Kancsónaptár

Barátnőmnek még mindig november végén van a születésnapja, ezért adott volt, hogy idén is adventi naptárat kapjon, már csak a formán kellett gondolkodni.
Eredetileg a korábban varrt párnahuzat zsebeit tervezetem megtöltetni, aztán egy beszélgetés során felmerült, hogy hiányzik háztartásukból egy kancsó, így ebbe kerültek a becsomagolt apró meglepetések, valamint ez lett a karácsonyi ajándéka, a 24. csomag is. A mindennapi meglepetéseket natúr csomagolópapírba bugyoláltam és piros szalagot kötöttem rájuk, majd filccel írtam rá a számokat. Egyszerűségükben is jól mutattak az üvegkancsóban.
Került bele:

• horgolt virág (lehet és tudok horgolni a trolin, buszon, buszmegállóban is a vonat mellett)
• organza virág
• filc díszek
• filc mini ajándéktasakok
• karácsonyi receptfüzetek
• ajándékkísérők
• mandarin, narancs
• teafilter
• gyöngy karkötő
• ...

Készült hozzá képeslap is, amin az ajándék használati utasítása szerepelt. A képen ennek terve látható. A végleges verzióban végül minden számot kiírtam külön négyzetre, valamint a hatos sarkára egy pici télapósapkát rajzoltam.

Szaloncukorgyár

Tegnap este nekiálltam szaloncukrot gyártani - rögtön kétfélét is. Az inspirációt Gyereketetős Virág gesztenyés bonbonja és az egészséges, cukormentes szaloncukor adta. De csak inspiráció volt mindkettő, íme a receptek.
Gesztenyés-narancsos szaloncukor

• 1 csomag (25 dkg) gesztenyepüré
• kb. 10 dkg olvasztott csokoládé
• kb. 15 dkg darált keksz
• kb. 0,5 dl narancslikőr

A hozzávalókat összegyúrtam, majd a masszából kissé hosszúkás gombócokat formáztam.

Mákos-mazsolás szaloncukor

• 1 nagyobb csomag (25 dkg) mazsola
• kb. 15 dkg darált mák
• kb. 5-10 dkg darált keksz

 A mazsolát vízbe áztattam bő egy órára, majd leszűrtem és géppel aprítottam, daráltam. A mákot is ledaráltam, majd a masszát összegyúrtam és kissé hosszúkás gombócokat formáztam.

A kész szaloncukrokat hűtőbe tettem (egy adag rövid időre a fagyasztóba került), majd zsírpapírba (gesztenyés) és zsírpapírba és alufóliába (mákos) csomagoltam őket.
Szerintem is, de a fő tesztelő Férj szerint is finom lett nagyon. Mindkettő kicsit különleges, a mákos markáns és karakteres, Férjnek jobban ízlik, a gesztenyés picit lágyabb, bár érezni benne az alkoholt.

Éjjeli lámpa

Amióta elköltöztünk (és elcsomagoltuk az én éjjeli lámpámat) csak Férjnek van lámpája az ágynál. Eddig.
Ugyanis a Kazinczy utcai télköszöntő rendezvényen a kitelepült 4-5 árus egyike egy magyar charity shop, azaz adománybolt volt, pultján egy világítótoronnyal. A torony fémből készült, sötétbarna-fehér csíkos, kb. 40 cm magas, a lámpaházában egy ledes égővel. Természetesen velünk jött :-)

Bögremelegítő

Az idei munkahelyi karácsonyon már ajándékozás is van, de kissé rendhagyó módon. Húzunk neveket, de nem úgy, és hozunk ajándékot, de nem úgy.
Szóval olyan ajándékot kell hozni, ami jellemző ránk, ami mi vagyunk. És aki hoz ajándékot, annak a neve kerül bele a kalapba. Szóval mi az, ami jellemző rám, elkészül egy hét alatt, örül neki a csak nagyon extra dolgokat evő munkatársam, a nők és a férfiak is.
Gasztro kilőve, mert 1) kissé beteg vagyok 2) kaphatja a szinte semmit sem evő munkatársam 3) mi van, ha az, aki kapja nem szereti a benne lévő mazsolát/diót...
Ékszer kilőve, mert 1) nagyon eltérő stílusúak a lányok, nők 2) vannak fiúk is.
És még az idő is kevés.

Végül arra jutottam, hogy valami olyat kell készíteni, amit a vonaton is lehet (ez úgyis jellemző rám, rengeteget vonatozom), és akkor legyen valami horgolt, mert úgyis idén tanultam meg rendesebben horgolni, azaz tudni, hogy melyik öltés mit jelent, leolvasni a rajzolt ábrákat, érteni a leírásokat, úgyhogy ez is jellemző rám. De mit is horgoljak? A virág ékszer, úgyhogy kilőve.
A sima fehér kreatívkodható bögréket szándékomban állt jól elcsomagolni, és a nem-használjuk-a-következő-fél-évben csomagba tenni, de ez nem sikerült, 1 db mégis velünk jött. Nem véletlenül, ugyanis ez adta az ötletet a semleges, de rám jellemző ajándékra.
Ugyanis végül bögremelegítő készült színátmenetes fonalból 3 gombbal, valamint egy horgolt virág díszítésnek a csomagra, a bögrébe pedig teafiltereket tettem - ha már a megfázás miatt annyit teázom mostanában.
Háát, fiú kapta, de azt mondta a virágnak lesz a helye :-)

Csillár

Elköltöztünk, az új helyen a szobában nincsen csillár, csak egy üres villanykörte.
Volt otthon egy kevés peddignád, valamint egy emlékkép a fejemben, így lett az új lakásban csillár is.
Fogtam egy lufit, felfújtam, majd a nád szálaival körbe-körbe tekergettem, hasonló alakzatot hozva létre mint a fokhálózat a földgömbökön. A szálakat egy fölötte, egy alatta rendszerben fűztem, de sajnos, túl szabályos lett, így Férj is besegített és kissé kacskaringózta a szálakat. Került bele a batikoláskor a főzővízben megfestett szálból, valamint a rövidebb maradékokat is jól fel lehetett használni fonás közben. A legnehezebb talán a villanykörtére rögzítés volt, de sikerült és azóta érdekes mintát fest a falra.
Eddig csak a fotók feltöltésével voltam elmaradva, most már az elkészítésükkel is, ugyanis a fotógép nem működik az utóbbi időben. 

Narancscsillag

Lezajlott a költözés, megvolt az első megfázás is az új lakásban, megettük az első narancsokat és lassan kezdek karácsonyi hangulatba kerülni.
Az utolsó kettőről jutott eszembe, amikor a héjakat elkezdtem kirakni száradni és illatosítani, az a tavaly sikert aratott ötlet, hogy az adventi koszorúkra nem csak narancs-, citrom- és almakarikák kerültek, hanem szárított narancshéjcsillagok.

Hiszen ha a gyümölcsöt inkább megenni szeretnénk, akkor a héjából is lehet kivágni sütikiszúróval mindenféle formákat.

• Ehhez a gyümölcs héját 6-8 gerezdre érdemes késsel bevágni, 
• majd a héjcikkeket egyben lehúzni. 
• A lehúzott héjcikkelyből sütikiszúróval lehet kivágni a mintákat (nem egyszerű, kicsit kell vele küzdeni). 
• A kieső mintákat érdemes felhúzni egy fogpiszkálóra, hogy könnyebben lehessen majd rögzíteni a koszorúra (kb. 4-5 minta elfér egy fogpiszkálón), 
• majd ezen a fogpiszkálón megszárítani a héjakat. 

Ha elég széles a cikkely, akkor nem csak a kieső mintát, hanem a negatívját is lehet használni dekoráláshoz. Száradás közben érdekesen csavarodik és jó illatot áraszt, az egyes gyümölcsök héja pedig eltérő színű, úgyhogy rögtön különbözőek is lesznek kicsit.

I30

Hát ez is bekövetkezett, betöltöttem a 30-at nyár végén. Tavaly Férjnek volt több napos Á30 fesztiválja, így idén én következtem az I30-cal. A napjához közeli hétvégén épp esküvőn voltunk tanúk, meg mindenki nyaralt, így a fesztivál is tolódott. Aztán egy szeptemberi kedd este bringás vásárra indultunk a Ferenciektől a Fővám térre. De a bringás vásárig már nem jutottunk el. A fesztivál keretében ugyanis festést kaptam a Made by You-ban. Mikor beléptünk már ott vártak a barátaink és közösen festettünk :-)
A többiek mindenfélét alkottak: ceruza- és cukortartót, bögrét, én meg persze világítótornyot. Egy mini szusi tálra rajzolt férj tornyot, majd ezt festettem meg, hogy legyen mibe tenni a teából kiszedett filtert.
Az edényke még égetés előtt:

A szülinaphoz torta is jár, így a kapott csokigombócokból összeálló torta:

Rakott káposzta

A legtöbb rakott káposzta sajnos csak nevében tartalmaz káposztát. A menzai verzióban nagy réteg rizs, rajta kevés darált hús és még kevesebb káposztalevél. Az otthoni, gyerekkori verzió egy kicsit jobb, de még mindig nem az igazi, hiába van az alján és a tetején káposztalevél, az ízén alig érezni.
Úgyhogy a szénhidrátcsökkentés és az egyszerűség jegyében kihagytam belőle a rizst. Fogtam egy fej káposztát, feldaraboltam, majd a 3/4-ét egy tepsi aljára halmoztam. Erre tettem az előzőleg megpirított darált húst (kb. 35-40 dkg-ot), majd ráhalmoztam a maradék káposztaleveleket is. Kb. 2-3 dl vizet öntöttem alá, majd fóliával letakarva az egészet a sütőbe tettem, addig amíg a káposzta megpuhult, -párolódott.
Ez az alap, de most volt otthon pár szem megenni való krumpli és alma, így kockára vágva ezeket is a nagyobb káposztahalomra raktam. Most addig sült, amíg megsült/főtt a krumpli is.
Egyben nem marad, szépen nem lehet szeletelni, de finom lett.

