy évösszegzés a 2019-es boldogságmorzsákkal és az idén először listával:

2019-ben először:
  • voltam Zalaegerszegen, Zadarban
  • voltam tüntetni
  • voltam újra a világítótoronynál, ahol nászúton voltunk
    voltam a világítótoronynál, ahová majdnem nászútra mentünk
  • nyaraltam több napig, melegben a tengerparton
  • nyertem bringás táskát
  • nyertem a kerékpárosklub tagsági akciójában 
  • bicikliztem hóban és latyakban
  • kaptam állatot karácsonyra
  • lettem nevelőszülő - papíron, és ehhez is kapcsolódik egy csomó először, például voltam gyerekotthonban 
  • ettem dödöllét
  • vettem fel hitelt
  • jártam közjegyzőnél
  • adtam el a legtöbb könyvet a molyon, és volt az első olyan meghiúsult eladásom, hogy megbeszéltük, találkoztunk, majd közölte, hogy mégsem kell a könyv
  • kaptam pénzt kézműves dolgaimért 
  • horgoltam amigurumit
  • beszéltem kötetbemutatón
  • stoppoltam a férjemmel és stoppoltam külföldön (és stoppolt a férjem először)
  • kirakóztam múzeumban majd' 8 órát
  • kaptam bögrét, aminek a füle világítótorony alakú 
  • festettem falat és konyhaszekrényt
2019. január
  • hóesésben turisták között sétálni a Vár oldalán
    múzeumozni Budán
  • munkahelyi ebédek közben nagyokat nevetni
  • Ady-emlékest a Vigadóban
2019. február
  • hogy megőrizték a boltban hagyott kenyerünket
  • budaörsi mininyaralás
  • kalapok a Ráth György villában
  • madarak a madáretetőnknél
  • IKEA-sütikupont elhasználni
2019. március
  • nosztalgiás ücsörgés az ELTÉ-n
  • lufit kapni a Mickey egértől
  • nyíló ibolyák 
  • verskávézni
  • munkaterápia
    és esti séta Budakeszin
  • a szezon első bringás reggelije Óbudán
  • Kockásfülű Nyulat látogatni
2019. április
  • vonatút Zalaegerszegre
    a táj Székesfehérvár után
    vonat mellett kanyargó patak
  • Zalaegerszeg
    • nyugis nyaralás 
    • sok napsütés
    • 2 perc után világítótornyot találni 
    • hogy a falumúzeum házai már nyitva voltak
    • kecskeetetés
    • az idei első fagyi
    • saját büfé
    • Gébárti-tó
    • a talált szegfű illata
    • dödöllét enni :-)
  • sok-sok rétes
  • Eiffel Műhelyház
    • kortárs operák
    • premiersütik
    • vonatra mászni
  • Könyvfesztivál 
  • jászberényi fél napos mininyaralás
2019. május
  • pihenős napok
  • 11 év
  • végül bringás reggelit találni a szakadó esőben
    bringás uzsonna
  • meglepetés bringás reggelit találni 
  • kosarat fonni a Tabánban
  • gyűrűpárnát varrni az unokatestvéremnek
  • világítótornyos ágyneműhuzatot látni
  • gyereknapi plüssmosás
2019. június
  • bekötött doktori
  • kötetbemutató a Margitszigeten
    • nosztalgikus zajzenekar
    • rozsdaléversenyt nyerni
  • ferencvárosi séta
    • sütikupont nyerni
  • Piac Éjszakája
    • banánérlelés
    • avokádóhalom
  • világítótornyos anyagot kapni
2019. július
  • textilzsákokat varrni és használni :-)
  • Zadar
    • torony a szállás mellett
    • stoppolni
    • sok hab a reggeli kapucsínón
    • főtt étel-szerű reggeli
    • baracksüti
    • torony tövében fürdeni
    • felmenni a toronyba
    • 5 nap 5 torony
  • Kollár-Klemencz a Ferenc téren
  • könyveket és egyéb tárgyakat eladni 
2019. augusztus
  • forró csokizni otthon
  • Podersdorf újra
  • IKEA-alvóbár
  • szülinapi piknik
    • pólóra rajzolni
    • sok-sok pozsonyi kifli 
    • növényt ültetni
2019. szeptember
  • Pozsonyi Piknik
    • hennatorony a kezemen
    • védett helyen lenni a nagy esőben
    • remek ruhákat találni
  • babkasütés és toronycsempe
  • pólófestés a CEU-n 
  • Maki
  • rekeszmászás az Óbudai Pikniken
  • főzés Fűszeres Eszterrel
2019. október
  • kő-papír-ollóval sült krumplit nyerni a Zingben
  • toronycsempét és otthoni mozgó járólapot készre ragasztani
  • bábszínházi séta
  • bringás táskát nyerni
  • zöld piknik az Akváriumban
2019. november
  • Pompi&Co.
  • sok helyről újsághírt kapni
  • adventi alkotás
2019. december
  • torony az adventi naptárban
  • örmény vacsora
  • Misztrál-koncert Óbudán 
  • CEU Mikulás
  • kuponnal forró csokizni 
  • toronyfülű bögrét kapni
  • ajándékkészítő műhelyek a Hagyományok Házában
  • 8 órát kirakózni múzeumban