Qiuche helyett burek

Egyszerűsíteni szerettem volna egy kicsit a quiche elkészítésén, na meg a költözésnek köszönhetően épp nem tudtam melyik dobozban keressem a tészta receptjét, így a hétvégén bolti leveles tésztából készült. Finom lett, csak nem quiche, hanem burek... Annak viszont tökéletes. Csak darált hússal és a tetején is tésztával.
A tölteléket viszont majd egy másik sós piténél is szeretném bevetni, így emlékeztető, hogy épp mit dobáltam bele:

• mini mozzarella
• gomba (üveges/konzerv)
• olívabogyó
• sonkakockák
• nyakon öntve 1 pohár tejfölbe kevert 1 tojással

Szükségből erény

avagy kényszermegoldások a lakásunkban, amelyek beváltak és szívesen tovább vinném őket:

• karnisból törölközőtartó a fürdőszobába
• fürdőszobaajtón lévő csavarra felmosó akasztása
• gázcsőgaléria - műanyag palackoknak, ajándéktasakoknak
• alátétek könyvtámasszal való megtámasztása a konyhaszekrényen, a fal mellett
• zacskós termények (rizs, árpagyöngy stb.), tészta... levágott tetejű tejes- vagy üdítős dobozban tárolása
• konyhaszekrény = szekrény, ami a konyhában van (függetlenül attól, hogy azt könyvespolcnak vagy éjjeliszekrénynek árulták a boltban)
• az előző lakó leleménye az elromlott lehúzó javítására:  dugó

Marcipános keksztekercs

... avagy újabb spanyolviasz-bejegyzés.
Sokszor érzem azt, hogy amit itt leírok, arra előttem és rajtam kívül 325.257.000 ember is rájött. Így ezek a bejegyzések inkább emlékeztetők magamnak. Most is egy ilyen következik.
Az egyik receptfüzetemben szerepelnek a Mini pingvinminyonok. Ehhez vettem még fehér marcipánmasszát, ezzel vontam volna be a minyonokat, és lett volna fehér hasa a pingvineknek. Aztán a minyonok nem készültek el, túl macera lett volna, meg nem is néztek ki pingvinnek. Így lett egy nagy tálca kókuszgolyó. A marcipán meg megmaradt, a lejárati ideje pedig vészesen közeledett. Valamint a munkahelyi buli ideje is. Időm nem nagyon volt a sok munka és dobozolás mellett, így csak valami egyszerű sütire gondoltam. Első gondolatom a kókuszgolyó volt, aztán a keksztekercs, végül ez utóbbi valósult meg, de a fehér krém helyett a fehér marcipán került bele. Ettől a süti egyszerűbb és különlegesebb lett.
Elkészítés:

• a szokásos, jól bevált kókuszgolyó recept alapján sötét színű masszát készítünk (jól felhasználhatók hozzá az önmagában már nem olyan finom lekvárok)
• kinyújtjuk a marcipánmasszát (próbáljuk szögletesre, minél nagyobbra)
• kinyújtjuk a sötét masszát is, lehetőleg a marcipánlappal egyező méretűre
• ráfektetjük a sötét lapra a marcipánlapot
• az egészet feltekerjük
• felszeleteljük
• és fogyasztásig hűtőben tároljuk.
• (a maradék, leeső, sötét, kekszes masszából kókuszgolyókat készítünk)

Én épp fehér marcipánnal készítettem, de lehet vadítani színes, színezett marcipánnal is.
Kép sajnos nincs, mert túl finom volt és elfogyott.

A szürke ötven árnyalata

Nem olvastam a könyvet, ami ezzel a címmel jelent meg, de annyian olvassák mindenféle buszokon-villamosokon-metrókon-vonatokon, hogy ez jutott eszembe arról a kendőről, amit japán virágokból horgoltam. Alapvetően szürke, de színes. Összesen 15 db virágból áll, amelyeket 2 sorba rendeztem el, így inkább sál lett belőle mint kendő, de a kord blézeremhez pont jó.
A maradék fonalakból pedig horgoltam egy színes virágot kitűzőnek, hogy teljes legyen a készlet.
A képen épp a téli kabátomon és téliestíve látható, a kendő-sál kiegészítve egy lila sállal. A kitűző-virág aljára pedig egy lila filckorongot varrtam, mert enélkül kissé összeesett és kunkorodott a virág.

Búcsúkosár

Nyáron a bezárás és a kötelező szabadság alatt ketten voltunk bent ügyeleten. A második hét vége felé egy beszélgetésnél felmerült, hogy mit is szeretnénk még tanulni, munkatársam említette a kosárfonást, én pedig mondtam, hogy majd a következő nyáron, ha majd újra együtt ügyelünk, akkor megtanítom. Ebből végül nem lett semmi, mert az említett munkatárs munkahelyet vált, a héten dolgozott utoljára. Így a kosárfonást végül nem tudom megtanítani, de búcsúajándékként egy kis ceruzatartó kosarat készítettem neki.
Aljkaróm nem nagyon volt otthon - csak a szögletes kosár aljáról levágottak, ami volt az is rövid volt, és némelyik végig kettéhasadt, így 6 helyett csak 5 karóból készítettem az alját (2 hasítottba 3 keresztben). Az alj megfonása után beszúrtam az aljkarók oldalaihoz 2-2 vesszőt (nem mindegyikhez pont 2-t, próbáltam arányosan elosztani), ebből hármasgyűrűt készítettem (2 előtt, 1 mögött le), majd meggyökkentve ebből lettek az oldalkarók. Az oldalát berakással fontam, az egyes rétegeket 3 szálból font hármasgyűrűvel zártam le, majd copfszegéssel szegtem. Az ovális kosárnál a könyv leírása alapján dolgoztam, az nem lett olyan szép, most a rajzok és a hármas párok kialakulása után a hajfonás alapján fontam, ez már majdnem olyan lett, mint kellene lennie, már csak a befejezésre kell rájönnöm. A karókat továbbra sem tudom irányítani, nem tudom a kosarat pont úgy formálni, ahogy szeretném, de már egész kosárszerű valamit kaptam. Szóval van remény!

Kosár

A Millenáris Pikniken többször is jártunk a nyáron. Kaptunk piros pokrócot, vizet, piknikkosarat, játékokat, kártyát stb. A tollast és a pokrócon ücsörgést próbáltuk ki, kellemes volt. Olyan nyaralás érzés, bár a munka után voltunk.
Többször voltak kézműves foglalkozások is keddenként és szerdánként. Az utolsó előtti kosárfonó alkalomra sikerült eljutni, amit tanfolyamszerűen, a szülőknek hirdették. Egy kerek és egy ovális aljat készítettem, valamint kaptam vesszőket a befejezéshez.
Az ovális kosárral aztán rengeteget szenvedtem otthon, száradtak és törtek a vesszők, nehezen tudtam őket beáztatni, vagy csak a fele ázott, vagy kiugrott az összetekert vessző a lavórból, vagy csak úgy állt a vessző és nem az következett, aminek kellett volna. Végül egy álmatlan hajnalon egész sokat haladtam a kosár oldalával, majd tegnap este megfontam a szegélyét is, bár szegény kosárka így is sok sebből vérzik.

Először a konyhaszekrényben lakott, a tasakos mindenfélék között próbált rendet tartani, most a varrós dolgok, kisebb anyagmaradékok laknak benne - így már jobban érzi magát. Pont olyan hosszú, amilyen széles a polc :-)

Nem lennénk jó hajléktalanok...

...avagy kalandjaink az üvegvisszaváltással

A költözés, rámolás, dobozolás, összepakolás része a szekrény tetején gyűjtött üvegek visszaváltása is. Beköltözésünk első idejében a lakásavatókra, társasozásokra többen is hoztak bort, a kiürült üvegeket pedig a szekrény tetejére raktuk. Ott a dekoráció részét képezték, és mindig poénkodtam vele, hogy költözéskor majd abból fizetjük a költöztető autót. El is jutottunk a költözésig, így elkezdtük visszaváltani az üvegeket, hogy meglegyen a pénz a költöztetőknek.
1. felvonás
Leszedtük a szekrény tetejéről az üvegeket, nagyjából kiválogattam, az ismertebb, népszerűbb termékek, hagyományosabb üvegek jöttek velünk. A legközelebbi boltba mentünk. Az üvegek nagyobb részét, 17 borosüveget vettek vissza, nem csak azokat melyeket forgalmaznak. Ennek örültünk, majd közölték, hogy darabonként 10 Ft, azaz összesen 170 Ft lesz, ennek már kevésbé. Mindegy, nem volt kedvünk visszarámolni és az üvegek egységárasak - gondoltuk mi. Felvettük a kemény 170 Ft-unkat, majd a maradék üvegekkel próbálkozunk még 3 boltban. Vissza nem sikerült őket ott sem váltani, de kiderült, hogy 2 sarokkal arrébb 1 borosüvegért 40 Ft-ot adnak - azokért, melyek normális, nem nyújtott alakúak, és nincs bemélyedés az alján. Ezek után kissé csalódottan dobtuk a maradék üvegeket (általában a minőségibb borok üvegeit) a szelektív kukába. (170 <--> 680)
2. felvonás
Összeszedtük az otthon maradt összes üveget, majd elindultunk a távolabbi, de jobban fizető boltba. Visszavettek tőlünk 1 szörpös, 2 sörös, 1 boros és 1 likőrös üveget. A likőrös üveget elfelejtették felvenni a blokkra, de így is kerestünk 155 Ft-ot, amiből vettünk 2 csokit, és még vissza is kaptunk belőle. Az üvegek fele pedig még így is a szelektív kukában végezte.
3. felvonás
Még jön, mert még mindig találtunk otthon üvegeket :-)

Hát, ebből nem fogjuk kifizetni a költöztetőket, és szerencsére nem is szorulunk rá, hogy ebből éljünk, de érdemesebb figyelni, hogy hol vesszük a bort és hová visszük vissza az üveget.
Kár, hogy nem megoldott rendesen az üvegek visszaváltása, mivel a kisebb boros és pezsgős, az üdítős és befőttes üvegeket esélyünk sem volt visszaváltani. Ezek, ha visszazárhatóak akkor a befőzéskor még hasznosak is lehetnek, tehát újrahasznosulnak valamilyen szinten, tárolónak is használhatók, de most örülnék valamilyen szervezettebb elhelyezésnek és visszaváltásnak.

Könyv(tár)tarisznya

A hétvégén volt az idei Angyalföldi utcabál, és amíg az idén készített alkotás fényképe elkészül, ideje közzétennem a tavalyi készítményt.
A XIII. kerület Dagály utcában lévő rendezvényre az ott található Szabó Ervin könyvtár is készül valamivel. Tavaly, azaz 2011-ben könyv(tár)tarisznyát lehetett készíteni, azaz textildekupázzsal dekorálni egy szövetszatyrot. A szalvéták kupacában találtam világítótorony mintájú szalvétát is, így elkészült egy újabb toronyszatyor, és bővült az SK és hasznos világítótornyok gyűjteménye.

Tekerésünk világítótornyai

Nyáron elég sokat bicajoztunk és tekertünk, voltak nagyobb útjaink is, de nagyjából egy napos tekerések voltak az idei nyaralásaink.
Az első nagyobb utunk Győrbe vezetett, útközben Komáromban szálltunk meg. A Molaj városrészben található kollégiumban először az első, majd a második emeleten kaptunk szobát. Végül azt a szobát kaptuk meg, ahol a tükrön egy világítótorony díszelgett. Mintha csak ránk várt volna :-)

Az egy napos tekerések egyik állomása volt Zsámbék, ahol felfedeztük a könyvtárat is - kissé kalandosan. Az első könyvtár feliratnak bedőltünk, ami községi könyvtárat hirdetett, de amikor az udvaron ücsörgő időseket megkérdeztük, hol is van a könyvtár, akkor mondták, hogy ó, hát itt nagyon régen volt, még a gyerekkorukban. Most az út túloldalán található. Az említett helyen meg is találtuk a könyvtárat - immár városi könyvtárként, aminek mosdójában mi más díszelgett, mint világítótorony :-)

Színes organzavirág

Terv volt a sok és színes organzavirág megalkotása, íme egy lila és elajándékozott példány, amiben az organza mellett selyem is helyet kapott. Sajnos kupaccsökkentésben nem túl hatékony, a kb. 1-1 m anyagból alig tűnt el valami, de sok kicsi még sokra mehet.

Gömb szalagokkal

Még korábban az egyik munkatársam a feleslegessé vált bizsujait szétosztogatta a lányok között. Hozzám egy hatalmas fa gyöngyökből álló karkötő került. Ennek 2 gyöngyéből készítettem most egy fülbevalót.
A gyöngyök önmagukban valahogy üresek lettek az akasztón, így szaténszalagmasnikat álmodtam mellé. Masnit azonban nem egyszerű apróban kötni, így csak rácsomóztam a drótra a szalagokat, zöldet és fehéret.
Mivel ajándékba készült a fotógép pedig nem volt otthon, fénykép helyett csak egy emlékeztető rajz készült.

Gyöngy virág levelekkel

A gyöngyvirágot legutóbb nem medálnak, hanem kitűzőnek fűztem meg. Ehhez azonban kellett mellé még valami, hogy kicsit nagyobb és extrább legyen. Így kerültek zöld levelek a virág köré.
Egyszer szeretnék egy sok leveles, virágos nyakláncot, medált is, de abban tömzsi, teli, zöld levelek jelennek meg lelki szemeim előtt. Majd kiderül, hogy sikerül-e.

Gyűrűpárna és esküvői emlékkönyv

A lánybúcsút esküvő is követte, és erre is készültek ajándékok.
Először egy gyűrűpárna, amire a meghívón található figurákat hímeztem. Még valamikor régen vettem fehér selyemféle anyagot, ebből varrtam immár a harmadik párnát, ez az anyagom azonban a lányszobámban volt, ahová ritkábban jutok el, otthon pedig csak fehér organza volt. Végül a szükségből erény alapon az organzára hímeztem a figurákat, ami jó ötletnek bizonyult, mert könnyű volt átrajzolni a mintát, és a plusz réteg anyag még dekorál is. Viszont nagyon fura volt hímzés közben úgy gondolkodni, hogy nem volt az anyagnak hátulja, látszott minden csomóvég, öltés. A minta sem rendes öltésekkel, hanem csak fércöltéssel készült, de folyamatos lett a vonal.
A 3 réteg anyagot kézzel varrtam össze, teamécsessel szegtem varrógép hiányában. A kézi öltéseket fehér hímzőfonallal fontam körbe, minden öltésbe vezetve először az egyik, majd a másik irányból is a fonalat. 
A párnát levendulával töltöttem, így a fél perces szerepe után a fehérneműs fiókban megtalálhatja a helyét.
A képen még az átadás előtt látható, hiszen a párra bíztam a szalagok helyét, melyek végül mindkét figura keze környékére kerültek.

A párna mellé esküvői emlékkönyv is készült. Nátronpapírral borítottam a kötéstáblákat, erre került a mintás papír, a könyvtestet a táblával összekötő lap és tábla közé pedig a szaténszalag vége, ami kissé romantikusabbá tette.

Lánybúcsú - csokor

Barátnőmnek szombaton lesz az esküvője, tegnap volt a lánybúcsúja. Piknikeztünk egyet a Margitszigeten és mindenféle feladványokkal szórakoztattuk.
Az ajándékok egyike egy csokor volt - virágok nélkül. A virágok helyett ugyanis mindenféle konyhai eszköz volt belekötve a csokorba. Az ismerős virágkötő nem ért rá, így a csokrot végül én készítettem el. Összefogtam vegyesen a habverőket, fakanalakat és a zöld ágakat, folyamatosan forgatva a csokrot és váltogatva, hogy éppen mi kerül hozzá. Először nem volt az igazi, aztán Férj ötlete alapján színes masnikat kötöztem az eszközökre, így már egész virágszerűek voltak. Köré gyűrt papír is került, így a végeredmény egy csokorforma zöld köteg lett, aminek sikere volt.
A virágot helyettesítették: habverők, műanyag keverőkanalak, villa formájú fakanalak.

Egy újabb festett torony

Ha arcfestés van valahol a gyerekeknek, akkor általában beállok a sorba és kérek egy világítótornyot a kezemre. Ennek általában rémültség lesz az eredménye, mert nem tudják, hogyan is néz ki egy világítótorony. Aztán mégis kerül a kezemre valami, ami azért világítótorony.
Nem volt ez másként most szombaton sem, de a végén mégsem a festő hölgy, hanem Férj festett a kezemre egy tornyot! Újra a nem_tudom,_milyen_egy_világítótoronyból indult a helyzet, és felhatalmazást kaptunk a festékek használatára, úgyhogy amíg a foglalkozásvezető kiállította a számlát, Férj festett rám egy tornyot. Bordó és zöld lett, felcsapódó hullámokkal, csillámok nélkül - hamarosan kép is jön róla!

Tornyok az irodában

A konyhai világítótornyok után következzenek az irodaiak, mert abból is összegyűlt már néhány:

• ceruzatartó
  szögletes fehér
  kerek, teatasakos fémdoboz
  dekuzott fa
• gyűrűs mappák
  ebből több is van: egy nagy, zöld, Szombathelyről és egy
  sok tornyos a németektől
• gumis mappa
• jegyzetfüzet
• hegyező
• minicsipesz - gemkapocsként
• színes ceruzák (a képen)
• ...
  

Rakott krumpli kicsit másként

Avagy újabb gyorsan összedobható ebéd. Rövid nyaralásból jöttünk haza, így megint csak abból gazdálkodtam, ami otthon volt, de a hirtelenjében összedobott, talán leginkább rakott krumplira emlékeztető étel nagyon finom lett!
Amiből kiindultam:

• 3-4 szem nagyobb krumpli
• 1 közepes méretű cukkini
• 1 fej vöröshagyma
• kevés kolbász (3-5 cm hosszú volt összesen, kb. ennyi szelet is lett belőle)
• kb. 10 dkg sajt

Megpucoltam pár szem krumplit, majd karikára vágtam őket.
Egy mélyebb tepsi aljára halmoztam, sóztam és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje.
Betoltam a sütőbe és kb. addig sütöttem/főztem, amíg nagyjából megpuhult.
A víz nagy részét leöntöttem róla, majd cukkinit kockáztam hozzá, kolbászt és hagymát karikáztam rá, és sajtot csíkoztam a tetejére.
Nem akarok gasztrobloggerként feltűnni és újra alkotok ám, bár egy része félkész, másik része pedig ajándék lesz, így hamarosan visszatérek az eredeti címhez és tematikához, mutatok hagyományos értelemben vett kreatívságot is, nem csak a konyhai bejegyzéseket szaporítom.

Manósipka és dárdacsat

Még a nemezelt fényképezőgéptokkal egy időben kezdtem el egy nemez csat készítését. A foglalkozásvezető javaslatára hengeres alak készült, amit belülről mindenféle színűre raktunk össze és nemezeltünk, ezt karikákra vágva varrtam volna a csatra. Aztán annyira kemény és jó alakú lett, hogy nem volt kedvem a bizonytalanhoz, maradtam a biztosnál, és egy az egyben rögzítettem a hengert egy franciacsat-alapra. Ebből lett a dárdacsat.
Aztán belefutottam még egy nemezelésbe valamelyik hétvégén, így ott elkészült egy hasonló henger, csak kisebben. Ezt azonban már feldaraboltam: a középső, legnagyobb részből készült egy medál, míg a 2 végét fellógatva manósipka fülbevalóm lett.
A képen épp a dárdacsat és egy fél manósipka látszik.

Felemás iga

avagy a virsli és a lestyán találkozása.

Valami gyorsat akartam főzni a következő napok ebédjére, így tegnap este is maradtam a jól bevált tészta+szósz kombinációnál. Paradicsomos és milánói szószt túl sokat ettem az utóbbi időben - na meg a hűtőt is kinyitottam, így sajtos - tejfölös - virslis verzió készült. Ehhez tömlős sajtot kinyomtam a fazékba, felöntöttem és elkevertem vízzel, karikáztam bele virslit és tettem még hozzá tejfölt, keményítővel pedig besűrítettem. Fűszerként került bele só, újhagyma karikára vágva, valamint lestyán. Ez utóbbi tasakja kissé meglódult, úgyhogy gyakorlatilag csak ezt érezni benne, de finommá és különlegessé tette a mai ebédemet.
Viszont jó lenne egyszer végre eljutni oda, hogy receptet pontosan követve (!) főzzek, ez eddig még nem sikerült...

Kendő

Folytatom a horgolást. Lelkes lettem, örülök neki, hogy értem a szöveges leírásokat és a rajzokat! Másodkéz butikban sikerült fonalakat is vennem, így alapanyagom is van. A terv egy kendő. Olyan szürkés, de mégis színes, többszínű. Az itt található leírás alapján japán virágokból készül, azaz készült, amíg nem lett túlságosan meleg, azóta inkább újra olvasok a vonaton. Összehasonlításként 1 hét munkába járás és kevés otthoni idő alatt elkészül 13 japán virág vagy kiolvasom a Harry Potter 5. kötetét.

Horgolás

A hétvégén sor került az egyszer már elmaradt horgolós alkalomra a gyülekezetben, így újra és rendesen megtanultam horgolni, azaz már nem csak a láncszem nevét tudom, hanem tudok hamispálcát, rövidpálcát, 1, 2, 3 és 4 ráhajtásos pálcát is horgolni. A mintadarab egy virág volt, amiben szinte minden szerepelt. A délelőtt után teljesen belelkesültem, így a szokásos bonyolítsuk, ami egyszerű alapján még aznap este elkezdtem horgolni egy papírzsebkendő-tartót - csak úgy, fejből, minta nélkül. És egész jól sikerült, úgyhogy a minta:

• horgoltam 15 láncszemet
• a 15 láncszembe horgoltam 15 egyráhajtásos pálcát
• hamispálcával körbeöltöttem az egészet , így lett egy ovális formám, az alja
• 2 ráhajtásos pálcákat öltöttem minden hamispálcába
• innentől spirálisan haladtam, amíg el nem értem a kellő magasságot (időnként kihagytam egy-egy szemet, mikor túl bőnek éreztem a bugyort
• visszafordultam és 2 ráhajtásos pálcákkal folytattam, de rövidebb sorokkal
• mikor elég nagy lett a fedele, a ráhajtója, hamispálcákkal körbehorgoltam az egész bugyort
• zárásként pedig a tanulóvirág került rá, láncszemekből kapcsot készítve

Virág batikolása

Vettem egy kardigánt, jó volt a fazonja, a színe, minden, csak épp voltak rajta foltok is. Így aztán befestettem. Ha pedig befestettem, akkor befestettem még mást is, valamint közös festést hirdettem. Részemről a kardigán mellé bekerült a fazékba egy póló is. A pólót azonban nem csomózni szerettem volna, és így márványossá tenni, hanem virágot batikolni rá. A férceléstől féltem, hogy nem látszik eléggé, így a kötözésen gondolkoztam, gondolkoztam, gondolkoztam és rájöttem! A virág minta pedig az alábbiakból állt össze: középre egy üres celluxtekercs került, köré pedig hengeres dobozok Így középen kerek, oldalt pedig kissé hosszúkás szirmai vannak.
A kötözött póló:

És a kész mű:

Fűszeres túróval töltött gombafejek

Rögtönöztem tegnap este, finom lett és még emlékszem a mennyiségekre, úgyhogy még most leírom.
Hozzávalók:

• kb. 80 dkg gomba (először vettem fél kg gombát, majd találtam hatalmas fejű gombákat, abból vettem 2 db-ot, az a 2 kb. 30 dkg volt...)
• 25 dkg túró
• 1 kis pohár tejföl
• 1 kiskanál só
• fűszerek (a hagymás petrezselyemolajból került bele kb. 4-5 kiskanálnyi, sok zölddel, kevés olajjal)

A gombák tönkjét kitörtem és félreraktam gombakrémnek, a gombafejeket megpucoltam, majd egy tepsi aljába  raktam őket egymás mellé. A túrót összekevertem a tejföllel, sóval és fűszerekkel, majd a gombafejek mélyedéseibe halmoztam. Kevés vizet öntöttem a tepsi aljába és megsütöttem. Nem tudom meddig sült, mert közben főztem mást is, mosogattam, rámoltam, de kb. 30-40 percig.
Nagyon finom lett!
A krém egy kicsit sok lett ennyi gombához, de ez függ a gombafejek számától és méretétől is és krémbe kerülő ízesítőktől is, de nagyon finom volt mártogatósként is a sült krumplihoz.

Szükségszósz

Hirtelen ez lett a neve annak a szósznak, amit a z otthoni maradékokból hirtelen összedobtam. Volt otthon:

• fagyasztásból felengedett maradék húsvéti sonka
• kevés tubusos sajtkrém (kb. 1 ek.)
• kifőtt tészta

Viszont nem volt otthon tej, így besamelt, és carbonara spagettit nem tudtam készíteni, csak valami hasonlót. Kicsit megsütöttem a sonkakockákat, majd pici vizet öntöttem alá, erre szórtam lisztet, amit kicsit megpirítottam, felöntöttem vízzel és belekevertem a sajtot. Fűszerként a végén ment még bele bazsalikom és oregano. kb. 5 perc alatt kész is lett.
A végeredmény egész jó és ehető lett, a sajttól pedig nagyon finom volt a szósz, úgyhogy készül még majd ilyen - többféle sajtból, sonka nélkül is.

Egy darab lécből

készült 4 világítótorony, a 4 világítótoronyból pedig egy zacskótartó.
A képen éppen még félkészen, csak félig lefestve, még lakkozás és szögelés nélkül, a 2011-es karácsonyfa alatt.
Az alap egy lomtalanított fenyőléc volt, amit 4 részre vágtunk, majd az egyik végéről levágtunk 2-2 háromszöget kialakítva ezzel a tetőt. Aztán jött a tervezés - ceruzával és a festés - akrilfestékkel, végül a lakozás és szögelés.
Csak a tornyokat szögeltük hozzá az alapul szolgáló fadarabhoz, az oldalai nincsenek egymáshoz rögzítve, ettől kissé gyenge, de a zacskókat megtartják. És egy világítótornyos, hasznos tárgy díszíti a hűtőnk tetejét.
Jó lenne a sorozatot még folytatni, mondjuk

• világítótorony oldalú zsebkendőtartó
• világítótorony alakú polc
• világítótorony alakú polcvég, könyvtámasz
• ... 

2015: A lakás másik, már nem a hűtő tetején lakik, de a zacskótartó még mindig hasznos és használatban van. A háttérben látható késtartó pedig talán szemlélteti a méretét is.

Mesepapucs, avagy nosztalgikus nemezelés

A jó idővel egyre több program van a városban, egyre többet lehet alkotni is. Így volt ez szombaton is, ahol egy nemezelésbe futottunk bele - és ragadtam ott órákra. Készült egy dárdacsat, valamint a finom sajtok műanyag dobozát felhasználva nemezelt tok a fényképezőgépnek. Ez kicsit úgy néz ki, mint egy mesebeli papucs. A tok jelenleg még csak félkész, szükséges még rá gombokat is nemezelni meg valamilyen zsinórt.

A nemezelést pedig egy olyan lány vezette, akivel valahonnan ismerősnék tűntünk egymásnak. Gondolkoztunk: táncházak, könyvtárak, végül az egyetem lett a megoldás. Jó volt kicsit nosztalgiázni, visszagondolni azokra az időkre.

Ebéd

Jó dolgom van. Főznöm csak akkor kell, ha éppen van valamilyen alapanyagom vagy kedvem és időm van hozzá. Általában ugyanis anyukámtól kapom hétköznaponként az ebédet, sőt sokszor annyit, hogy Férj ebédei is megoldottak, valamint a a hétvégi étkezések is. Ha főzök és marad, akkor én is hozok magamnak vagy néha anyukámnak is. Ma azonban én nem hoztam, anyukám nem hozott, így mentem a menzára. Munkatársam, aki szintén a menzára jár, már nem találtam, pont akkor jött vissza, mikor én elindultam - egy magányos ebédre...
Itt azonban egy régen látott ismerőssel találkoztam és beszélgettem, aki jó híreket mondott. Szóval nem volt véletlen ez sem, hanem áldás lett belőle.

Szögletes kosár

A költözés előtti kreatív alapanyag-felhasználás egyik eleme a peddignádból font kosár megalkotása, amire Húsvét hétvégéjén került sor.
Voltak otthon rendes fűzfa aljkaróim, ezeket használtam az aljhoz. Középen egy félbehajtott nagyon hosszú szállal kezdtem el fonni a kettős gyűrűhöz hasonlóan, majd először az egyik, majd a másik oldalon szélesítettem a megfelelő méretig, az újabb szálakat pótlással beépítve. Legközelebb azonban inkább a szélén kezdem majd, és nem biztos, hogy félbehajtott szállal, mert így van 2 szál, amik ugyanúgy fekszenek az aljkarókon, és ez kicsit megtöri az alj ritmusát.
Mikor kész lett az alja, a fenékkarók mellé peddignádakat fűztem keresztbe, majd meggyökkentettem őket, hogy kb. mindkét oldalon egyforma hosszúak legyenek. Kettős gyűrűvel, félbehajtott náddal kezdtem fonni az oldalát is, majd az első toldásánál az oldalkarókat hurkapálcával erősítettem meg - hogy kicsit erősebb legyen. Volt 4 hasított fűz fonóveszőm, ezeket beépítettem a peddignád közé. Ezt nehéz volt szépen fonni, csak a másodiknál sikerült legyőznöm a vesszőt, hogy ne csavarodjon meg folyton...
A szegély fonásához már hozzáfértem a szakirodalomhoz, így azt már könyvből fontam, a többi résznél emlékeimre hagyatkoztam.
Nem lett annyira szögletes mint szerettem volna, de első próbálkozásnak jó, és bár nem túl erős, a hurkapálca az oldalán azért kicsit stabilabbá teszi.
Még maradt kevés nádam, és a levágott fenékkarókat is elraktam, úgyhogy lehet még próbálkozni szögletesebb kosarakkal!

Levendulaszappan

Bár a karácsonyi családi ajándék volt, de mi most használjuk és virágos, úgyhogy mégis tavaszi a levendulaszappan.
November táján - a Praktika cikkének is köszönhetően - fellelkesültem szappangyártás témájában. A vegyszeres, újságban leírt megoldástól azonban féltem, és nem nagyon tudtam, milyen üveg is az, ami elbírja a lúgot. Így visszatértem a már közel 10 éve bevált módszerhez: kész szappant olvasztottam.
Ehhez vettem semleges illatú babaszappant, lereszeltem*, vízfürdőben megolvasztottam és szárított levendulavirágot kevertem bele. Az öntőforma négyzet alapú tejesdoboz volt, a kész szappanokat pedig celofánba befőző fóliába csomagoltuk.
Finom, levendulaillata lett, és ha a virágokat sikerült egyenletesen elosztani az olvadékban, akkor lyukas sem lett a közepe, mint annak a példánynak, amit mi most használunk.

*az egyenletesebb olvadás miatt darabolni kellett a szappanokat. Így elkezdtem reszelni a szappanokat. Fél óra alatt 1 db-ig jutottam, majd jött Férj, a nyers erő, aki zacskóba rakta a többi, kissé kicsomagolt szappant és kalapáccsal ütni kezdte. Kb. 5 perc alatt végzett a maradék 4 szappannal...

Csipkézett tojás és giganyúl

Húsvét hévégéjén a Millenárison lehetett alkotni, így született egy virág és világítótorony mintájú fúrt libatojás és egy hatalmas nyulas ajtódísz is.
A nyúl peddignádból készült és hatalmas lett, mikor az akasztójánál fogva a vállamra akasztottam, majdnem leért a földre, mikor pedig a metrón ültem, akkor egyforma magasak lettünk.
Hatalmas méretei miatt a tárolása nem nagyon oldható meg, sajnos még csak a feje is túl nagy, így az újrahasznosítás jegyében szétszedtem, és újra lett kosárfonó alapanyagom.

Meglepetés a rádióban

Ha egyedül vagyok otthon, akkor általában szól valamilyen háttérzaj is. Ez általában a rádió, ami csak zaj, nem figyelek rá, de nincs teljes csend. Néha az is van, ha épp arra vágyom. Viszont, ha nem csendre vágyom, akkor rádió, általában az MR2, a Petőfi. Mert nem beszélnek benne túl sokat, amire jobban figyelek és így jobban is zavar, hanem megmarad a háttérben és csendben.
Ez szólt Nagypénteken (2012. ápr. 6.) is, pontosabban a Kultúrfitnesz című műsor Horváth Gergellyel. Ezt azonban nem lehetett csak úgy, mellékesen hallgatni.
A beharangozó szerint:
"Kultúrfitnesz mai első órájában felvillantjuk a hit és a popkultúra néhány érintkezési felületét, vagyis azt, hogy jön nagypénteken képbe az AC/DC, az Arcade Fire vagy épp Indiana Jones."

A műsorban pedig bibliai idézetek, a Húsvét lényege, az evangélium. Röviden, mai nyelven, de tisztán!

Ezt az interjút elolvasva, pedig kiderül, hogy nem volt véletlen: http://www.reformatus.hu/mutat/6273/ 

A műsort sajnos nem találtam meg a rádió Hangtárában, a NAVÁ-ban még csak márc. 15-nél tartanak, de egy hasonló stílusú filmajánló itt olvasható:

Egy DVD: A halászkirály legendája
Most aztán tényleg nagyon közeleg a Húsvét - ma már Nagypéntek, az áldozathozatal ünnepe. És ha bevalljuk, ha nem, erre a megváltásra mindannyiunknak szüksége van. És mivel Isten útjai kifürkészhetetlenek, soha nem tudhatjuk, mikor és miképpen köszönt ez ránk. Egy ilyen, mélyen megrázó, fantáziadús, de nagyon emberi megváltástörténetet ajánlok most. Terry Gilliam 1991-es mozijáról, A halászkirály legendájáról van szó, ami úgy, ahogy van: remekmű. Az idén végre Oscart kapott Jeff Bridges egy felelőtlen rádiós műsorvezetőt alakít benne, aki a tűzzel játszik, és alaposan meg is égeti magát: egy beszólása közvetett következményeként emberek halnak meg, ő pedig összeomlik. Aztán találkozik egy fura hajléktalannal, aki pont olyan, mint Robin Williams, majd ketten kezdik keresni a Szent Grált. És az a helyzet, hogy a maguk módján meg is találják a végére. A halászkirály legendája kivételes remekmű - ámulatba ejt és zavarba hoz. Igazi ünnepi film. Ha megnézzük, segít magunkba nézni. Érdemes elővenni. DVD-n.

Tökmag

Tél elején rengeteg sütőtököt megettünk. Először mindig kidobtam a magját, aztán kísérleteztem, és megmostam, megszárítottam, összegyűjtöttem 2-3 tök magját, majd serpenyőben megpirítottam - szigorúan fedő alatt. Finom lett nagyon, bár kicsit nehezebb enni mint a szotyit, mert apró.

Hétvégi alkotás és majdnem alkotás

Pénteken hobbibolt nyílt napjának köszönhetően kipróbálhattam a patchwork technikát hungarocell tojáson, szombaton pedig mini virágcserépből húsvéti kosárkát készítettem.
Ezzel kiegészült az otthoni tavaszi-húsvéti dekorációk halma, ami csak ajándékokból áll, és péntek este kikerült a húsvéti dekoráció is: a virágzó ágra és néhány bútorfogantyúra felakasztottam a tojásokat, a vázát pedig körberaktam bárányokkal.
Aztán vasárnap is alkottam volna. De csak volna, mert
A szórólapon: hímes tojás és gyapjú nyuszi és bárány készítése.
A valóságban: tojásfestés temperával és gyapjúgalacsinok ragasztása kartonra technokollal...
Na ez ... Ez nagyon sok volt! A tojás ehetetlenné válik, a gyapjút pedig nemezelni kellene, hogy összeálljon...

Képeslapok

Még korábban készítettem az avonlea.hu pályázatára elektronikus képeslapokat. Természetesen ezek között is van világítótornyos :-)

 

Évfordulós társasjáték

Férj nagyon szereti a mindenféle társasjátékokat és táblás játékokat. Így a 2010-es házassági évfordulónkra egy játékot kapott. Az alapötletet sógor kártyái adták, amit alkalmaztam a mi életünkre, történetünkre, de inspirált még a játékban a Catan is.
A lényeg: vannak helyszínek, szintek, amit el kell érni. Ezt bizonyos kártyák leadásával lehet megtenni. Például a cukrászdához kell sütemény és bók. Különböző szintű helyszínek vannak: amihez 1, 2, 3 és végül 4 meghatározott lap szükséges, úgy hogy egyszerre max. 5 lap lehet egy játékos kezében. Alapvetően húzunk a középső kupacból, de akár cserélni is lehet a másikkal. Vannak negatív lapok is (hiszti, idegesség...), amiket 2 egyforma pozitív lap leadásával lehet eltüntetni.
Már többször játszottunk vele, és tökéletesítettünk a lapok arányán és a szabályokon, kevesebb lett a negatív lap és került bele joker is.

Sportos világítótorony

Egy logikai játékokat és sportfelszereléseket árusító boltban bukkantam az alábbi frizbire. És velem jött. Naná, hisz világítótorony van rajta!
Nem a hagyományos, kézből kézbe dobálós játékot kell ezzel a változattal játszani, mert ahhoz túl veszélyes lenne, mivel keményebb és nehezebb, hanem minél kevesebb dobással kell eljuttatni a célhoz. Elvileg mindenkinek lenne saját korongja és felváltva dobálnánk, de nekünk csak 1 van, így először az egyik, majd a másik személy dobálta el az udvaron a célnak kijelölt lavórig.

Azt hiszem, tudunk élni, avagy narancsos forró csokoládé

A forró csoki az nekem sűrű és tömény, amit nem lehet inni, csak kanalazni. (Ha iható az már a kakaó, ami számomra nem túl édes, kevés benne a cukor, de sok a hagyományos, cukrozatlan, fekete kakaópor. Az instant, cukrozott poroknak meg semmi köze a kakaóhoz.) Szóval tegnap este forró csokira vágytam, olyan igazira, sűrűre.
Fogtam hát egy csokipudingot és megfőztem az előírtnál egy kicsit több tejben*, majd még forrón a bögrékből kanalaztuk. Közben jutott eszünkbe, hogy aznap este a vödrös narancsok utolsó darabjait akartuk megenni, így a gerezdeket vagy felvágtuk és a csokiba kevertük, vagy a gerezdekre csokit kanalaztunk, és lett narancsos a forró csokink.
Miközben ettük,

• hangzott el az Azt hiszem, tudunk élni...
• jutott eszembe, hogy szépen tálalva ez a narancsgerezdes forró csokipuding akár még desszertként is megállná a helyét, ha vendégeink jönnek

* az előírt fél liter helyett 6,5 dl volt a tej, de kicsit túl sűrű lett, talán 1 literrel lenne ideális

Sima hosszú ujjúból virágos rövid ujjú

Ez a bejegyzés kicsit visszatekintés 2011-re, amikor is megfogadtam, hogy nem veszek új ruhát. Mivel

• egy csomó ruhám figyel még a lányszobámban is, mégis azokból sem hordok mindent, ami most velünk van
• csak időszakosan kapok fel ruhákat, akkor azokat többet hordom, aztán hónapokig elő sem veszem (nem, nem a télikabátról és gyapjúzokniról van szó)
• alig férnek el az összehajtogatott pólók kupacai a szekrényben
• kétszer annyi helyet foglalnak a ruháim, mint Férjé
• van, amit megvettem, és az első pár héten hordtam, aztán semmi, pedig nincs baja, jó
• mindig rengeteget gondolkozom, hogy mit vegyek fel a sok párhuzamosan jó dolog közül

Mivel új ruhát nem vehettem magamnak, de nőből vagyok, vágytam valamilyen új cuccra. így Férjnek és anyukámnak vettem pár dolgot, valamint körbenéztem a szekrényben. Így akadt kezembe egy sima, zöld, hosszú ujjú, pamut felső, amit valamikor még az egyetem elején vettem másodkéz butikban. Mostanában nem nagyon hordok hosszú, szűk fazonú és vékony felsőket, lévén, hogy a munkahelyemen nagyon meleg van, ezek pedig pulóverként sem az igaziak, mert túl szűk a fazonjuk. Szóval egy ilyen zöld akadt a kezembe. Fogtam és levágtam az ujját, a levágott anyagból pedig virágokat szabtam ki, és elszórtan a pólóra varrtam őket. Ennyi.
A megmaradt rövid ujjat a varrógép cipzárvarró öltésével, sűrű cikcakkal beszegtem. A virágokat kézzel varrtam rá, először csak középen rögzítve, később erezetet is kaptak.
[fotó majd jön]
Ezzel bár a kupac nem csökkent, de a helyfoglaló darabok igen :-)

Eddig

Eddig csak arról írhattam, hogy én hímzek, varrok, fűzök gyöngyöt a vonaton, de tegnap délután már egy vasutast láttam hímezni, majd ma reggel egy másik vasutast kötni!

Puliszkát főztem

Az eddigi életemből kimaradt a puliszka, legelőször az egyetem végén, 23 évesen ettem. Akkor kerestem valami receptet, próbáltam megfőzni, de szörnyű lett, még az udvarunkra bejárók kóbor macskáknak sem ízlett. Aztán nemrég újra belefutottam a receptjébe, így ez lett a gyors szombati ebédünk. Szerintem előkerül még az asztalunkon a későbbiekben, más variációkban is.
Az alaprecept:

• 6 dl tejet 6 dl vízzel összeforralni
• belekeverni 25 dkg kukoricadarát
• folyamatos keverés mellett puhára főzni
• sóval és borssal ízesíteni
• a végén belekeverni 1 kiskanál vajat *

Ennyi. Kicsit olyan, mintha tejbegrízt főznék, ami sárga, viszont ez látványosan megdagadt, jóval több lett a megfőtt massza mint a tej+víz. Ebből a mennyiségből viszonylag sűrű lesz - főleg mikor már kihűlt - ha hígabbra szeretnénk, akkor több tej/víz és vaj hozzáadását javasolják.
Mi tejföllel és pirított sonkakockákkal ettük, önmagában, főételként, mert ezeket kellett a hűtőből eltüntetni, de gondolkozom és keresek további variációkat is.

* Még egyszerűbb elkészítési mód: forrald fel a tejet, vizet, majd keverd bele a kukoricadarát, amint újra felforrt, kapcsold le és menj el házicsoportra. Mire hazaérsz a puliszka megfőtt, és nem kellett percekig fölötte állnod és kavargatnod.

Hagymapörkölt virslivel

Volt otthon pár virsli, amiből másnapi, elvihető ebédet szerettem volna a maradék főtt rizshez. Gondolkoztam, hogyan is lehetne, mert valamilyen szószos, karakteres feltétre vágytam a rizs mellé. Aztán a vonaton kigondoltam, otthon pedig megfőztem:

• kevés hagymát olajon üvegesre pirítottam, majd lehúzva a tűzről tettem rá pirospaprikát
• felöntöttem vízzel, és sok hagymát karikáztam bele
• félig megfőztem a hagymákat, majd virslikarikák kerültek bele, és az egészet készre főztem

Finom lett, és a virsli tényleg csak jelzésszerű volt a sok-sok hagyma mellett. Szerintem fog még készülni ilyen - nemesebb hússal is.

Csomagoljunk!

Például szaloncukrot vagy törölközőt.

Mindig is tetszett, amikor amerikai filmekben az ajándékokat mindenféle dobozokban adják át egymásnak, és abba csomagolnak. Aztán nálunk is megjelent az egyszerűsített csomagolás, az ajándéktasak. De ez nem az igazi, mert ennél látszik, hogy mi van benne, és fél perc beletenni, és még masnizni sem lehet igazából, ha pedig be is csomagoljuk az ajándékot, akkor nem lehet szép csomagolást készíteni neki, mert bele kell férnie a tasakba.

Az utóbbi időben aztán gyűjtögetem otthon a dobozokat és mindenféle mintás csomagolópapírokkal vonom be őket, és ezek lényegülnek át ajándékdobozzá. A fogkrém dobozában például nyakláncokat lehet átadni, míg a pattogtatni való kukorica doboza rejthet ruhadarabot, csokit, kisebb könyvet, több apróságot. A nagyobb joghurtos edénybe pedig a házi szaloncukrok kerülhetnek, míg a nagy italos doboz pont 2 törölköző befogadására alkalmas.
A bevont dobozoknak talán több esélye van, hogy kibontás után nem a kukában landolnak, ha pedig mégis, akkor ők is, a csomagolópapír is, legalább kétszer használatba kerültek.

Mivel a joghurtos doboznak nem volt teteje, csak a masni nem igazán fogta meg őket, így Férj ötlete alapján celofán került rá.

Kencék

Vendégségbe megyünk ma este, ahol a program pirítósra kent krémek és kencék elfogyasztása lesz beszélgetéssel és babahangokkal kísérve.
A krémeket mi visszük, lesz zöld, sárga és barna.
A zöld: brokkolikrém. Ehhez megfőztem fél kg brokkolit kevés vízben, összeturmixoltam, majd fokhagymaporral és margarinnal pürésítettem. 

A sárga: tojáskrém. A tojásokat megfőztem, kissé feldaraboltam, majd villával elkevertem a margarinnal és egy kevés sóval.
A barna: gombakrém. Megpucoltam kb. negyed kiló gombát, és kis darabokra vágtam. Ezt rátettem a közepes fej vörös- és 3 gerezd fokhagymára, amit előzőleg üvegesre pároltam kevés olajon. Miután a gomba levet eresztett, majd elforrta, botmixerrel összeturmixoltam. Végül tettem bele margarint és egy kevés sót, valamint nagyanyóstól kapott szárított gombaport és kenhető állagúra kevertem.
Érdemesebb nagyobb mennyiséget készíteni, mert kicsit pepecselős azért...
Mindegyik nagyon finom lett, talán a gombakrém a legkülönlegesebb. Ezentúl gyakrabban fogok ilyen krémeket készíteni, és kikísérletezem majd a nem morzsálódós peanut buttert is!

3 év csonkjaiból

2012 a változások és talán a döntések éve lesz. Októberben költözünk, így már elkezdtem gondolkozni, összeszedni és tudatosan csökkenteni a 3 év alatt felhalmozott dolgainkat. Mivel ez volt az utolsó karácsony ezen a helyen, az adventi koszorú, karácsonyfa és karácsonyi dekor elemei már bedobozolva várják az indulást. A szétszedett adventi koszorú alapanyagai is bekerültek a dobozba: parafadugót húztam a gyertyatüskére, összegyűjtöttem a drótokat, terméseket, masnikat, majd a maradék gyertyákat betettem a katalógusszekrény megfelelő fiókjába. Azaz csak betettem volna, abban ugyanis már nem volt hely, mivel 3 éve gyűjtögettem benne a maradék mécseseket, gyertyacsonkokat...
Így aztán fogtam egy nagyobb konzervdobozt, amiben vízfürdőben megolvasztottam az egész fiók tartalmát, majd tejesdobozokba öntöttem az olvadt viaszt, rövid dermedés után pedig keskeny gyertyákat állítottam bele, végül (miután megszilárdult) kiszabadítottam a papírból.
Az eredmény: 2 nagy alaktalan zacskó helyett 3 gyertyatömb, ami kisebb, szabályosabb, hasznosabb, valamint 1 kiürült fiók.

Bár a vékony gyertyákat már a kissé kihűlt viaszba állítottam, megolvadtak annyira, hogy állandóan fel- és eldőljenek a gyertyában, de Férj megoldotta, hogy a csipesszel fogott kanócok ne legyenek ferdék: a csipeszbe drótot fűztünk, amit vagy a doboz oldala vagy a szótárak a megfelelő magasságban és egyenesen tartottak.

Tojáslepény

...avagy mit főzzünk, ha alig van otthon valami, de mégis valamit enni akarunk.
Még karácsony előtt vettem gombát és fejes káposztát. A párolt káposztát mint önálló köretet Férj anyukámnak köszönhetően megszerette, így a káposztából az készült, a gombát pedig tölteni szerettem volna. De csak volna, ugyanis az elkészítésre csak most hétvégén került sor, így a gombát inkább már nem ettük meg. Igen ám, de addigra a káposzta meg már párolódott, a hűtőben pedig már a mindig ott lévő virslit sem találtam. De volt tojás és tejfől, amivel eredetileg a gombákat töltöttem volna, így végül ezt sütöttem össze serpenyőben.
Kb. 1 kis pohár tejfölt elkevertem 3 tojással. Ez volt az alap, amibe még tettem a hagymás petrezselyemolaj zöldségeiből, azaz hagymát, petrezselyemzöldet, amitől nagyon finom lett, valamint 2 db töpörtyűt kis darabokra vágva, ez utóbbit azonban nem lehetett érezni benne.
A masszát beleöntöttem egy serpenyőbe, és megsütöttem. Amikor az egyik fele átsült, és már egyben mozgott az edényben, akkor megpróbáltam megfordítani, amitől azonban szétesett. Azért finom maradt és megettük, és bekerül a repertoárba, talán nem csak tartalék feltétként is.
Nem tudom mit kellene még beletenni, hogy egyben maradjon a lepény és tényleg lepény legyen, ne csak finom kis darabok.

Ezt olvastam 2011-ben

Idén először tudatosabban olvastam, azaz már januárban tudtam mit szeretnék elolvasni, azaz mivel csökkentem a gerincműveltséget. Végül sikerült bejezni a 12-es várólistát, 1-et elolvasni a tartalékból is.
2011-ben több könyvet olvastam, de kevesebbet hímeztem a vonaton. Sajnos nem mindig tudtam szépirodalmat olvasni, és akkor ennek hiányát nagyon megéreztem. De jöjjön a lista a befejezés időrendjében növekvő sorrendbe tett könyvekkel.

Várólistacsökkentés 2011
Az eredeti 12-es lista:

1.) Spiró György: Koccanás
2.) Gárdonyi Géza: Ida regénye
3.) C. S. Lewis: A varászló ünokaöccse
4.) C. S. Lewis: A végső ütközet
5.) John Bunyan: A zarándok útja
6) Barabási-Albert László: Villanások
7.) C. S. Lewis: Keresztény vagyok
8.) Lev Tolsztoj: Anna Karenina
9.) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
10.) Máthé Angi: Mamó
11.) Cserna-Szabó András: Puszibolt
12) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A vésztartalék 5:

1) Boris Vian: Tajtékos napok
2) Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
3) Garaczi László: Pompásan buszozunk!
4) Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
5) J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

41) Orczy Emma bárónő: A Vörös Pimpernel (A sárkányház titkában folyamatosan emlegették a Vörös Pimpernelt, így elolvastam; vadromantikus, tele érzelmekkel, a szereplő lelkivilágát megjelenítő környezettel, amiben a legromantikusabb dolgok egyike a férjjel romantikusan meghalni - azt hiszem tudom min nevetett annyit Anne, mikor Patty házában megtalálta a meseklubos írásaikat)
40) Lévai Katalin: Párnakönyv (családi körbeolvasás Férj nagymamája, én, majd anyós; egy kapcsolat élete a fellángolástól a hanyatlásig)
39) Máthé Angi: Mamó (elolvastam végre a molyos kedvencet, és ezzel teljesítettem a 2011 várólistacsökkentő kihívást az eredeti 12 könyvvel + 1 tartalékkal; hogyan is látja egy kislány a világot, és benne nagymamáját, az embereket)
38) John Bunyan: A zarándok útja (Kár, hogy csak régies nyelvezetű, csúnya kiadást találtam, ez rontott a könyvön. Kár volt érte. Helyenként túl elrugaszkodott, de elgondolkoztató gondolatok vannak benne.)
37) Barabási-Albert László: Villanások (avagy hogyan is írunk emailt és levelezett Einstein, milyen is lehetett a Dózsa György-féle parasztfelkelés, és kik voltak Barabási ősei; helyenként akár történelmi kalandregényként is olvasható)
36) C. S. Lewis: Keresztény vagyok (Röviden: jó. Kicsit bővebben a vége, az utolsó fejezet nagyon jó, az ütött és elgondolkoztatott. A többi is, de az valahogy jobban. Vagy azt jókor olvastam. De vannak benne jó gondolatok, és ilyen fontolva olvasós, átgondolós, gondolkoztató könyv.)
35) Garaczi László: Pompásan buszozunk (mivel a várólistámon nem nagyon maradt szépirodalom, én pedig arra vágytam, így a tartalékból olvastam egy kortárs magyart, amiből kiderül hogyan kamaszodunk)
34) David Mitchell: Szellemírók (munkahelyi meglepetés volt, hogy "Jé, ez is megvan?!"; tervben van a regényben jelen lévő kapcsolatok grafikus ábrázolása, talán egyszer elkészül)
33) Cserna-Szabó András: Puszibolt (bevállaltam, mert kortárs és magyar és érdekelt, de nem az igazi, számomra túl trágár és káromkodós volt, aminek nem értettem a célját)
32) Ray Bradbury: Szép arany almáit a nap (csak néhány novellát olvastam el belőle)
31) Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem (avagy milyen az élet egy bagollyal)
30) J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás (az első jó volt, a második lassú és vontatott, amit egyszerre kellene végigolvasni, de ahhoz hosszú és nem köt le annyira)
29) Frances Hodgson Burnett: A titkos kert (Ébredező természet, tavasz, rejtélyekkel teli ház, barátságok szövődése, kilépés az önzőségből, ez csak jó lehet! És jó is!)
28) Vámos Miklós: Zenga zének (Jó! Tényleg gyerekként láttat. Az jutott róla eszembe, hogy mikor mi mentünk elsőbe, szeptemberben még kérdés volt, hogy hittan vagy kisdobos, félévkor meg már nem érdekelt senkit…)
27) Havasi Attila: Manócska meghal (badarok gyűjteménye)
26) Karinthy Frigyes: Mennyei riport (annyit emlegette Karinthy az agyműtéte kapcsán, meg mások az agyműtétes könyve kapcsán, hogy el kell olvasnom; főleg, hogy ugyanabban a kötetben van mindkettő; a legjobb mikor régebbi korokban jár)
25) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül (már régóta a várólistámon van, Kosztolányiné Karinthy életrajza óta pedig különösen; kissé túl realisztikus volt a műtét leírása)
24) Szabó Magda: Sziget-kék (gyerekként kimaradt klasszikus beszélő állatokkal, akik jobbak mint az emberek)
23) H. G. Wells: Világok harca (klasszikus; újabb háBORÚS könyv, a marslakók "legyőzése" pedig nevetséges...)
22) Rónay László: Segítő kezek (nosztalgikus, kicsit olyan volt mintha megint a Nyugatos előadásán ülnék az egyetemen)
21) Burns Katalin: Szőttesek regénye (jó, de nem ütött nagyot, vagy nem a megfelelő időben olvastam)
20) Oscar Wilde: Az önző óriás / The selfish giant, A csalogány és a rózsa / The nightingale and the rose (egy kis angol; mivel ott volt mellette közvetlen a magyar, így kevéséb volt jó gyakorlás; azon gondolkoztam, hogy vajon egyszerűsített-e a szövege, mert azt nem közölte, de gyanúsan rövid mondatok voltak benne)
19) Bán Csaba: Égi tünemény (blogregény, ami kihozta az összes parámat, ami a gyerekszüléssel, -neveléssel kapcsolatosan bennem él. Ha nem látom a hátsó, belső borítót, nem bírtam volna…)
18) Lucy Maud Montgomery: Anne új vizekre evez (hogyan is küzd Anne eredetileg a Pringle-klánnal; már gyártom a filmet és a kötetet összehasonlító táblázatot)
17) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi (Egy válság, amikor újragondolod az életed, és minden jobb lesz! Kár, hogy ennyire önmaga körül forog, bezárva a saját kis mikrovilágába. Itt nagyon sajnáltam, hogy hagyományosan, papírról olvastam, hiszen valami olyan multimédiás könyvnek tudnám elképzelni, ahol az emlegetett dalcímekre kattintva meghallgathatom őket és/vagy elolvashatom a szövegüket.)
16) Laura Ingalls Wilder: Almanzo, a fiú a farmról (nem sikerül ezt a sorozatot időrendben olvasnom, de ez sajnos fel sem tűnik..; ennek főszereplője nem Laura vándorló és vadászó, hanem későbbi férje Almanzo és állattenyésztő családja)
15) Lev Tolsztoj: Anna Karenina (már nagyon régóta szerepel a várólistámon, többször bele is kezdtem, de sosem volt időm/kedvem/türelmem/hangulatom befejezni, hátha most; furcsa volt majdnem egy hónapig ugyanazt a könyvet olvasni...)
14) Laura Ingalls Wilder: Ház a patakparton (a 4. kötet, amit 3-nak olvastam, de ez tetszett talán legjobban, mivel ennek volt legjobb a fordítása, és talán ebben volt a legkevesebb sajtóhiba))
13) Astrid Lingren: Harisnyás Pippi (ha felvettem a csíkos harisnyám, akkor megkaptam már, hogy Harisnyás Pippi vagyok, így bepótoltam a hiányosságot és elolvastam; aranyos, de kissé öreg vagyok már ehhez. Sajnos…)
12) Jane Austen: Meggyőző érvek (a JA-könyvklub miatt újraolvastam, aztán meg a könyvklubra nem jutottam el...)
11)Laura Ingalls Wilder: Erdei kunyhó (az első kötet így kicsit jobb mint a 2., amit korábban olvastam, de nem tud annyira történetet mesélni; nagyon más LMM és Wilder kunyhójában élni, bár valószínűleg ez utóbbi a valóságosabb, de az elsőt jobb olvasni)
10) C. S. Lewis: A végső ütközet (Befejeztem a Narniát! Gyönyörű! Most kicsit nagyobb szünetet hagyok a könyvek között. Kell a feldolgozás. És megint rákerül a várólistámra a teljes sorozat, hiszen most csak a történetet olvastam el. Szeretném mélyebben is megérteni, és időrendben elolvasni :-)
9) C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse (már régóta szerepel a várólistámon, úgyhogy most Narnia-olvasás van; nagyon jó, kár hogy nem készült belőle film, mert látványos lehetne és szemléletesen írta le a teremtést is)
8) C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja (láttuk a filmet, így újraolvasom; teljesen más a könyv és a film: más sorrendben mennek a szigetekre, más kalandok, a könyvben nincs kardgyűjtés)
7) Lucy Maud Montgomery: A kék kastély (szüksége volt rá a lelkemnek, így újraolvastam)
6) Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (164 éve született, ezt pedig már régóta szeretném elolvasni; folyamatosan azon gondolkoztam, hogy az elejét olvastam-e már)
5) Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk (mivel újra megy a sorozat, így kíváncsi lettem rá; hááát, fura: nem tudtam annyira beleképzelni magam, nem tudott hangulatot teremteni)
4) Spiró György: Koccanás (egyetemi tartozás)
3) Gárdonyi Géza: Ida regénye (gyönyörű; kedvenc lett!)
2) Jane Austen: A klastrom titka (újraolvasom, mert Jane Austen könyvklubra megyek, már várom!; ...)
1) Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst (családi körbeolvasás: sógor, Férj, így én következtem; egy álmatlan éjszakán kezdtem el, és aznap délutánra be is fejeztem, könnyed, nem a fejezetek végén félbehagyós)

Borzas filcvirág

Az adventi kreatívra idén is készültünk filces asztallal, idén azonban a tavalyinál nagyobb sikere volt a filcből varrt mindenféle ékszereknek. Mintának összegyűjtöttem a saját és az ismerősök nyakláncait, karkötőit, kitűzőit, fülbevalóit. Így kaptunk kölcsön egy térbeli, sok sziromból álló, de láthatóan kézműves virágot is, amiből aztán sokféle színből újabb variánsok születtek a sima filcvirág kitűző sablonját felhasználva. Úgyhogy emlékeztető magamnak (nagyképűen tutorial), hogyan is lehet ilyet készíteni:

• a filc anyagra körberajzoljuk a különböző méretű virágok sablonjait, majd kivágjuk
• az egyes virágokat összehajtjuk negyedbe (kétszer félbe)
• először összevarrunk 3-at, majd további, egyre kisebb virágokat varrunk az eddigi alaphoz (szintenként kb. 3-at)

Ha ajándéknak készül, akkor varrunk rá kitűzőalapot, ha saját használatra, akkor ez el is maradhat és biztosítótűvel rögzítjük a kabátunkra vidám elemként.
És mindezt azért most, mert egy ilyen példányt kapott egyik munkatársam a névnapjára.